Egyedi elhelyezkedése egyrészt nagyszerű környezetet biztosít a 2000 éves építészet és történelem csodálásához, másrészt viszont a város számos, múltban elszenvedett sérülését is elénk tárja. Budapest kétségkívül egyike a dinamikusan változó európai városoknak, ahol a hagyomány a fejlődéssel, az elegancia az alternatív életérzéssel, a slamposság a kifinomultsággal találkozik. A város még mindig fejlődik, így ne csodálkozzon, ha útját felújítások és átszervezések nehezítik meg. A jellegzetes közép-európai báj, a romlás és csillogás izgalmas keveréke azonban megér egy látogatást.
Régi időkBudapest és a környező vidék már a római kor óta lakott terület. A rómaiak emelték a Duna-parti Aquincumot, a határvédő katonák bázisát és gyógyvíz-lelőhelyét. A rómaiak után a vidék népsűrűsége kissé visszaesett. 400 évvel később megérkeztek a magyarok, és onnantól kezdve Buda hivatali központként, Pest pedig a nyugat és kelet közötti közvetítőként, illetve kereskedelmi gócpontként funkcionált.
Az AranykorA török megszállás idején Buda a pasa lakhelye lett, és az újraegyesítés után is megőrizte fővárosi rangját. 1848-ban Budán és Pesten tört ki a Habsburg-ellenes lázadás, és innen indult útjára a szabadságharc. A három városrész, Buda, Pest és Óbuda (Aquincum) 1873-ban egyesült, Budapest néven. Ettől kezdve a város a Kárpát-medence virágzó kereskedelmi, kulturális és közigazgatási központjává vált. Az Osztrák-Magyar Monarchia alatt a Habsburg kertvárosból felkapott, divatos európai nagyváros lett. Sok most is álló épületet emeltek abban az időben, a monarchia jellemző irányzatait követve, például a Budai Várat, a Parlamentet, az Operát, az Andrássy utat, a Bazilikát, a Hősök terét, a Városligetet, a legtöbb hidat, körutat és a Millenniumi Földalattit. Ez volt Budapest aranykora.
A XX. század nehézségeiA 20. században már jóval nehezebb sorssal kellett szembenéznie a városnak. A fejlődést félbeszakította az I. világháború; a gazdaságot pedig súlyosan megtépázta a trianoni szerződés utóhatása. A II. világháborút Budapest viszonylag nyugalomban vészelte át, egészen 1944-ig, amikor a német és szovjet csapatok ostroma során a város jelentős része elpusztult. A náci uralom idején a 250 000 fős zsidó népesség 20-40%-a a koncentrációs táborokban halt meg. Ennek ellenére manapság az európai városok közül Budapesten él a legnagyobb számú zsidó közösség, a lakosság arányához viszonyítva.
A nácikat a kommunisták követték. A II. világháború utáni válságot csak még jobban elmélyítette a hanyag diktatúra. 1956-ban Budapest volt a szovjet elnyomás és a kommunista diktatúra elleni felkelés központja. Néhány héttel később a szovjet hadsereg kegyetlenül elfojtotta a lázadást, még nagyobb károkat okozva a városnak.A gulyáskommunizmusA szocialista érában Budapestet is elárasztották a kelet-európai diktatúrák szokásos kellékei: diadalmas óriás szobrok és kommunista kockaházak épültek a külvárosokban. A rendszerváltás után, 1989-ben a szobrokat egy parkba szállították, ahol ma is megtekinthetőek; a kormány pedig számos pályázatot indított a panelházak felújítására.
