Szerencsés elhelyezkedésMíg más nagyvárosokban állandóan készültségben kell lenni, mi végtelen nyugalmunkban valójában ráérünk panaszkodni, hogy miért nincsenek pálmafák, miért nincs tengerpartunk, vagy hogy miért tart csak pár hónapig a nyár. Megtehetjük, hiszen távol fekszünk a törésvonalaktól, plusz van egy pajzsunk, amit Kárpátoknak nevezünk, és a teknő belsejében szinte mindig csend van. Persze mindez még nem védene meg minket egy kisbolygóval való összeütközéstől, kozmikus sugárzástól, vagy a lemmingek túlszaporodásától (ez tényleg probléma Norvégiában), de szerencsére az ennél valószínűbb csapások ellen nagyjából védve vagyunk, a történelem során csupán néhányszor kellett megbirkóznunk a természet erőivel. Földrajz órán tanultak alapján a cunamit, a vulkánkitörést, a trópusi ciklonokat, cetek partravetődését, és a gyilkos tavak okozta fulladásos halált elve kizárhatjuk, marad hát nekünk a földrengés, az árvizek és a tűzvész. Budapest egyébként a nagy népsűrűség és a város gazdasági szerepe miatt számít kiemelten veszélyeztetettnek, bár sokkal jobb hely, mint Haiti 2010-ben.
TűzesetekTűzvészrőlBudapest történetében először akkor volt szó, amikor 1242-ben a tatárok átkeltek a Dunán és feltétlenül szükségesnek találták, hogy felgyújtsák Budát. Ezt utólag is köszönjük nekik, illetve az utánuk érkező törököknek, akik a többi tűzvészhez nagyban hozzájárultak. Persze nem minden alkalommal beszélhetünk szándékos gyújtogatásról, sokszor a kulturális különbözőségek és a szervezett tűzvédelem hiánya miatt csaptak fel a lángok, többek között a füstölők, tábortüzek és a furcsa főzési szokások eredményeként. Azonban nem ez volt a helyzet 1526-ban a mohácsicsata után, amikor Szulejmán szándékosan felgyújtottaBudát egy diadalittas pillanatában. Szinte az egész megsemmisült.
A következő nagyobb tűzesetről egyébként pont nem ők tehettek, 1578. május 19-én egy villám csapott be a Várban lévő Zsigmond-palota előtti őrtoronyba, ahol a lőport tárolták. Minden felrobbant, és a budai házakat is lángra kaptak. Állítólag 2000 ember vesztette életét. Egészen a 17. századig várni kellett arra, hogy elkezdjék komolyan venni a tüzet, és szigorú szabályozásokat léptessenek életbe. Amikor 1873-ban egyesült Pest és Buda, már szervezett tűzoltóság védte a várost a lángoktól. Azóta komoly tűzvész nem történt, leszámítva 1903-ban a Párizsi Nagy Áruházleégését, ami 12 halálos áldozatot követelt.FöldrengésekNálunk nagyon rendszertelen eloszlásban fordulnak elő szerencsére csak kisebb 4,5-5 erősségű rengések. Magyarországszeizmicitása alacsonynak mondható, bár még így is előfordul évente úgy 200 alkalommal, hogy megremeg alattunk a talaj (ezt általában nem érezzük), ezeket előre jelezni nem lehet. Az érzékeny technológiák, és az egyre sűrűbben lakott városi övezetekben élő lakosság miatt az elmúlt években megváltozott a viszonyunk ezekkel az apró rengésekkel, hiszen a veszélyeztetettség egyre nő, Budapest egyre sebezhetőbb. Kisebb károkat okozó földmozgások 20 évente, komolyabbak pedig nagyjából 50 évente fordulnak elő. Eddig 466 esetről van feljegyzés Budapest környékén. Ezek közül 25 okozott károkat, a legnagyobb pedig 1956-ban volt. Ekkor az épületeknek az 1%-a sérült (ez több száz épületet jelent) és mintegy 1200 bejelentés érkezett.
Az utolsó nagy rengés 1985. augusztus 15-én történt, és bár nem Budapest, hanem Berhida alatt, mégis megérezte a főváros. Erőssége 4,9 volt a Richter-skála szerint. Ennél csak egy kicsit, mindössze egy tizeddel volt gyengébb az Oroszlány alatt kezdődő 38 másodpercig tartó rengés, ami 2011-ben rázta meg a várost, és vele együtt sokaknak a lelki világát. Panelházak repedtek meg, riasztók indultak be, kutyák ugattak, képek estek le a falakról, és kémények mentek tönkre. Ez egyébként még mindig jobb volt, mint az 1389-es eset, amikor egy rengés ledöntötte a Nagyboldogasszony-templom tornyát.
