We Love Budapest:
Honnan jöttél?
Michelle: Ausztráliából, Sydney-ből.
WLB: Hogyan jellemeznéd Budapestet öt szóval?
Michelle:Varázslatosnak tartom. A táj, a város maga, tulajdonképpen egy elveszett városra emlékeztet. Az emberek intenzívek. Budapest számomra egyenlő a dizájnnal, építészettel és kultúrával. És még valami: remek ételek!
WLB: Mi lenne Budapest, ha egy másik európai város lenne?
Michelle: Prága jut először eszembe, pedig egyáltalán nem olyan.
WLB: Milyen Budapest arca?
Michelle: Szeretek az emberekkel beszélgetni. Szerintem Budapest arca barátságos, befogadó, alkalmazkodó és olcsó. Bizonyos módon misztikus is. És gyönyörű.
WLB: Miért jöttél Budapestre?
Michelle: Mindenki azt kérdezni, miért jöttem ide, mit tudok itt kezdeni magammal? Természetesen személyes okai vannak, de jó itt lenni.
WLB: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?
Michelle: A remek ételek. Ausztráliában sosem ettem ilyen finomakat. Főleg a házilag elkészített fogásokról beszélek, nagyon különbözik mindentől, amit ismerek. Szerencsés vagyok, hiszen a barátaim és a rokonaim sokat főztek nekem, így betekintést nyerhettem a hagyományos magyar ételek világába. És imádom a csípőset!
WLB: A keleti elemek vonzó és különleges várossá teszik Budapestet. Te mi gondolsz erről?
Michelle: Ez valóban így van, bár inkább azt mondanám, hogy a közép- és kelet-európai elemek remek kombinációja.
WLB: Melyek a kedvenc helyeid Budapesten?
Michelle: Sokat sétálunk a városban, nagyon szeretem a szobrokat és az épületeket. Szeretem a Margitszigetet és az erdőket is, ezek télen is nagyon szépek.
Szeretem azokat az utcákat, amik tele vannak élettel, a kis boltokat és a kávézókat, a Pozsonyi utat a XIII. kerületben és a Madách Imre utat a Deák térrel szemben.
Megemlíteném még a , voltam ott néhány koncerten. A , kortárs művészetek házának nagyon jó kortárs táncbemutatói, kiállításai és színházi előadásai vannak. A SÍN kulturális központban nagyon szerettem koreográfiákat tanulni, amikor Magyarországra kerültem, a stúdióik hatalmasak és magát az épületet is szeretem. És imádom a helyi kis kávézómat, a Gomb kávézót, ami nagyon színes és rendkívül érdekes emberek dolgoznak ott!
WLB: Mesélj nekünk a FeetBeatről!
Michelle: A FeetBeat táncórák a ritmikus lábmunkára koncentrálnak a flamenco és a sztepptánc stílusában. Az órák nem csak a ritmusérzéket és a testtudatot fejlesztik, hanem a muzikalitást is, és mindezek felett jó közérzetet is adnak. Kutatások szerint a ritmikus dobolás vagy táncolás függőséget okoz, és endorfint szabadít fel, aminek pozitív hatása van a szervezetre.A szteppórák több más táncstíluson alapulnak, és nem keverendő össze a folyótánccal (ez a hagyományos ír sztepptánc). Ezeken az órákon a táncosok kísérletezhetnek a ritmusokkal és a zene iránti szeretetükkel. A flamenco órák a lábmunka technikájára és a flamenco tánc alapelemeire ( flamenco ritmusok, a kéz- és testtechnika, az alap marcajes és palmas -ezekre nem találtam a gugliban semmi magyarítást) helyezik a hangsúlyt.
WLB: Inspirál Budapest valamilyen módon?
Michelle: Abszolút! A férjem remek idegenvezető, sok dolgot tud a városról és inspirálnak a történeket, amelyeket bizonyos épületekről mesél, vagy azok, amelyek az utcákon történtek. Szeretem a történelmet, ezért is szeretném megtanulni a nyelvet, hogy közelebb kerülhessek az emberekhez.
WLB: Arról már beszéltünk, hogy szereted a magyar konyhát. Mi a kedvenc ételed?
Michelle: Ha konkrét fogást kell választanom, akkor a vadas. A kiflit is nagyon szeretem, főleg kávéval, és persze a rétest.
WLB: Melyik a város legkevésbé szimpatikus oldala?
Michelle: Az emberek nagyon intenzívek tudnak lenni, talán túl komolyak is. A téli sötétséggel sem boldogulok könnyen, de ez európai sajátosság, nem csak magyar. Egyébként sok kutyapiszok van az utcákon, elég gyakran megcsúszom rajtuk.
WLB: Tudsz valamennyire magyarul?
Michelle: Az ételek neveit ismerem. Ismerek más szavakat is, de nincs még elég önbizalmam, hogy használjam is őket, de határozottan nőtt a szókincsem.
WLB: Hogy tervezed, maradsz Magyarországon?
Michelle: Igen, ez a második otthonom, a fiam már itt született. Azt hiszem a következő néhány évben itt maradunk, aztán esetleg kipróbáljuk Ausztráliát is.
WLB: Mit változtatnál meg Budapesten?
Michelle: Nagyon szeretem az utcazenét és mindenféle utcai performanszokat, ezekből alig látni itt. Jó lenne felkelni abban a tudatban, hogy ilyenben részesülhetek munkába menet. Táncolhatnának is a metrón, vagy valami hasonló, spontánabbak lehetnének az emberek ilyen szempontból.
Az utcák is lehetnének tisztábbak, itt főleg a kutyapiszokra gondolok. Szeretem, hogy Budapest nem egy makulátlan város, de ezt a problémát orvosolni kell. Talán lehetne egy felügyelőszervezet, aki figyeli azokat a kutyatulajdonosokat, akik nem takarítanak fel a kutyájuk után.Michelle órái
tavasszal indulnak újra, amint picit nagyobb lesz a kisbabája. Angolul tanít, persze a tánc úgyis magáért beszél majd.
Nézd meg a
honlapját és a Facebook oldalát
a
további információkért, és hogy regisztrálhass az órákra!
