Nem kifejezetten olasz, hanem inkább az egész mediterráneum ízeire és életérzésére fókuszál a La Fabbrica, ami mind étteremként, mind bárként, és későbbiekben street food helyként is üzemel majd. Mario Palermo séffel körbejártuk az egész komplexumot - vagy inkább gyárat, amire az olasz kifejezés is utal. Méretéből fakadóan akár lehetne is. Teljes rálátásunk még nincs, az egy következő látogatás tapasztalatain alapul majd.

Az olasz gasztronómia nagyon közel áll hozzánk, magyarokhoz, de ez talán mindenkiről elmondható. Kevés embert tudnánk felmutatni, aki ne szeretné a pizzát vagy valamely tésztaételt, és Budapesten sem kell sokat keresgélni olasz vagy olaszos étterem után. Más a helyzet, ha összességében vesszük a mediterrán konyhát, ami magába foglalja az Ibériai-félsziget, Görögország, Olaszország, Törökország, vagyis a Földközi-tenger partvidékének konyháját. Olyan éttermet, mely felöleli mindezt, nehezen találunk a fővárosban.

Ezen a rendezőelven elindulva kezdődött meg a La Fabbrica megvalósítása. A koncepció az volt, hogy ne kizárólag olasz legyen, hanem mediterrán, és ne csak étterem, hanem bár, trattoria is egy helyen. 2018 nyarán jött el az idő, amikor csendben, de megnyitották a Sas utca 8. szám alatti Marczibányi palota ajtaját a vendégek előtt.

A Hild József tervezte klasszicista épület önmagában éke a Szent István térnek, de belső renoválása is fontos volt, pláne, hogy a felújítás alatt előbukkant az 1869-es mozaik padlózat, melyet hosszú éveken át beton takart. Ez most teljes pompájában látszik a hallban, eleganciát kölcsönözve az egész háznak.

Jobbkéz felől találjuk a bár és trattoria részt, míg balkézről az éttermet, szeparéval, teljes rálátással a konyhára. Továbbá egy különtermet is magába foglal az épület, ahová a belső udvaron keresztül vezet az út. Óriási a méret, ráadásul még az alagsorba is lemehettünk, ahol A-tól Z-ig végignézhettük az előkészítő, vagy éppen hűtőállomásokat. Sőt, a gluténmentes szobát is - mert célzottan a cöliákiások sem maradhatnak jóféle tészta, vagy pizza nélkül.

Mind az éttermi rész, mind a bár az elegánsabb vonalat képviseli, kiemelve két fantáziadús megoldást: az élő olivafa és a bárpult fölött belógatott világítótestet, ami nem más, mint egy cifrább kád.

Mario három tésztaételt mutatott nekünk, míg a konyhában található séfasztalnál időztünk: egy spaghettit, napérlelte, édeskés paradicsommal - egyszerű, de nagyszerű fogás. Calamara tésztát (kalamári gyűrűket formál, innen a név) tintahallal, citrommal, valamint egy kicsit dundibb szélesmetéltet, mely tengergyümölcseivel érkezett. Mindhárom házias volt, művészkedés helyett az őszinte mediterrán ízeket hozta.

Pár hét múlva visszatérünk, hogy mind a La Fabbrica báréletét és a szűkített, ám fix menüt is bemutassuk.