2018-ban az akkor négy éve indult fejlesztések első mérföldköveként elkészült – a Csomay Zsófia és Németh Tamás vezette CET Építésziroda Kft. tervezte – Technológiai Parkot jártuk be, a mostani épületek helyén akkor még leginkább hatalmas gödrök tátongtak, csupasz falak meredeztek.
Budapesten utoljára Lechner Ödönék építettek hasonló volumenű és akkor világszínvonalú dizájn- és oktatási központot – az Iparművészeti Múzeumot és vele az iskolát – így most ez a mostani campusfejlesztés távoli előképpel ugyan rendelkező, de hatalmas válalkozás volt.
Persze a látványterveket már a kezdetektől el-elnézegettük, de akkor még elég hihetetlennek tűnt, hogy itt hamarosan zöldülő campus, hipermodern épületek és pezsgő egyetemi élet lesz.
A MOME 2014-ben meginduló fejlesztésének előtörténete hosszú évtizedekre nyúlik vissza. A 20. század során született, sokszor toldozott-foldozott kényszermegoldásai után több mint két évtizede merült fel az ötlet először egy modern – az új technológiai korszak kihívásaira és igényeire szabott – campus megvalósítására.
Az átalakítással a cél kettős volt: nemcsak a meglevő épületek és területek rekonstrukciója, hanem az egész intézmény tevékenységének újradefiniálása és funkcióinak bővítése volt a feladat. Az oktatási funkciók mellett az egyetem egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kutatás és a fejlesztés területeire is – ezeknek a hangsúlyoknak a változása meg is jelenik az új campus épületeinek filozófiájában és arculatában is.
A bruttó 21,4 milliárdból megújult, Market Zrt. kivitelezte campus területe összesen 25 000 négyzetméternyi épületet és 15 000 négyzetméternyi közparkot foglal magában, ezzel a 2014 előtti állapotokhoz képest megháromszorozódott azoknak a tereknek a mennyisége, ahol a diákok és az oktatók eltölthetik mindennapjaikat.
A Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezette 3h Építésziroda tervének központi eleme volt a Farkasdy Zoltán által az 50-es években tervezett valódi szocreál főépület tengelyének kiterjesztése és fő szervező elvvé tétele.
Az egykori (eddig soha fel nem újított) 'A' épület MOME MASTER néven született újjá, itt megszüntették a korábbi „klasszikus iskola” jelleget, a középfolyosós, tantermes beosztás helyett egy sokkal szabadabb, áttört szintekkel, átriumokkal tagolt teret hoztak létre, ahol a hallgatók egymásra rálátva, szinte stúdiószerűen tudnak dolgozni, elősegítve ezzel a közösségek és alkotócsoportok egymásra találását és kialakulását. Ebben az épületben kaptak helyet az oktatói irodák, illetve a rektori és kancellári hivatal, a hallgatói szolgáltató központ, a szemináriumi és előadói termek, amelyek közül eredeti formájában újították fel a 300 fős nagy auditóriumot.
Az újonnan épült, BA képzésnek otthont adó BASE épülete ennél hagyományosabb térstruktúrával rendelkezik, de itt is a legmodernebb technikai felszereltség mellett tanulhatnak a diákok. Dizájnegyetemről lévén szó fontos volt, hogy a belső terek egyaránt kellőképpen letisztultak maradjanak, ne legyenek tele zavaró, figyelemelvonó elemekkel, de közben esztétikusak és inspirálóak is maradjanak. A látszóbeton szerkezetek szigorát enyhítik az erőteljes vörös színfoltok, mint a teakonyha, a keresztbe-kasul futó lépcsők szerkezete, amelyek mintegy kikényszerítik a találkozásokat, és a rengeteg beömlő fény és a tágas terek.
Az épület egy különleges, Magyarországon még soha nem használt szerkezeti megoldással készült (utófeszített monolit vasbeton gerendájára függesztették fel az alsóbb szintek födémjeit, így a földszinti homlokzaton nincs tartószerkezeti elem, csupa üveg minden oldalról), ezáltal az épület mintegy lebegő hatást kelt annak, aki kívülről szemléli. Ez azért is volt fontos, mert így a környező villaépületek közül már csak a méreteivel is kirivó épület tömegét jelentősen sikerült lágyítani.
A szintén új építésű MOME UP névre keresztelt, a doktori iskolának is helyet adó Tudásközpont a komplexum legizgalmasabb és legfeltűnőbb homlokzati elemeivel rendelkezik. Az épület külső burkán megjelenik Moholy-Nagy művészete – az érdekes fényeffektusokat megjelenítő hártyát – eddig csak ipari épületeken használt kopolitüveghéj – a művész ismert, fénnyel kísérletező munkái inspirálták.
Több közösségi térben a falakat úgynevezett „okos” festék fedi, amelyeket így „white board”-ként, filccel írható táblaként lehet használni. Az épület földszintjén található az a 650 négyzetméteres (digitális és papíralapú) közkönyvtár, amely – mint ahogy a neve is mutatja – a lakosság számára is nyitott szolgáltatás.
Több épületben is megjelennek az úgynevezett otthonterek, amelyek az adott képzési szinteken belül kialakuló szűkebb közösségeknek terveztek. Ezek túlmutatnak a szimplán praktikus, tanulásra alkalmas asztalokkal berendezett szobákon, hiszen eleve nagy, összefüggő légterű területek, amihez kapcsolódik teakonyha, külön modellező műhely vagy vetítő terem is. A cél az, hogy órák után a diákok bent maradjanak a campuson, találkozzanak egymással és spontán módon épüljön a kapcsolati hálójuk.
A campus szívét jelentő, hatalmas föld alatti MOME GROUND pedig az a csomópont, ahol minden út összefut, egyben ez a campus legnagyobb, 1500 fő befogadására alkalmas fedett közösségi tere is, illetve itt található a 400 fő kiszolgálására alkalmas nagy ebédlőtér.
Szintén felújításra került a műemléki védelem alatt álló klasszicista Gondűző-villa, amely majd reprezentatív egyetemi események, fogadások helyszíne lesz.
A tervezők nagy gondot fordítottak arra, hogy a park ősfás környezete ne sérüljön, az egyetemi campus nyitottságának jegyében a tizenötezer négyzetméteres kert, a könyvtár és a MOME GRUND pedig mindenki számára látogatható lesz, a Zugligeti út felé nincs is kerítés.
