WLB: Hová valósi vagy eredetileg?
Thai:
Franciaországban születtem, de Brazíliában, illetve Thaiföldön nevelkedtem. Édesapám egészségügyi expatrióta. Elég sokat utaztam gyerekkoromban, és ezért egy kicsit mindenhonnan származom. Szerencsére egy kicsit Magyarországról is.
WLB:
Beszélsz thaiul, és portugálul is?
Thai:
Persze. És valamilyen furcsa oknál fogva spanyolul is.
WLB:
Hogyan kerültél Budapestre?
Thai:
Azt hiszem, ez olyan 5-6 éve történt. Idejöttem cserediákként egy szemeszterre. Úgy volt, hogy csak 4 hónapot maradok, de beleszerettem a városba, találtam munkát, és megismerkedtem egy rakás nagyon menő helyi arccal. Ezek után semmi kedvem nem volt elmenni.
WLB:
Mivel foglalkozol?
Thai:
Kreatív igazgató vagyok. Sok időt töltök a Paulay Ede utcaiLoffice-ban, de sokat fotózok, és videoklipeket készítek a helyi rock 'n' roll zenekaroknak, például a ShellBeach-nek, Volkova Sisters-nek, és a GrandMexicanWarlock-nak.
WLB:
Hogyan szerezted ezt a munkát?
Thai:
Elkezdtem egy netes ügynökséget már itt Budapesten, ahol projektmenedzser voltam. Ezen kívül magánban grafikuskodtam is. Innen pedig már csak sodródtam szépen lassan, és most ezt csinálom.
WLB:
Mit szeretsz a legjobban Budapesten?
Thai:
Nehéz megmondani. Imádom az energiáját, a vibrálását és a kreativítását. Mindig történik valami, folyton vannak koncetek, kiállítások vagy előadások. Nagyon tetszik, ahogy a budapestiek mindig képesek valami jót csinálni a semmiből. És nem mellékesen hatalmas kerthelyiség-rajongó vagyok. Ezen kívül az is nagyon bejön, amikor ősz van, vagy épp kitavaszodik, és az átmenetben az egész város megváltozik.
WLB: Van esetleg olyan, amit nem szeretsz benne?
Thai:
Biztos furcsa ezt egy külfölditől hallani, de nem szeretem azt, amikor a turisták ellepik a várost. Ezenkívül nem nagyon jut eszembe semmi más. Esetleg még az, hogy az emberek túl sok sportruházatot hordanak, és néhány ember nagyon erőszakos. A kettőnek persze nincs köze egymáshoz.
WLB:
Mit gondolsz a magyarokról?
Thai:
Van egy vékony burok, amit a kapcsolatok elején le kell vakarni rólatok, aztán már minden rendben. Ezután már csak nagyon barátságos, szívélyes emberekről van szó, akiknek nagyon szeretem a nyitottságát és a kíváncsiságát. Ezenkívül úgy gondolom, hogy nagyon sok furcsa tulajdonságotok van, ami nap mint nap meg tud lepni. Amit nem annyira kedvelek, az a gyakran előkerülő kisebbségi komplexus és a kiábrándultság. Elég pesszimisták tudtok lenni. De ez persze a kultúra része. Mi franciák is hasonlóak vagyunk szerintem.
WLB:
Beszéled a nyelvet?
Thai:
Régebben sok zenekarral turnéztam úgy, hogy meg sem tudtam szólalni. Egy év elteltével viszont már elég jól elboldogultam. Nem mondom, hogy folyékonyan beszélek, de azt hiszem eléggé megragadtam a lényegét. A környezetem miatt mondjuk nagyjából csak szlengekkel kommunikálok, de még abban is nagyon jó vagyok, hogy teljesen új szavakat találjak ki, amiket a végén mindenki megért.
WLB:
Kedvenc szó?
Thai:
A legszexibb nekem a “persze”. Ez majdnem mindig nagyon aranyosan hangzik. Ezenkívül szeretem azt is, hogy “vörösboroskóla”. Találjátok ki, hogy miért.
WLB:
Ha szuperhős lennél, min változtatnál?
Thai:
Szerintem sok a hajléktalan, szóval azoknak mindenképpen biztosítanék szállást, és persze ráküldenék valami varázslatot néhány emberre, hogy mosolyogjon már végre.
És persze segítenék rájönni az embereknek, hogy milyen csodálatos városban élnek, és hogy jobban kellene szeretniük, ahelyett, hogy azt gondolják, hogy máshol jobb lenne.
Ha nagyon erős szuperhős lennék, akkor megtisztítanám a Dunát is és homokos partokat dobálnék el végig a folyó mentén.
WLB:
Az éjszakai életről mi a véleményed? Hova jársz bulizni?
Thai:
Nem is nagyon emlékszem az éjszakai életre. Azt hiszem, imádom. Imádok egy este száz helyre menni, körbebringázni a várost, és mindenhol inni valamit. Tök jó, hogy Budapest soha nem alszik, ezért mindig van idő táncolni, tombolni, vagy rendelni még egy kört.
Az egyik legjobb benne, hogy ahogy kezd lemenni a nap, olyan, mintha egy ki nem modott paktumot kötnének a budapestiek, hogy “oké, akkor mostantól buli van”, és ezért akárkivel el lehet kezeni őrültködni.
Amúgy leginkább kerthelyiségekbe járok.
Instant volt régen a főhadiszállás, de már nem érzem a hangulatát. Sokat változott. Ezen kívül Mika, Kőleves, Fogas, Akvárium és Corvintető. Ha koncert van, akkor pedig R33, vagy A38.
WLB:
Mit tanácsolsz az itt élő külföldieknek?
Thai:
Vesszetek el a városban, és találjátok meg a kincseket. Vegyüljetek a helyiekkel, mert ők tudnak mindent, és szívesen elvisznek egy csomó érdekes helyre. A város nagyon szociális, érdemes kipróbálni a helyi gasztrót, ami kicsit fura, de lehet vele bőven kísérletezni. Egyetek fasírtot, és igyatok hozzá fröccsöt.
