A VII. Budapest legsűrűbben lakott kerülete, ráadásul a turisták körében is hihetetlenül népszerű célpont a bulinegyed. A Belső-Erzsébetvárossal mi is sokat foglalkoztunk a kirobbanó csendrendeletes viták során, beszélgettünk a lakókkal és vendéglátósokkal is, ki hogyan látja a környék alakulását és sorsát, ezeket most nem emlegetnénk fel újra. A történelmi városrészben sajnos a zöldfelületet is úgy kell vadászni, a Klauzál tér és a Kéthly Anna téren kívül egy-két titkos belső udvar nyújthat árnyas menedéket.
A Kazinczy–Dob–Nagy Diófa és Wesselényi utcák közötti tömb középső házainak bontása az 1970-80-as években zajlott, éppen azzal a céllal, hogy kissé fellazítsák a nyomasztóan sűrű városszövetet. Az elbontott kilenc ház helyén már akkor parkot alakítottak ki, ám mivel a pincéket otthagyták, ezért a föld elkezdett megsüllyedni, és a veszélyessé vált területet a 2000-es évek elején lezárták. A mostani munkálatok során először ezeket a beomlott pincéket kellett elbontani, és a helyüket földdel feltölteni.
Az önkormányzati projekt keretében megvalósult park elsődleges célja a pihenés és rekreáció, így itt játszóteret sem találunk, és mivel három oldalról lakóházak veszik körül, este 9-kor bezárják a lakók nyugalma érdekében. A nagy lombkoronájú fák közül sokat meg tudtak menteni, ezek között pedig változatos, tematikus bokros-virágos területeket alakítottak ki. Sok árnyas pad, sakkasztal, wifi-s-napelemes-töltős okospad, szökőkút, párakapu dobja fel még a parkot. Plusz pont, hogy közvécét is helyeztek el, amely bár fizetős, de legalább van.
A park több pontján méhecskehoteleket és madárodúkat is kihelyeztek, ezzel is segítve a városi ökoszisztéma működését, csöppnyi menedéket nyújtva az állatoknak is.
A parkban felavatták Janikovszky Éva szobrát is, aki közel fél évszázadon keresztül volt a kerület lakója. Az ő emléke előtt tiszteleg a tűzfalra festettMár megint című könyvének Réber László-féle rajzaival illusztrált képe is. Bár elég furán hat, hogy a hatalmas felületen csupán egy aprónak tűnő kép árválkodik, hiszen a kerületben már nem egy példát ismerünk a hatalmas, egész tűzfalakat beborító színes-ötletes alkotásokra.
A kerületben még mindig árválkodik jópár foghíjtelek (bár épp az elmúlt években indult meg szisztematikus beépítésük) amelyek a válság előtti bontások szomorú emlékei, és ma legtöbbször kopár parkolóként üzemelnek.
Bár a könyörtelen ingatlanpiaci logikának ellentmond – ezzel mi is tisztában vagyunk – ám előremutató lenne, ha ezek közül nem egy szintén talpalatnyi zöldfelületként születhetne újjá a jövőben, ezzel is élhetőbbé téve a környéket. Pozitív, követendő példának pedig itt a Dob utcai eset, ami reméljük tényleg beváltja a hozzá fűzött reményeket, és tartósan egy kellemes menekülési pont lesz a nagyvárosi zsivaj közepette.
