A ház előtt állva elképzelhetjük, hogyan festett volna a grandiózusra tervezett, de soha meg nem épült Madách sugárút, amelynek az ötlete már a századfordulón felmerült, de egészen 1930-ig várni kellett, mire kiírtak egy nagyszabású építészeti pályázatot rá. Bár a győztese Árkay Aladár volt, az út nyitóépületének építése 5 évvel később javarészt Wälder Gyula tervei alapján indult meg, és be is fejeződött: a ma Madách téren álló, hatalmas kapuzatos, vöröstéglás ház biztos ismerős mindenkinek. Itt viszont véget is ért az építkezés.
A pesti nyelv szeret viccelődni azzal, hogy miénk a világ legrövidebb sugárútja, ugyanis a második világháború kitörésével a tervek további részéből nem lett semmi, így Erzsébetváros megmenekült attól, hogy egy jelentős részét elbontsák; cserébe viszont vesztettünk egy modern sugárutat.
De biztos, hogy a Madách téri házak az egyedüli hírmondói a nagyszabású, ámde meghiúsult tervnek? A Dob utcán sétálva, amint elhagyjuk a Klauzál teret – és megpillantjuk a híres, és máig egyik legkedvesebb festett tűzfalat – egy egészen furcsa teresedéshez, két szokatlan szögben álló, az utca vonalát nem követő házhoz érkezünk.
Modernségükkel, magasságukkal is kilógnak a környező eklektikus városszövetből, így önkéntelenül felkeltik a járókelők kíváncsiságát. A Budapest100 közelgő hétvégéjén, május 4-5-én nyitva lesz a Dob utca 46/a és 46/b is, mi utóbbit jártuk be – ha nem is a pincétől a padlásig, de az utcától a tetőig – N. Kósa Judit várostörténésszel, újságíróval, aki már két évtizede itt lakik.
Az eredetileg itt álló házat, amelynek alapjai tavaly nyáron az út felbontása során kerültek elő, Áldásy Antal rendőrkapitány építtette vejével, a Lánchidat is jegyző Clark Ádámmal. Ez az épület a korabeli fotók tanúsága szerint még követte az utca vonalát. 1936-ban bontották le a tervezett sugárút építésének lázában, hiszen épp belelógott annak nyomvonalába. A telket kettéosztva adták el, így épült fel rá a két modern társasház.
A 46/b-t Antal Dezső tervei alapján dr. Kovács Béla nőgyógyász építtette; a visszafogott homlokzatot hat dombormű díszíti, ezek a 3. emelet után ismétlődnek, a család, munka és a bőség szimbolikus alakjaival.
A ház, bár nem kiált luxust, látszik, hogy a korszak jól szituált, felső középosztályának készült. Az elegáns műmárvány lépcsőházi lábazat, az elmaradhatatlan, azóta sajnos lecserélt felcsengető tábla, a modern központi fűtés és a szintenként két nagyobb, két szoba-hallos és cselédszobás lakások (ahol a cselédszobában is volt saját csap és fűtés!) a korszak minden igényének megfeleltek, ahogy a kisebb garzonok is.
Már a bejáratnál feltűnt az emléktábla, amit a házban lakó Seress Rezső zeneszerzőnek és Beamter Jenő „Bubi” dzsesszdobosnak állítottak a lakók, az előtérben pedig egy egész privát mini-kiállítást és szentélyt találunk a házban lakott hírességek arcképeivel és történeteivel.
Seress Rezső, a Szomorú vasárnap dalszerzője – melyet több, mint 100 nyelvre lefordítottak, és olyan hírességek énekelték, mint Billie Holiday, a Genesis, Elvis Costello, Serge Gainsburg, Marianne Faithfull, Sinéad O’Connor és Björk – az 1950-es években költözött a házba. A fiatal Presser Gábor családjával Seress lakása alatt lakott, és visszaemlékezései szerint a zeneszerző minden vasárnap délután feltette a lejátszóra és meghallgatta dalának összes változatát a világ minden nyelvén.
Seressnek és világsikerű dalának – amit itthon az „öngyilkosok dalaként” is emlegetnek a kapcsolódó városi legendák miatt – sorsa tragikusan fonódott össze: a zeneszerző második emeleti lakásának a hátsó erkélyéről kiugorva kísérelt meg öngyilkosságot. Ezt túlélve végül a kórházban vetett véget életének.
Az épület, mivel a 30-as években épült, korszerű óvóhellyel is el volt látva, ennek a felirata a mai napig látható, habár a helyiségeket átalakították. Csak a történetek maradtak fent: mivel csillagos ház volt, később pedig a gettó területen belülre került, a II. világháborús ostrom alatt rengetegen zsúfolódtak itt össze, volt, akinek egy hokedlinyi hely jutott csak a sötét pincében.
A Budapest 100 hétvégéjén biztos találkozhatunk Marika nénivel is, akit – ha jól megnézzük a ház melletti festett tűzfalat – elsőre felismerhetünk. Ma ő lakik Seress egykori lakásában, és egyike azoknak, akik ápolják a ház örökségét és történetét. Szombaton és vasárnap délelőtt is lesz épületbejáró séta N. Kósa Judit vezetésével is, úgyhogy mindenki első kézből hallhatja a házhoz kapcsolódó megannyi izgalmas történetet és helyi anekdotát.
