A Zsidai családnak a Spíler Shanghai a hetedik vendéglátóhelye a fővárosban. Miután a Várban a Pierrot, a 21, a Pest-Buda és a már visszahódította a Fortuna utcát és környékét az igényes magyar gasztronómiának, a is hasonló uralomra törnek. A Spíler 2012-es nyitásával már félig betették a lábukat a bulinegyed jelenlegi origójába, de a kép a jelenleg próbaüzemmel induló Spíler Shanghai-jal lesz teljes.
Adja magát a kérdés, hogy mi a titka ennek az embernek?
Hiszen akárhogy is nézzük, a sokakat megbénító válsággal Zsidai legfeljebb annyira foglalkozott, mint Észak-Korea az emberi jogokkal: 2008 óta például nyitott hat éttermet. Persze ebben a rengeteg Amerikában és a világ más pontjain szerzett benyomások és tapasztalatok elég sokat segítettek. A Roy nevet is amerikai keresztapjától kapta, aki a kinti szállodaszövetség elnöke volt, és a 70-es években felkarolta a Zsidai házaspárt. Zsidai Roy így a Harvardon, a Cornellen és a Georgetown egyetemen edződött, valószínűleg innen jön, hogy már az elejétől kezdve nem kifejezetten sarki gyrosos helyeket akart csúcsra futtatni.
Minden egyes Zsidai-helynél adott egy nagyon erős koncepció, amire a teljes belső design, az étel és az italkínálat visszavezethető. A Spíler Shanghainál ez egy furcsán örvénylő ázsiai egyveleg lesz, amelyben a kínai, thaiföldi, szingapúri beütés ugyanúgy megtalálható, mint a japán. A belső tér a Spílerhez hasonló indusztriális jelleget vesz fel, sőt egy akkora csillag is ott lóg a pult fölött, hogy őszinte meggyőződésünk: ezt kizárólag a csempészhették ki valahogy. Persze annak ellenére, hogy a nagytestvér Spílerre hasonlít, azért az Ázsia-térkép falfestménnyel, a kínai írásjelekkel dekorált asztalokkal és a vörös lampionerdővel tényleg vastagon bejön a távol-keleti vonal.
Első látásra a Skyfall-os
kaszinó jutott eszünkbe róla, ahol Daniel Craig először találkozik az utóbbi néhány Bond-film legjobb csajával (Bérénice Marlohe). Mint kiderült, Zsidaiék tényleg néztek filmeket, hogy ötleteket gyűjtsenek a helyhez, az egyik legfőbb forrásuk Nicolas Windig Refn opusza, a
Csak Isten bocsáthat meg volt, ami nyugodtan bejelentkezhetne a kritikusok által leginkább utált 2013-as film díjára.
Italfronton a söröknél is erős az ázsiai kapcsolat: akár szingapúri (Tiger) és kínai (Tsingtao) megoldást is kipróbálhatunk, de ha meglepődnénk, hogy miért nem bambuszrügyekből készültek, és a kellemes ízviláguk miért hasonlít kísértetiesen a német és belga sörökre, akkor érdemes tanultabb kollégákhoz fordulni. A szakértők ugyanis elárulták, hogy a Tsingtao sörfőzdét németek alapították kb. 100 évvel ezelőtt. Ha pedig Heinrich és Ernst felügyelték a folyamatokat, akkor biztosan nem rizsből főzték a sört. Aki még ezek után is tovább akarja erősíteni a keleti nyitást, szakék és különböző szilvaborok is arra várnak, hogy bemutatkozzanak a pálinkához szokott magyar gyomornak. Megijedni nem kell: egy csapolt Borsodi, vagy Staropramen miatt sem néz majd ránk fél Ázsia szemrehányóan.
Az ételeknél viszont akkora a keleti dominancia, mintha a harcművészek világtalálkozójára sétálnánk be. A csípős-savanyú levestől (980 Ft) kezdve a pirított- (1240 Ft) és tavaszi tekercseken (1180 Ft) át egészen a marha tatakiig (3180 Ft) árban és húsokban is óriási a választék. A szezámmagos kacsamájt (3180 Ft) kifejezetten ajánljuk, mert olyannal még nem volt dolgunk, hogy a máj egy fél pillanat alatt olvadjon szanaszét a szánkban, közben pedig egy kellemesen fanyar ízzel dobja meg az ízlelőbimbóinkat. Az korántsem lehet véletlen, hogy a kreatív séf, Litauszki Zsolt korábban már megkapta a kacsamájbrűlée Mozartja melléknevet.
Látszik, hogy milyen alaposan dolgozták ki az étlapot, és egy tradicionális ázsiai konyha helyett kifejezetten újító megoldásokkal dobják meg most a Gozsdu Udvart, de szerintünk az emberek nem feltétlenül vacsorázni járnak majd a Spíler Shanghai-ba. A hely inkább egy minőségi alternatívát nyújt azoknak, akik nem a romkocsma-tenger 600. hullámát akarják meglovagolni. Az igazán nagy dobás az alagsorban elbújó secret bar lesz, amelynek még kell néhány hét a nyitáshoz, de a lenti hangulat már most a yakuzák titkos ivójának hangulatát idézik – yakuzák nélkül. Az óriási, asztalokkal telített térben csütörtökön, pénteken és szombaton Moon, a Spílerből ismert DJ pörgetheti majd a lemezeket és a hangulatot.
A hely még annyira új, hogy a lakkal vegyes faillatot ugyanúgy éreztük, mint az édes-savanyú malac oldalas hétköznapinak nem nevezhető aromáját, de néhány hét múlva valószínűleg már csak az utóbbival találkozunk.
Megértük, hogy a Windows 3.1 után az Ázsia 3.0 is elért Magyarországra. Ennek a verziónak viszont már semmi köze nincs Mao Ce-tunghoz, inkább egy 21. századi amerikanizált, az európai ízlésnek is megfelelő történet lett belőle, amely pont annyi görbe estének lehet majd a kiindulópontja, mint a szemközti szomszéd Spíler.
