Élmény

Egymásra ható zenék: ilyen volt az idei UH Fest

Fotó : Corvin Club
A legjobb budapesti partisorozatok a hét minden napjára

Új utakat, kifejezésmódokat kereső zenészek, a felfedezésekre nyitott közönség és a kalandvágy által vezérelt kuráció: nagyjából így lehetne összefoglalni az UH Festet. Magyarország egyik legfontosabb, kifejezetten az experimentálisabb előadókra/zenékre fókuszáló fesztiváljával kapcsolatban idén már tényleg nem túlzás a “hazai Unsound”-jelző; az alapító Nun András és a társszervező Puskár Krisztián mesélt nekünk arról, hogy hogyan értek el idáig, mi alapján áll össze a lineup és még sok másról.

“Évek után láttam be, hogy egy-egy ilyen esemény milyen erős közösségépítő eszköz tud lenni; azok a közös élmények vagy örömök, amiket megél az ember egy színpadi produkciót nézve, az elképesztően erősen össze tudja csomózni őket. Hogy együtt voltunk ott, együtt éltünk át valamit. Kiadja a lehetőségét annak, hogy egy beszélgetésben elhangozzon, hogy én is ott voltam, egyfajta titkos szövetséget létrehozva. A fesztivál közönsége így laza és szorosabb kapcsolódások hálózata lesz, egy teljesen más minőséget nyer a közösség” – fogalmazta meg Nun András, az UH Fest alapítója, hogy az itthon amúgy szinte sosem látható fellépőkön kívül miben áll a fesztivál varázsa.

A ’99-ben elindult történet azóta nem csak bekapcsolta Magyarországot az experimentális zenei vérkeringésbe, olyanokat hozva el Budapestre, mint Dean Blunt, Vatican Shadow, Phon.o, Container vagy Tomas Korber. Ráadásul az első évek hektikus időközönként megrendezett felvonásai után az Európia Unió Kreatív Európa programja által támogatott SHAPE-program jóvoltából 2020-ig már biztosan meg lesz tartva minden évben.

 

Az idén szeptember 30. és október 7. között zajló fesztiválon mi is ott voltunk, és amellett, hogy több koncertet is megnéztünk Nun Andrással és a társszervező Puskár Krisztiánnal, beszélgettünk velük a kezdetekről, az egymásra ható zenékről, arról, hogy a közönség nyitott-e az újdonságokra és még sok másról.