Egy kis töri
Annak ellenére, hogy a legelső Hard Rock Cafét Londonban nyitotta meg 1971-ben a két alapítóatya, Isaac Tigrett és Peter Morton, a szórakoztatóipar és a vendéglátás számtalan szektorát meghódító franchise az elmúlt évtizedek során legalább annyira összeolvadt az amerikai kultúrával, mint a halloweeni töklámpás vagy Bruce Springsteen Born in the U.S.A. – je. Az első étterem és az első relikvia (egy Eric Clapton-gitár, amit a mester kérésére aggattak fel a falra Tigrették, ily módon jelölve, hol szokott ülni a Slowhand becenévvel illetett húrvirtuóz) eltelt évtizedek során az ikonikus Hard Rock-logó 53 országban bukkant fel.Kalifornia cével
Ahogy 3:1-es nőfölényt produkáló tesztbrigádunk helyet foglalt egy díszes Steppenwolf-relikviánál, Misi, a stand-up comedy-kaliberű előadást produkáló pincér és túravezető tüstént az asztalunknál termett, mielőtt annyit mondhattunk volna, hogy Paul McCartney; sőt, amikor az italválasztásnál a bőség zavarával küzdöttünk, még a bárpult mögött tüsténkedő italfelelőst is odarendelte a kedvünkért. Misire hamarosan majd visszatérünk, azonban előbb jöjjön a lényeg: a burgerek. A kóstolásnak alávetett, sült krumplival tálalt, hagymakarikákkal is kérhető kompozíciók: California burger (frissen készített guacamole-szósszal és Monterey Jack sajttal), Caribbean (hús nélkül, babbal és mangó chutneyval), a nevével sejtető Legendary 10 Oz. (baconnel és cheddar sajttal), illetve az amennyire rejtélyes szóösszetételt rövidítő, annyira finom S.O.B. (egyik tippünk a megfejtésre: South Of The Border, azaz a határtól délre, csípős chipotle pürével.)A lényeg
A feltálalt zsemlék állaga és frissessége hibátlan, a húsok olyanok, amilyennek kértük, a chipotle püré kellemesen mar, míg a sült krumpliról nehezen hittük el, hogy köze lett volna bármilyen olajhoz, így inkább azt feltételeztük, hogy a szakács sült krumpli-vágyálmokból gyúrta össze; a mennyiség pedig olyan kiadósnak bizonyult, hogy a gyomorkorgató éhség dacára még az erősebbiknek vélt nem képviselője is derekasan küzdött a teli tállal.
Egy hamburger átlagosan 4000 forintba kerül, az adag pedig emberes, sanszos, hogy a vacsorát is megoldja, ha ebédre ettük. Rendesen tálalják, ahogy kell: krumpli, a lényeg (a burger), kísérő szósz és kis zöld a díszítésért és a dietetikus hangulatért. Hogy aztán a desszertnek (az almás pitét továbbgondoló Apple Cobblernek vaníliafagyival, mandulával és karamell szósszal, továbbá a szintúgy vanília és karamell köré komponált Créme Bruléenek) is jusson hely, pihenőt tartottunk, mialatt a Hard Rock-főhadiszállásról, Orlandóból sugárzott riffeket, továbbá Misi anekdotáit hallgattuk - zeneismereti előmenetelről, karrierről és világnézetről.
De hogy kicsoda Misi? Eddig olyan ez, mint a Smokie-dal, a Who the fuck is Alice: a fene se tudja, ki az az Alice, mégis minden meccs előtt elénekeltek róla egy dalt, a szurkolók meg nézhettek maguk elé. Szóval. A Hard Rock Café egy szelet Amerika, belépsz a Vörösmarty téri étterembe, és bár a McDonald’s által magyarosított hello, sziát konszolidáltabban kapod meg, azért felfigyelsz: itt van Amerika és a hey guys. Misi is így került a képbe, leült hozzánk, és a kabátlevételtől a távozásig sztorizott. Ez elsőre furcsának tűnt, valljuk be, miután a mi kultúránkban ez nem egy bevett forma, mégis, Misi jelenléte abszolút kellett, és nem éreztük soknak vagy erőltetettnek. (Aki magányosan szeret enni, ne a Hard Rockba menjen, mert itt gyakorlatilag minden a zsongásról és a folyamatos chit-chatről szól.)
A Hard Rock Café az amerikai világszemlélet Európába importálásáról szólt és szól a mai napig. Az persze más téma, ki mire vevő belőle, mert bár az Egyesült Államokban felfoghatatlan mértékben dübörög a felesleges fogyasztás, a világ legjobb, legprofibb zenészeinek jelentős hányada is az USA-ból kerül ki. Zenében jók, nincs mese, és ebből szemezget a HRC is. Hogy milyenek gasztróban , mindenki döntse el maga. A Hard Rock Caféban a klasszikus amerikai ételek (legendásnak bélyegzett hamburgereket árulnak) műfajukban a legjobbak, így ha ilyesmire fanyalodunk, a HRC jó választás. Pont jó hússal, pont nagy adaggal, közvetlen kiszolgálással, pont jó krumplival: fővárosi és itt tartozkodó hamburgerfanoknak kötelezően ajánlott. Négyezer, igen, de az finom négyezer. Mindent összevetve pedig visszamennénk. Sőt, visszamegyünk.
