Kedvenc spanyol szakértőnk nemrég felhívta a figyelmünket azokra a budapesti flamenco- és sztepptáncórákra, amelyek Michelle Cervonaro nevéhez fűződnek.  Külföldiek Budapesten sorozatunk legújabb szereplője egy hivatásos táncos Ausztráliából, aki magyar szerelmét követve költözött Magyarországra. Michelle azt is megosztotta velünk, hogy ma már második otthonának tartja Budapestet, miközben magyarokat és külföldieket egyaránt tanít a FeetBeat elnevezésű stílusra.

We Love Budapest:

Honnan jöttél?

Michelle:
Ausztráliából, Sydney-ből.
WLB: Hogyan jellemeznéd Budapestet öt szóval?

Michelle:
Varázslatosnak tartom. A táj, a város maga, tulajdonképpen egy elveszett városra emlékeztet. Az emberek intenzívek. Budapest számomra egyenlő a dizájnnal, építészettel és kultúrával. És még valami: remek ételek!
WLB: Mi lenne Budapest, ha egy másik európai város lenne?

Michelle:
Prága jut először eszembe, pedig egyáltalán nem olyan.
WLB: Milyen Budapest arca?

Michelle:
Szeretek az emberekkel beszélgetni. Szerintem Budapest arca barátságos, befogadó, alkalmazkodó és olcsó. Bizonyos módon misztikus is. És gyönyörű.
WLB: Miért jöttél Budapestre?

Michelle:
Mindenki azt kérdezni, miért jöttem ide, mit tudok itt kezdeni magammal? Természetesen személyes okai vannak, de jó itt lenni.

WLB: Mi az első dolog, ami eszedbe jut Budapestről?

Michelle:
A remek ételek. Ausztráliában sosem ettem ilyen finomakat. Főleg a házilag elkészített fogásokról beszélek, nagyon különbözik mindentől, amit ismerek. Szerencsés vagyok, hiszen a barátaim és a rokonaim sokat főztek nekem, így betekintést nyerhettem a hagyományos magyar ételek világába. És imádom a csípőset!
WLB: A keleti elemek vonzó és különleges várossá teszik Budapestet. Te mi gondolsz erről?

Michelle:
Ez valóban így van, bár inkább azt mondanám, hogy a közép- és kelet-európai elemek remek kombinációja.
WLB: Melyek a kedvenc helyeid Budapesten?

Michelle
: Sokat sétálunk a városban, nagyon szeretem a szobrokat és az épületeket. Szeretem a Margitszigetet és az erdőket is, ezek télen is nagyon szépek.
Szeretem azokat az utcákat, amik tele vannak élettel, a kis boltokat és a kávézókat, a Pozsonyi utat a XIII. kerületben és a Madách Imre utat a Deák térrel szemben.
Megemlíteném még a , voltam ott néhány koncerten. A , kortárs művészetek házának nagyon jó kortárs táncbemutatói, kiállításai és színházi előadásai vannak. A SÍN kulturális központban nagyon szerettem koreográfiákat tanulni, amikor Magyarországra kerültem, a stúdióik hatalmasak és magát az épületet is szeretem. És imádom a helyi kis kávézómat, a Gomb kávézót, ami nagyon színes és rendkívül érdekes emberek dolgoznak ott!

WLB: Mesélj nekünk a FeetBeatről!

Michelle:
A FeetBeat táncórák a ritmikus lábmunkára koncentrálnak a flamenco és a sztepptánc stílusában. Az órák nem csak a ritmusérzéket és a testtudatot fejlesztik, hanem a muzikalitást is, és mindezek felett jó közérzetet is adnak. Kutatások szerint a ritmikus dobolás vagy táncolás függőséget okoz, és endorfint szabadít fel, aminek pozitív hatása van a szervezetre.A szteppórák több más táncstíluson alapulnak, és nem keverendő össze a folyótánccal (ez a hagyományos ír sztepptánc). Ezeken az órákon a táncosok kísérletezhetnek a ritmusokkal és a zene iránti szeretetükkel. A flamenco órák a lábmunka technikájára és a flamenco tánc alapelemeire ( flamenco ritmusok, a kéz- és testtechnika, az alap marcajes és palmas -ezekre nem találtam a gugliban semmi magyarítást) helyezik a hangsúlyt.
WLB: Inspirál Budapest valamilyen módon?

Michelle
: Abszolút! A férjem remek idegenvezető, sok dolgot tud a városról és inspirálnak a történeket, amelyeket bizonyos épületekről mesél, vagy azok, amelyek az utcákon történtek. Szeretem a történelmet, ezért is szeretném megtanulni a nyelvet, hogy közelebb kerülhessek az emberekhez.
WLB: Arról már beszéltünk, hogy szereted a magyar konyhát. Mi a kedvenc ételed?

Michelle
: Ha konkrét fogást kell választanom, akkor a vadas. A kiflit is nagyon szeretem, főleg kávéval, és persze a rétest.

WLB: Melyik a város legkevésbé szimpatikus oldala?

Michelle:
Az emberek nagyon intenzívek tudnak lenni, talán túl komolyak is. A téli sötétséggel sem boldogulok könnyen, de ez európai sajátosság, nem csak magyar. Egyébként sok kutyapiszok van az utcákon, elég gyakran megcsúszom rajtuk.
WLB: Tudsz valamennyire magyarul?

Michelle:
Az ételek neveit ismerem. Ismerek más szavakat is, de nincs még elég önbizalmam, hogy használjam is őket, de határozottan nőtt a szókincsem.

WLB: Hogy tervezed, maradsz Magyarországon?

Michelle:
Igen, ez a második otthonom, a fiam már itt született. Azt hiszem a következő néhány évben itt maradunk, aztán esetleg kipróbáljuk Ausztráliát is.
WLB: Mit változtatnál meg Budapesten?

Michelle:
Nagyon szeretem az utcazenét és mindenféle utcai performanszokat, ezekből alig látni itt. Jó lenne felkelni abban a tudatban, hogy ilyenben részesülhetek munkába menet. Táncolhatnának is a metrón, vagy valami hasonló, spontánabbak lehetnének az emberek ilyen szempontból.

Az utcák is lehetnének tisztábbak, itt főleg a kutyapiszokra gondolok. Szeretem, hogy Budapest nem egy makulátlan város, de ezt a problémát orvosolni kell. Talán lehetne egy felügyelőszervezet, aki figyeli azokat a kutyatulajdonosokat, akik nem takarítanak fel a kutyájuk után.Michelle órái

tavasszal indulnak újra, amint picit nagyobb lesz a kisbabája. Angolul tanít, persze a tánc úgyis magáért beszél majd.
Nézd meg a

honlapját és a Facebook oldalát

a

további információkért, és hogy regisztrálhass az órákra!