WLB: Mióta laksz Budapesten?
Kita: A szüleim a 80-as évek végén jöttek Magyarországra, akkor még külön-külön, és végül itt ismerkedtek meg egymással. Szóval én már itt születtem és nőttem fel Pesten.
WLB: Milyen egy ideális budapesti napod?
Kita: Hm, az igazat megvallva mostanában nagyon sokat dolgozom, főleg nyáron. Minden második nap reggelente picit edzem munka előtt, hogy fittebb legyek. Egy ideális napot mondjuk a barátaimmal töltenék el, kirándulni mennék, vagy akármi, mert minden kis apróságnak tudok örülni, főleg mivel sajnos nagyon keveset látom őket.WLB: Hol szeretsz a legjobban lenni Pesten?
Kita: A Margitszigeten. Hogy miért? Mert ott olyan nyugis minden. Jókat lehet sétálni vagy kocogni, vagy csak pont lefeküdni, pihenni, olvasni. A Citadelláról pedig nagyon hangulatos a kilátás, ha lenne több szabadidőm esténként, szívesen felsétálnék oda. Akárhányszor látom, csodálattal tölt el a kivilágított város képe.
WLB: Visszatérő beülős hely?
Kita: Akármelyik Starbucks. Finomak a latték, és imádom a névre szóló poharaikat. A sulis társaimmal ide szoktunk beülni a lyukas órákban.WLB: Hol tanulsz a munka mellett?
Kita: Jelenleg elsős vagyok a Nemzetközi Üzleti Főiskolán (International Business School, IBS), egyébként specializációként turizmusmenedzsment szakra fogok járni.WLB: Milyennek látod itt az embereket? Nagyon mások, mint a vietnamiak?
Kita: A családomon kívül igazából kevés vietnami emberrel találkozom, így nem nagyon tudom eldönteni, hogy mennyiben mások. A családomból kiindulva, mi sokkal családcentrikusabbak vagyunk, mint a magyarok. Minden este együtt vacsorázunk, és megbeszéljük, hogy kivel mi történt aznap.
WLB: Van kedvenc eldugott helyed a városban?
Kita: Kispesten van, egy kis vendéglő. Nótafa vendéglő a neve, és bár furán hangzik, hogy egy vietnami lánynak egy magyar étterem a kedvenc helye, mivel itt nőttem fel, nagyon megszerettem a magyar konyhát, a Nótafában pedig tipikus magyar ételek vannak, mint például a rántott hús krumplipürével vagy a gulyásleves. Na most össze is folyt a nyál a számban. Tavaly egyébként például a Néprajzi Múzeumban voltam a World Press Photo kiállításon, és mivel nagyon érdekelnek az ilyen témák, szerintem idén szeptemberben is ellátogatok oda.WLB: A Dang Muoiból mit ajánlanál?
Kita: Nekem a pho leves és a nyári tekercs a kedvenc vietnami ételem, ez a kettő bármikor jöhet. De hogy mit ajánlanék? A sistergő palacsintát, meg is mutatom, hogy néz ki.
WLB: Jársz piacra a városban?
Kita: Nem szoktam, mert az egyik Dang Muoi helyünk egybe van építve egy zöldséges-élelmiszerüzlettel, és a bevárárlásokat anyukám szokta elvégezni. Régebben amúgy többször főztem is - egy kis segítséggel - magyar ételeket magamnak, de azt nem mindig eszik meg anyuék.WLB: És te hol veszed a mindennapi kenyeret?
Kita: Régebben Pesterzsébeten volt egy nagyon finom pékség - sajnos kicsi voltam, és elfelejtettem a nevét- ott vásároltunk, de az éttermek megnyitása óta alig van időnk, ezért csak a közeli kisboltba járunk.WLB: Fröccs vagy sör?
Kita: Inkább koktélok.WLB: Buda vagy Pest?
Kita: Pesten pörgősebb az élet, Budán viszont több a látvànyosság. Így nem tudok dönteni a kettő között.
WLB: Egy dolog, amit megváltoztatnál itt?
Kita: Az emberek viselkedésén szeretnék picit változtatni, hogy ne legyenek ennyire feszültek, élvezzék jobban az életet, és legyenek optimistábbak.WLB: Van kedvenc játszótered?
Kita: Nincs kifejezetten kedvenc, de nagyon szeretem azokat a helyeket, ahol van hinta, mert ott fel tudom idézni a gyerekkorom élményeit.WLB: Ha nem Budapest, hol élnél még szívesen?
Kita: Szerintem még fiatal vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, hogy hol lakjak, de igazából New Yorkban szeretnék lakni, mert kiskorom óta csodáltam a várost, a nyüzsgèst, az ottani életet.
