Hullámlovasok a Palatinuson? – alámerültünk a Budapesten is egyre menőbb szörfkultúrában

Reggel, nem sokkal hat óra után még kicsit tanácstalanul álldogáltunk a Palatinus előtt, amikor a szörfös arcok  – akik mintha csak valami menő, óceánparton játszódó filmből léptek volna elő – elkezdtek szállingózni. Itthon talán a windsurf az, ami mindenkinek ismerős már, hiszen nyáron, amint feltámad a szél, a vitorlások mellett megjelennek az általában tetőtől talpig neoprén ruhába bújtatott szörfösök is a Balatonon vagy épp a Velencei-tavon. Ám az utóbbi években egyre jelentősebbé vált a hazai hullámszörfös tábor is, annak ellenére, hogy az országhatárokon belül elég kevés lehetőség van, hogy kedvenc sportjuknak hódolhassanak, nem úgy, mint Kaliforniában vagy Hawaii-n.

Ám hosszabb szünet után idén újra lehetőség van a tanulásra és gyakorlásra egy igencsak festői környezetben, a Margitszigeten a SURFinPALA-val. A Palatinus strand 30-as években épült ikonikus hullámmedencéjében, ahol napközben kedélyesen ringatóznak a hűsölő tömegek, nyitás előtt pár órára a szörfdeszásoké a terep.

Miután a neoprén ruhákat magunkra öltöttük, az első hullám érkezése előtt és a kötelező nyújtás-bemelegítés kör után kicsit ismerkedünk a sotf boardokkal, miközben a profik kecsesen tempóznak körülöttünk, kezdőként pár borulás után mi is megtaláljuk az egyensúlyt, és próbálgatjuk a megfelelő evezési technikát.

A kezdő kurzus háromnapos, keddtől csütörtökig kell korán kelnünk, de a végére jó eséllyel megtanulunk megállni a deszkán és ráérzünk a hullámok ritmusra is. Gyakorolni, ismerkedni a deszkával és a víz erejével, meg a hazai szörfös közösséggel tökéletes lehetőség, és persze a nyári kánikulában vizes programként is ideális, garantáltan jobban indul utána a napunk. A kezdő csapatban akadt olyan, aki már kipróbálta az utazásai során valamelyik tengeren vagy inkább óceánban a sportot, és annyira tetszett neki, hogy itthon is szeretett volna egy kicsit foglalkozni vele, de akadt olyan is, aki épp így készül fel a nyaralása előtt arra, amikor majd valódi hullámokat lovagolhat meg.

Még ilyen kontrollált, épített környezetben is egészen meglepő, hogy milyen ereje van egy-egy hullámnak, ha sikerül jól elkapnunk, egészen elképesztő érzés lehet ez nyílt vízen, és bizony itt is le tud nyomni a felszín alá, egy-egy borulás után.

Ha valaki pedig kedvet kapott volna, hogy élővízben is kipróbálja, már rengeteg tábor közül is válogathat.

Azon kívül is, hogy a hullámok közé vetnénk magunkat, számos lehetőség van, hogy ismerkedjünk a szubkutúrával a szörfszerdákon: például a 

Vague a l’ame-ban hatalmas hullámokkal, ezeket meglovagló elszánt szörfösökkel élhetjük át a sport nyújtotta szabadságot (és nem egy esetben adrenalin löketet).

Olvasgatni pedig mindenképpen érdemes a  Surf and the City Budapest oldalt – akár inspirálódni, álmodozni vagy hasznos tanácsokat keresni – amely az első magyar urbán szörfös közösség azoknak, akik bár évközben a betondzsungelben élnek, de azért folyton a hullámok után vágyakoznak.

Bár óceánunk soha nem lesz, és nincsenek saját természetes hullámaink, így is egyre nő a hazai szörfközösség, amely a sport szeretete mellett a környezet tiszteletére, és értékeinek megvédésére is megtanítja a tagokat, hiszen a hullámlovaglás során egészen közeli viszonyba kerülünk a természettel, annak sérülékenységével, és néha bizony mindent elsöprő erejével.