Budapest szinte végletesen a felnőttekre van szabva. Ki ne látott volna már buszok és villamosok üléseire, parkok padjaira sziklamászókat megszégyenítő technikával felkapaszkodó kisgyereket, a járda széléről az úttestre tévedő kicsik után vetődő riadt szülőket vagy a lépcsőkön babakocsikkal küszködő, megpakolt anyukákat. Az ő igényeiket és szükségleteiket vizsgálta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem három kutatócsoportja, a Gyermekbarát város 2.0, a Menza+ és a Negatív terek. Ötleteiket és eredményeiket pedig a Közelítések - design kutatások + koncepciók városi helyzetekre kiállításon szemlézhetjük.
A Gyermekbarát város 2.0 a tavalyelőtti projekt folytatása, alapgondolata, hogy a várostervezés során sokszor elsikkadnak a kisgyerekek és a gyerekesek szempontjai, ezért a hallgatók meglevő hiányosságokra és problémákra dolgoztak ki kis léptékű fejlesztési koncepciókat.
Az elkészült fejlesztési “prototípusok” és ötletek az EU gyerekbarát irányelveiből indultak ki, és négy nagyobb témakört ölelnek fel, ezek a biztonság és egészség, szórakozás és megismerés, közlekedés valamint pihenés és kényelem. A babakocsis szülőktől kezdve az épp járni tanuló vagy már rohangáló gyerekeken keresztül a kamaszokig számos korosztály igényeit figyelembe véve születtek meg a tervek.
A projekt során összesen 19 helyszínen vizsgálódtak a hallgatók, nagyobb közlekedési csomópontokon, mint a Széll Kálmán tér, parkokban és tereken, például a Gellért-hegyen vagy a Szent István Bazilika környékén, valamint sétálóutcákban. Egyik kedvenc ötletünk Papp Zsófi gyereksávja volt a Kertész utcai iskola és a Klauzál tér között, ahol akadálypályára emlékeztető feladványokkal kalauzolta át a gyerekeket biztonságosan az úton.
De szintén apró, ám annál ötletesebb fejlesztés lehetne Sándor Viktória Poéndobozainak kihelyezése az úttestet és járdát elválasztó póznákra. Az eredetileg a Ráday utcába tervezett installáció lényege, hogy a kis dobozszerű játékok megállítsák a gyerekeket a járda szélén.
Szintén a város biztonságosabbá tétele volt a célja Batke Luca ötletének is: a Széll Kálmán téren a korlátok nem biztonságosak a kisgyerekek számára, túl magasak ahhoz, hogy megállítsák őket, ha a villamos sínre lépnének. Erre született meg megoldásként egy, a tájékozódást és térlátást is segítő játék, ahol a színes madzagokat az ábrának megfelelően kell mintába rendezni. Jól néz ki, játékos is, és lezárja a korlát által szabadon hagyott területet is.
Madarász Rita MultiPadját pedig igazából mindenki szívesen látná, aki próbált már egy pár fős társasággal bárhova is leülni beszélgetni, anélkül, hogy a fél csoportnak álldogálnia kellene vagy kuporognia a földön. Az eredetileg az Erzsébet térre tervezett kiegészítések alkalmazkodnak a már meglevő utcabútorokhoz, csak egy kis átalakítás kéne: felszerelhető asztalka, ahol lehetne akár olvasni, írni, enni-inni, mert az íves padról minden leborul, meg egy kihajtható pad, hogy akár egymással szembe is le lehessen ülni. De akár a Gellért-hegyre tervezett, épp járni tanuló kicsik játéka is praktikus játszótéri ötlet.
Vajas Dóra Mamaps alkalmazása a szülőket segítené sok hasznos információval, például hogy merre akadálymentes a közlekedés babakocsikkal. Amiért pedig gyerekként mi is rajongtunk volna: Pap Kornélia színes kincsgyűjtő mellénye az áthelyezhető tépőzáras zsebekkel: ebbe aztán lehet pakolni a szép színes kavicsokat, fényes gesztenyéket, kisautókat, illetve Győrbíró Csenge esőkabátja, ami kifordítva bármikor átalakítható egy Ki nevet a végén? játéktáblává, ha a játszóterezést már megunta volna a gyerekcsapat.
A Menza+ kutatócsoportja a MOME FoodLab szakmai vezetésével és Budapest Főváros Önkormányzatával karöltve az iskolai étkeztetés feltérképezése mellett azt vizsgálta, hogy milyen változtatások lehetségesek a mostani rendszeren belül. A kiállítás installációi egy visszajelző rendszer lehetséges formáit vonultatják fel: pontozótábla a heti menüvel, hogy mi ízlett a leginkább, ötletdoboz vagy szavazás a szalvétákkal.
Egyszerre volt nagyon szórakoztató és vicces olvasgatni a gyerekek kommentjeit a menzás étkeztetésről és festett hihetetlenül szomorú képet a táplálkozási szokásokról. Felidézve saját menzás emlékeinket, úgy tűnik nem sok minden változott az elmúlt lassan másfél évtizedben: az egyetlen értékelhető étel a csokis piskóta, a bolognai és a paradicsomleves, kevés a gyümölcs, innivalónak csak csapvíz van, és hordhatnának hajhálót, akik az ételt készítik... Minden poént nem szeretnénk előre lelőni, de a kedvenc kommentünket még meg kell említeni: "csak legyen tánc, zene meg töltött káposzta!"
A Negatív Terek designkutatás pedig a város használhatatlanná vált tereit térképezi fel, első körben az árkádok, piacok és ökofolyosók témakörben. Arra keresik a választ, hogy milyen, sokszor alulról jövő kezdeményezésekkel lehet ezeket az nem kihasznált vagy éppen használhatatlanul túlzsúfolt tereket visszaadni a közösségeknek. A február 26-ig látogatható kiállítás Budapest Főváros Önkormányzata és a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. együttműködésében valósul meg, így talán nem meddő a reménykedésünk, hogy idővel jó pár ötletet viszontláthatunk a város utcáin is.
