A mulató- és lokálbiznisz a húszas évektől indult be igazán, népszerűségük pedig a 30-as években tetőzött. Ekkor a pesti éjszakák ugyanolyan híresek voltak, mint ma: ugyanúgy volt, aki csak emiatt jött ide, és ugyanúgy kívül esett a hivatalos Budapest-imidzsen. Ahogy ma az angol legénybúcsúsok, úgy a korabeli külföldi elit, köztük 1935-ben a walesi herceg is a mulatók miatt jött a magyar fővárosba. A Variety magazin New York, London, Párizs, Berlin mellett Budapestet emlegette a legpezsgőbb éjszakai életet kínáló városok között. Már akkor is egzotikusnak számított a kelet-közép-európai légkör, ahol olyasmiket lehetett művelni, amit otthon nem. 1928-ban a "fekete vénusz", Josephine Baker is fellépett Budapesten, amitől a keresztény parlamenti képviselők kiborultak.
A leghíresebb luxusmulatók, az Arizona, a Moulin Rouge és a Parisian Grill a Nagymező utcában várták az előkelőségeket, egyszerű halandó ide nem léphetett be.
Molnár Dániel kurátor szerint leginkább a Sziget VIP-részlegéhez hasonlíthatóak, itt dőzsölt a pénzügyi és politikai elit, köztük a kormányzó fia, Horthy István is. Az Arizonának gombnyomásra süllyedő-emelkedő páholyai, forgó táncparkettje nagy szenzációnak számított, ahogy a tudatosan turistahívogató célokra használt „magyarosch” jellegzetességek, matyóruhák, táncok, lagzis stílusok is.
A szegényebbek vurstlikban, bárokban, lebujokban engedték ki a fáradt gőzt. A mozin és rádión kívül nem állt rendelkezésre más szórakozási forma, csak az élő performansz. A Városliget környékén, illetve a Nagykörút és Andrássy út vonzáskörzetében helyezkedett el a legtöbb lokál, Budán csak egy jelentősebb mulató működött, a Sanghay.
A varietészínházaknak is nagy divatja volt, a mai Madách Színház helyén állt a legnagyobb, a Royal Orfeum, a Játékszín helyén a Kamara Varieté.A pesti éjszaka legvonzóbb kellékei természetesen az olcsó és sok mindenre kapható lányok voltak. A „görlök”, vagyis a kartáncosnők, háttértáncosok, különböző huncutságokra kapható „artistalányok” többnyire szegény, kispolgári sorból származtak, és abban a reményben dobták a magasba a lábukat esténként, hogy ők lesznek az új Greta Garbók; a színésznői karrier persze senkinek nem jött össze, mert túl sok kvalitásuk azon kívül, hogy szépek voltak, nem volt. A kor mulatóiban persze felléptek hivatásos színészek is, Rökk Marika, Bársony Rózsi, Alpár Gitta operett- és revüfilmek sztárjai lettek, és sok kabarélegenda is itt kezdte: Alfonzó, a Latabár testvérek, Feleki Kamill és Kiss Manyi, valamint Komlós Vilmos a lányát, az akkor 16 éves Komlós Jucit, a Szomszédok Lenke nénijét is bevezette a Moulin Rouge színpadára.
Szegény görlök viszont a háttérben maradtak, és újságírói toposszá válva a korszak szocioriportjainak állandó szereplői lettek, akárcsak ma a prostituáltak. Havi fizetésük 80-100 pengő körül volt (összehasonlításképp: a walesi herceg egy este alatt 148 pengőt költött el.) Ma talán a reality show-k és a tévé gyorsan elillanó nyilvánossága jelenti ugyanazt a dicsőséget, amit akkor a kis mulatók reflektorfénye jelentett.
Ők a kiállításon kilépnek az ismeretlenségből, az Országos Színháztörténeti Múzeum Táncművészeti Archívumából előkerült 96 portré a Palais de Danse mulatóinak lányait mutatja be névvel. A korszak emblematikus díszlettervezőiről, Michel Gyarmathyról és Vogel Ericről is megemlékezik a tárlat, hiszen mindketten 1996-ban, pontosan 20 éve hunytak el.Bár a tárlat kicsike, a korabeli hangulatot megidézi: egy eredeti flitteres estélyi, hozzá való cipő és szütyő is a kiállítótérbe került, halk gramofonslágerek szólnak, az öltözőasztalkán terítő, parfümös üvegek és igazi „műemlékpúdert” tartalmazó dobozkák sorakoznak, felettük zsinóron fehérneműk száradnak. Diszkréten visszavonulhatunk a szeparéba, elképzelve, hogy a függöny mögött egy frivol hölggyel locsoljuk egymásra a pezsgőt, miközben cigányzenészek húzzák a talpalávalót. A mulatók és a varietészínházak története mellett a szabályozási rendszert is megismerhetjük korabeli dokumentumokon és újságcikkeken keresztül, például azt a pezsgőhamisítási ügyet is, amikor francia pezsgőnek adták el a legótvarabb magyar löttyöt, csak nem számoltak azzal, hogy Törley Antal épp náluk próbál meg lazítani egy este, és nem épp azt kapja, amire befizetett.
Ez a félvilági életstílus a mulatók 1949-es államosítása után teljesen megszűnt, értelemszerűen nem kívánt életformává vált. A Kádár-korszak mulatóiba aztán ismét visszatérnek a háttértáncosok, mint sztárkörítés, de a szocialista revü már egy egészen más műfajt képviselt. Az utolsó mulatók a rendszerváltás után tűntek el végleg, a Maximból például sztriptízbár lett.
