Niels Kolijnnak már ez a második köre Budapesten, visszatért ide miután szívott egy kis otthoni levegőt a holland Axelben. Miért? Például azért, hogy az IBS-es diákévek után kipróbálja magát az IBM-nél is. Az alapvető motiváció valójában inkább az volt, hogy egy városban élhessen magyar barátnőjével, ráadásul olyan pezsgés közepette, amit aligha találna meg kisvárosi közegben. Jó újra magyar földön, de Larához, Danielhez és Alyssához hasonlóan neki sem itt van a végállomás, Budapest egyfajta katalizátor az életében.
WLB: Miért éppen Budapest?
Niels: Már korábban is éltem külföldön, Spanyolországban voltam Erasmus-ösztöndíjjal, ahol teljesen rákaptam a nagyvárosi létforma ízére. Mikor először jöttem ide, hogy marketing szakon tanulhassak az IBS-en, már voltak itt ismerőseim, éppen a külföldi szemeszter miatt. Aztán visszamentem Hollandiába, de mivel közben még több barátom lett Pesten, és a barátnőmet is megismertem, volt értelme visszajönni.
WLB: Honnan származol eredetileg?
Niels:
Axelből, egy holland kis faluból. Imádom az otthonomat, de igazából nem sok esélyed van nálunk fiatalnak lenni! Minden nagyon limitált, és Spanyolország után egyszerűen kellettek azok a dolgok, amelyek teljesen hiányoznak Axelből.
WLB: Mi jut eszedbe először, ha Budapestre gondolsz?
Niels: Mielőtt idejöttem, egy igazi kelet-európai várost vártam. Sokkal kevésbé modern helynek képzeltem, meglepett a frissessége, a színvonalas szórakozóhelyek, a közlekedés, minden. Ez részben az én előzetes tájékozatlanságomnak is betudható, de az is biztos, hogy sokat változott az utóbbi időben a közép-európai város. Eszembe sem jut „lekeletezni”, amióta itt élek!
WLB: Talán éppen az teszi mégis szerethetővé és eredetivé, amit keletnek nevezel. Vagy?
Niels: Ezzel nem vitatkozom, és tény, hogy megvan az az oldala is. Hollandiában minden túl tiszta és túl rendes. Itt sokkal inkább meghagyták a dolgok lelkét, autentikusabb az építészeti környezet, érzed a történelmet – ez nagyon tetszik, és meghatározza a város hangulatát.
WLB: Mik a kedvenc helyeid Budapesten?
Niels: A Deák teret imádom, mert itt mindig történik valami. Főleg nyáron, a tél nehezebb ügy. Meg is viselt rendesen, hogy olyan álmos a hangulata.
Szeretem még a Dobozt, és persze ott vannak a klasszikusok: Szimpla, Instant, Kazinczy-blokk. Egyébként az van, hogy egyre inkább otthon érzem magam, és van, hogy egyáltalán nem vágyom arra, hogy külföldiek között legyek. Arra, hogy Szimplás turisták között iszogassak ahelyett, hogy helyiekkel lógjak. Ugyanakkor bárhová is megyek, nemzetközi közegben találom magam.
WLB: Főként külföldiekkel dolgozol együtt az IBM-nél?
Niels: Az én részlegemen sok holland van, de a cégnél több magyar dolgozik, mint külföldi. Az IBS-nél egyébként érdekes volt, hogy mikor magyaroknak mondtam, hogy hol dolgozom, egyből az volt a következtetés: akkor biztosan nagyon sok pénzem van és sznob helyekre járok. Ez az ottani magyar diákokra nagyjából igaz is, de európai viszonylatban ez az egyetem teljesen normális összeget kér, így a külföldiek túlnyomó részben középosztálybeliek.
WLB: Inspirál téged bármilyen formában Budapest?
Niels:
Magyarország úgy általában az, ami inspirál. Itt mások a viszonyítási pontok, mint otthon. Ami pedig számomra nagy érték: a magyarok sokkal büszkébbek az identitásukra, mint mi. Bár sokat panaszkodnak az itteniek, de maximum a bennfentesek (értsd: magyarok) élhetnek kritikával. Szerintem - a budapestiek legalábbis - tisztában vannak az itteni értékekkel. Ha meg mégsem, külföldön rájönnek, hogy mennyi minden hiányzik nekik.
WLB: Szereted a magyar konyhát, mi a kedvenc ételed itt?
Niels: Imádom a rakott krumplit. A lángossal az a helyzet, hogy nem tudok jobb ételt elképzelni alkoholos éjszakák után! Viszont egyszer kipróbáltam normál gyomorra, napközben is, és hát borzalmas volt, soha többé nem teszem!
A pálinkakultúra is szimpatikus, meg úgy általában az, hogy a magyarok sokat törődnek a konyhájukkal. Mondjuk, van is mivel, hiszen rengeteg híres fogás van, amelyeknek még külön fesztiválokat is szentelnek. Medvehagyma, sör, bor, pálinka, gulyás – ezek mind külön bulit érdemelnek itt.
WLB: Mi a legnagyobb negatívum a városban?
Niels: Nem a tömegközlekedés, úgyhogy nem is értem miért panaszkodik rá mindenki. Szerintem teljesen jól működik: metró, troli, busz, villamos – minden van. Egyet viszont nem értek: miért nem a reptérre is utazó kék metrókocsikat cserélték le?
A téli évszakot is mondanám, illetve az emberek hangulatát, ami a zimankóban elég nyomasztó. Ami még nagyon szomorú itt, az a hajléktalan helyzet.
WLB: A barátnőd nem akart megtanítani magyarul?
Niels: Volt olyan időszak, aztán elkezdtük feladni. A nyelvtanon túl ugyanis ott vannak a mássalhangzók, amelyeket néha egyszerűen nem tudok kiejteni. Ebből aztán csak a félreértés van – például a cucc és a csúcs közötti különbség okozott már fejfájást.
WLB: Itt maradsz örökre Budapesten?
Niels:
Budapest nem végleges, sokat szeretnék még utazni. Európa nagyon kényelmes ilyen szempontból, de szívesen élnék egy darabig Ázsiában is. WLB: Mit változtatnál meg Budapesten? Niels: Kellene ide egy tengerpart!
