WLB: Hogy ismerkedtél meg a graffitivel?
KAST:
Elég régen volt, még 95-ben. A tagek keltették fel az érdeklődésemet, rejtélyesnek tűnt az egész, ki akartam deríteni, hogy mi is ez. Aztán a bátyám egyszer szólt, hogy elmehetek velük egy „éjszakai programra”, ahol festés lesz, és megnézhetem, mi történik. A Fővám téren fújtak egy nagy sárkányt, egyből megtetszett a dolog, és úgy éreztem, ezt kell csinálnom. Ezen kívül gimnáziumban a rajztanárom, miután megnézette velünk a Style Wars-t, kiadta feladatnak, hogy rajzoljunk graffitit a saját nevünkkel.
WLB: Van olyan, amire különösen büszke vagy?
KAST:
Van, a legjobb rajzomat Belfastban csináltam a Békefalra, de már az is hatalmas elismerés, hogy egyáltalán meghívnak külföldre.
WLB: Szerinted milyen a graffiti megítélése Magyarországon?
KAST:
A Filatorigáton edzettek az emberek, bár ott is volt, aki anyázott. Ugyanakkor sokszor jöttek oda dicsérni és gratulálni, persze időnként hozzátették, hogy mennyire rossz, ha az utcán össze van firkálva a fal.
WLB: A külföldi helyzet ettől mennyiben és miben különbözik?
KAST:
Sokkal nyitottabbak az emberek. Egy közeli példával élve: ha van egy szürke panel Lengyelországban, az önkormányzat gondolkodás nélkül odaadja a graffitiseknek, hogy kezdjenek vele valamit, míg itthon egy falért is harcolni kell.
WLB: A graffitin kívül még mivel foglalkozol?
KAST:
Nem tudom, ez mennyire releváns, de masszírozok, thai masszázst tanultam, és a mesterem szerint van hozzá érzékem. Biztos, hogy a graffiti és a masszázs között van összefüggés, hiszen a kellő kézügyesség hiányában nem lehet egyenes, tiszta vonalakat fújni, és a masszírozás sem az igazi.
WLB: Mi a véleményed Budapestről?
KAST:
Szeretem, jó itt élni, kivéve, ha minimálbéren kell tengődnöd. A Gellért-hegy nagy kedvencem, ott nőttem föl, és sok emlék, illetve barát fűz hozzá, na meg az, hogy el lehet vonulni a város zajától.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
KAST:
Sok nagy falat megszerezni és festeni Budapesten, szép dolgokat csinálni, hogy az emberek ne csak az üres falakat lássák. Emellett a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ parkolójának a kerítésére fogok festeni – az volt a szerencsém, hogy nem az önkormányzattól, hanem közvetlenül a művelődési központtól kellett elkérni, egyébként nem hinném, hogy összejött volna.