Keresés EN
Ez a cikk több mint 1 éve frissült, elképzelhető, hogy a benne szereplő információk elavultak.

Kultúra

Volt egyszer egy Odeon…

A Cinema Paradisoval, Guiseppe Tornatore legendás filmjével búcsúzik közönségétől az Odeon Lloyd Mozi kedd este, Budapest egy újabb kultikus helyszínnel és egy artmozival lesz kevesebb.

2003 áprilisában nyitotta meg kapuit az Odeon Lloyd Mozi, amikoris az egykor Duna Mozi névre hallgató filmszínházat az Odeon korábban filmkölcsönzéssel és forgalmazással foglalkozó csapata lehelte be élettel. Akkor, az egyetemi jegyzetcserének helyet adó Odeonból a kávézó jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető illata áradt.Az Odeon a délutáni marlenkázások tették emlékezetessé , munka- és baráti találkozók törzshelye lett, ahol komoly fejtörést okozott az ember számára, hogy presszókávét, hosszú kávét, kettő, netán három decis tejeskávét fogyasszon az ember. Az emeleti VHS kontra DVD, Truffaut vagy Fellini, művészfilm vs. good movie dilemmákról már nem is beszélve.Élmény volt lecsapni az új megjelenésekre, lesni a "tékások"filmpontozásait, haverokkal tippelgetni, az Atom névre hallgató tékás fiú vagy lány, alaposan megfigyelni, aztán eldönteni, melyik dolgozó ízlése passzol leginkább a miénkhez? Szájról szájra terjedt a hír, mintegy nagyvárosi legendaként, hogy az Odeon tékáiba (négy is volt belőlük egykor:

Puskin, Corvin, Hollán és a budai Tabán) munkatársként bekerülni „csak úgy” nem lehet, hogy a jelentkezőket kemény filmtörténeti kérdőívnek vetik elébe.

És az elmaradhatatlan mozis emlékek: Becstelen Brigantyk szilveszterkor, melyet utána órákon át tartó vita követ, Szerzők, Rövidlátók, Oly sokáig szerettelek, hogy csak a legfontosabbakat említsük.Aztán egyszer csak – véletlennek, szerencsének, sorsnak – köszönhetően kívülről a színpad mögé kerülni, belülről látni mindazt, amit addig csak a kívülállók szemével figyelhettünk előtte. Felmenni a gépházba ellenőrizni, hogy a megfelelő kópia megérkezett-e, majd vissza a vetítőteremhez, kinyitni az ajtót, eltépni a jegyet a perforációnál és jó szórakozást kívánni a filmhez. Inteni a gépészhez, hogy kezdődhet a vetítés, elhúzni az ajtó előtt a függönyöket, s ha marad hely, leülni a nézőtéren. Nézni egy jó filmet.Mindig szomorú, ha egy mozi bezár, most különösen az. Ez volt a mi Odeonunk. Jó, hogy volt ilyen. Reméljük, lesz még ilyen.

Hasonló tartalmak

Kultúra

Gazdátlan tényrakások – Petri-tér

Petri György író, költő és esszéista pályafutása során kritikusan figyelte meg a társadalmat, és írásain keresztül próbálta megérteni annak változásait. Petritől mindig is távol állt az intézményesülés. A szabályokat, a kötelezettségeket megkérdőjelezte, és inkább a sajátos meglátásait követte. A PIM kurátorai úgy gondolták, hogy Petri életművét és az általa képviselt „kívülálló életérzést” nem tehetik az intézmény falai közé egy hagyományos kiállítótérbe, ezért a múzeum kertjéből nyíló egykori Károlyi Étteremben, ma raktárban tekinthető meg a kiállítás.

Látnivalók és kultúra

Már azelőtt programozott, hogy lett volna számítógép – Vera Molnar különleges művészete

Vera Molnar annak ellenére is festőművész maradt, hogy 1968-ban az elsők között készített műalkotásokat számítógéppel. Ráadásul nőként. Portré egy kivételes elméről, aki 99 évig élt.

Látnivalók és kultúra

A nyakában hordta a sebész a fejből kioperált golyót – 80 éves a Sziklakórház

A II. világháború alatt gyógyítottak itt, a háború után kutatták és gyártották a tífusz ellenszerét, majd újra kórház lett, meg bunker és raktár. Használták színházi előadásokra, 16 éve pedig múzeum.

Neked ajánlott

A