A középkori MagyarországIstván és utódai számára a legnagyobb kihívást a nomád magyar nép kereszténységének megőrzése és az „európaiasításuk” jelentette. 1301-ig, az Árpád-ház kihalásáig, illetve az Anjou-dinasztia alatt a középkori Magyarország (a mongol megszállás pusztító két évét leszámítva) végig virágzott. Mátyás király a reneszánsz Magyarországot Európa egyik kulturális központjává tette, mely példaként szolgált más országok számára is. Ám minden tündöklés és fejlődés ellenére egy új, a Balkán felől érkező hatalom – az Ottomán Birodalom – megerősödése kezdte fenyegetni Európát, melynek Magyarország déli védőbástyája volt.
A török megszállás éveiMátyás király halála után a királyi hatalom egyre gyengült, míg végül 1526-ban az ország nem volt képes tovább ellenállni a török támadásoknak és három részre szakadt – a török megszállás terültére, Erdélyre, és a jelentősen kisebb területű Magyar Királyságra. Ettől kezdve, több mint százötven évig a törökök számos csatát vívva próbáltak terjeszkedni Európa felé. A Magyar Királyság a Habsburg Birodalom része lett, míg Erdély független államként működött tovább. A XVIII. század elején a Habsburgok végül készen álltak, hogy a magyarokkal együtt visszaverjék a törököket és újraegyesítsék az országot. 1718-ban az újraegyesített Magyarország végül a Habsburg Birodalom részévé vált.
A Habsburg BirodalomA XVIII. században Magyarország elkeseredetten próbált újjáéledni a török pusztítás után. A Habsburgok segítségével az ország lakatlan területeit benépesítették román és szlovák nemzetiségűekkel és így mesterségesen alakítottak ki nagyobb területeket kisebbségek számára. Amikor a XIX. században a nacionalizmus és liberalizmus eszméi elértek Magyarországra is, a Habsburg uralom többé nem volt kielégítő. Az egyre erősödő magyar polgári társadalom iránti igény végül az 1848-49-es szabadságharcba – a Habsburg uralom elleni felkelésbe – torkollott, mely Budapesten 1848. március 15-én tört ki.
A Monarchia éveiA felkelést leverték és Ausztria szigorú intézkedéseket léptetett életbe az országban. Később felismerték, hogy csakúgy tudnak a magyarokkal együttműködni, ha némi autonómiát biztosítanak az országnak. Ez a megerősödési folyamat az 1867-es kiegyezéshez vezetett, amely egy új közép-európai nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulását tette lehetővé. A megegyezés roppant kedvező volt a magyarok számára, a gazdaság jelentősen fellendült és egészen az 1900-as évek elejéig a magyar GDP nagymértékben nőtt. Az ország egy fejlett mezőgazdasági és ipari hatalommá vált, Budapest pedig Európa vezető nagyvárosai közé emelkedett egy új, egyedi városképpel és számos olyan újdonsággal, mint a kontinens első metróvonala.
A Világháborúk időszakaAz Osztrák-Magyar Monarchia virágzó évei után érkező XX. század nehéz időket hozott Magyarországra. Mint a Monarchia része, Magyarországnak nem volt más választása, mint a németek oldalán harcolni az I. világháborúban, ami végül a Monarchia összeomlásához és a tragikus 1920-as Trianoni békeegyezményhez vezetett, ahol Magyarország elveszítette területeinek 72%-át.
Három és fél millió magyart zártak el az újonnan alakult határok többnyire Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában. A szerződés kiábrándítóan hatott a magyar társadalomra, és kétségbeesetten próbálták visszaszerezni az elveszített területeket (vagy legalább azokat, ahol magyarok éltek). Ezért, Magyarország a náci Németország oldalán csatlakozott a II. világháborúban és próbálta visszakövetelni a többségében magyarok lakta területeket. Eleinte jónak tűnt a helyzet, egészen 1944-ig Magyarország nem szenvedett túl nagy károkat. A háború utolsó évében az ütközetek nagy része Magyarországon zajlott, és a nácik a zsidó közösségeket kezdték elhurcolni jobbára Budapestről. 1944-ben négyszázezer magyar zsidót deportáltak Auschwitzba. Később, amikor már világossá vált, hogy Németország elveszíti a háborút, Magyarország próbált átállni a másik oldalra, ami nem járt sikerrel, így a németek oldalán esett el. Végül az ország, mint a közép-kelet európai országok nagy része, a Szovjetunió „ellenőrzése” alá került.
A kommunizmus időszakaEttől az időszaktól Magyarországot a kommunisták uralták. Az 1950-es évekre a gazdaság összeomlott, az életszínvonal drámaian csökkent. A társadalmi elégedetlenség végül az 1956-os felkeléshez vezetett, aminek kapcsán bejelentették a Varsói Szerződésből való kilépést. A próbálkozás Moszkvából érkező jelentős katonai ellenállásba ütközött és elbukott. Később Kádár János vezetése alatt lassú megerősödés kezdődött. 1968-ban Magyarország megkezdte a gazdaság liberalizációját és megalakult az úgynevezett „gulyáskommunizmus” modellje. Az életszínvonal növekedett, a külföldre jutás szigorú korlátozásai enyhültek és Magyarország lett a keleti blokk „legvidámabb barakkja”.
A rendszerváltásAz 1980-as évek végére a változás felgyorsult. Kádár János 1987-ben nyugdíjba vonult, 1988-ban a kommunista párt szabaddá tette a nyugatra utazást, 1989-ben megalakult a többpárti rendszer. 1989 májusában Magyarország lerombolta a „falakat” és megnyitotta határait Ausztria felé. Ez volt az első lyuk a vasfüggönyön, mely miután összeomlott lehetővé tette a keletnémet állampolgárok számára a blokk elhagyását.
1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, majd 1990-ben megtartották az első demokratikus választásokat. Végül Magyarország szabad demokratikus európai köztársasággá alakult. Magyarország 1999-ben a NATO-hoz, majd 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott.
