Hogyan jött neked a LeCool?Az egyetem után belekerültem a bulvár bugyraiba a Hot magazinnál, de már az első perctől kezdve tudtam, hogy az nem az én világom. Ettől függetlenül több mint fél évig dolgoztam ott, de ahogy közeledett a gyakornoki idő vége, tudtam, hogy nem szeretnék maradni, így elkezdtem nézelődni egyéb lehetőségek után. Többek között jelentkeztem egy teljesen random álláshirdetésre, ami arról szólt, hogy egy nemzetközi magazin keres szerkesztőt. Tulajdonképpen így estem be Gréta és Emre irodájába és az egész LeCool sztoriba.
Nem feltétlenül akartam újságíró lenni, egyetem alatt például végig rádióztam; még a Sláger Rádiónál is voltam gyakorlaton. Bár a rádiózás is csak párban volt vicces, egyedül reagálni a saját poénjaimra nem olyan mókás.Ha nem ezt csinálnád, szerinted mivel foglalkoznál?Elég random módon alakult az életemben eddig minden, és teljesen véletlenül csöppentem egyik helyről a másikra. Régen táncos szerettem volna lenni, és megfogadtam, hogy következő életemben majd az is leszek – versenytáncos talán.A Budapest-kultusz a LeCoollal együtt jött, vagy előtte is volt már?Egyáltalán nem volt. A magazinnal együtt jött az egész. Gimibe Gödöllőre jártam, egyetemre pedig Szegedre, így soha nem voltam az a tipikus “pesti lány”, annak ellenére, hogy Szegeden annak számítottam. Mikor visszaköltöztem, akkor kezdtem visszakerülni a körforgásba, de a LeCoollal lett komoly a dolog.
A LeCool ugyebár arról szól, hogy igenis lehet nagyon szeretni ezt a várost, és tök jó dolgok történnek. Nekem is ezt tanította meg a magazin, együtt kezdtük, együtt nőttünk bele a városba.
A LeCool programok közül hányra mész el?Igazából mindegyikre szeretnék, de pont azon szoktunk viccelődni, hogy létezik egy „LeCool átok”, ami miatt senki nem jut el arra a programra, amiről ír. Én mondjuk a nagy számok törvénye alapján mindenkinél többre jutok el; megnyitókra igyekszem elmenni például, de ez mindig a színházak kárára szokott menni sajnos.Ha elmész valahova, tudják, hogy te vagy LeCool Fruzsi?Szerintem nem. Soha nem volt a LeCool archoz kötve, sőt, mivel egy nagyon alulról építkező dolog volt, ezért még hirdetni sem hirdettünk; csakis szájhagyomány útján terjedt az egész. Én magam is meg szoktam lepődni, amikor lemegyek egy helyre, megemlítem a LeCool-t, és ismerik. Nekem ez még mindig egy hatalmas élmény minden egyes alkalommal.Hova szoktál járni bulizni?Ez azért nehéz, mert én iszonyatosan szeretem a 80-as, és a 90-es évek zenéit; arra buliztam végig az egyetemet, és akkor tudom a legjobban érezni magam, amikor ilyenekre megyek, és az összes számot torkom szakadtából énekelhetem. De Pesten ez nagy hiányosság sajnos... szóval ezt valaki csinálja meg... bár valójában én szeretném megcsinálni. Amúgy pedig általában az ilyen beülős helyeket szeretem, például a Madách téren bármit. A Kazinczy utcát annyira nem bírom – leginkább az oda járó közönség, és a hangulat miatt szeretek meg egy helyet, a Kazincyban pedig túl nagy a fluktuáció ahhoz, hogy otthonossá válhasson.
Mi a véleményed a budapesti éjszakai életről?Ezt az egészet itthon természetesnek vesszük, de akkor értékeljük igazán, amikor elmegyünk valahova küldöldre, és meglepődünk, hogy már kettőkor vége az éjszakának. Például ez van Londonban; mi kb. akkor indulunk el otthonról, amikor ők már fekszenek.Vannak kedvenc helyeid a városban?A Castroban rengeteg időt töltök... az jó helyen van, meg jó a hangulata. Erre egyébként tök nehéz válaszolni, mert persze ilyenkor pont nem jut eszébe az embernek semmi... Legutóbb a Castro, Hivatal, , kört jártuk be, és ahol táncolni is tudtam, az a Macskafogó volt. Nagyon szeretek táncolni... indulhat úgy egy este, hogy leülünk és iszunk, de jó ha lehet táncolni is utána.Mik a jövőbeli terveid?A LeCoollal kapcsolatban rengeteg ötlet van, például a Budapestútikönyv, de egyébként rendezvényünk sem volt még, és az abszolút a tervek között van. Szeretnénk kicsi, klassz dolgokat csinálni.
Ha idejönne egy külföldi barátod, hová vinnéd el?Jaj, hát ez majdnem olyan kérdés, mint a top helyek... Van egy kedvenc séta útvonalam: régen gimi után, sokszor ezt az utat jártam be. Leszálltam a Deákon, aztán elmentem a , onnan pedig kimentem a Duna partra, majd elsétáltam egészen a hídig. Aztán átmentem a hídon, majd vissza, megint végig Duna parton. Az a pesti oldalon van egy templom, aminek az oldalában van egy ajtó, rajta egy halálfejjel. Ott hosszú perceket töltöttem mindig. Egyszer pont kijött egy pap, akit elcsíptem, és megkérdeztem, hogy mi az. Azt mondta, hogy az régen katakomba volt, és hogy nyugodtan menjek le, ha akarok, de akkor pont nem tudtam sajnos. De elvileg bármikor le lehet oda menni. Ezen kívül, biztos, hogy a a 2-es villamossal küldeném őket végig a városon. Amit még javasolnék, az a környékén a régi villanegyed, ami szerintem nagyon el van hanyagolva, de nagyon szép. Valamiért nincs benne a Budapest-képben.Milyen egy idális napod?Először is, korán kelek. Még hétvégén is, mivel nem vagyok egy nagy alvó. Utána megkávézok, végignézegetem, hogy mi történik a nagyvilágban, és egyébként egy ideális napon valószínüleg nem dolgoznék, mert tudnám, hogy már megcsináltam, amit kellett.
És egy ideális napon biztosan lenne hová mennem; például utaznék valahova, vagy kirándulni készülnék, és arra pakolnék. Megnézném például a Balatont így tavasszal, de Spanyolországba is elmennék, vagy Kubába... de a legnagyobb álmom végigutazni a transszibériai expresszel, úgy, hogy leszállok Mongóliában néhány napra.Miért szereted Budapestet?Nagyon szeretem, hogy van folyója. Szeretem, hogy változatos. De a legizgalmasabb talán, hogy a magyarokra jellemző „sírva mulatunk”, múlton kesergünk hozzáállást leküzdve, a mai fiatal generáció már sokkal inkább azért mulat mert vidám, azért pezseg, mert van ötlete, és van, mit tennie. Ők éltetik és viszik előre a várost. Illetve, ami még eszembe szokott jutni
Budapestről: Te + Én = Mi.
