Mint ahogy már nyár végén beszámoltunk róla, Huszár Krisztián kis pihenő és inspirációs ázsiai utazás után két fronton is beerősít: egyrészt érkezik hamarosan a Fáma, fine dininggal, elegánsan, másrészt pedig szó volt egy másik, sokkal lazább tervről is, ami mára már valóra is vált. Ez a Beszálló, a Madách tér legújabb egysége, ahol damasztabrosz, szofisztikált tányérok és degusztációs menü helyett valamiért egy kicsit bűnös, tarantinós hangulat, nagy hangzavar, ütős IPA, ázsiai felhanggal készített izgalmas fogások várnak.
Ez a fajta flow egyébként nagyon hiányzott a városból. Sokszor a túltematizáláson csúsznak el, vagy a levegőbe pufogtatott mesterien kitalált, ám unásig ismételt PR-frázisok ágyaznak meg a nagy várakozásoknak, amik látogatás után szertefoszlanak. Sok ilyen lufit láttunk már kipukkadni, ezért üdítő az ellenkezőjével találkozni. Még egy hetes sem volt a hely, mikor bemértük és szerencsére klisémentes vacsorán vehettünk részt. Soft időszak ellenére igencsak hard hajtásban.
Huszár a számos felső kategóriás étterem sikerre vitele és külföldi tapasztalat után egyébként szintén a Madách téren varázsolt már egyszerűbb és olcsóbb alapanyagokból is elképesztően jó ebédeket és vacsorákat, anno a Konyhán. Vallja, hogy nem csak a luxus hozzávalókkal lehet nagyot alkotni. A Beszálló épp ezt az elképzelést hivatott megmutatni. Nem mondjuk, hogy street food, nekünk a food bar terminus eléggé tetszik, mert kifejezi a hangulatot, kínálatot és a jelleget is. Csak az égre tudunk pillantani, hogy végre nem gasztrobár, vagy bisztró. Ez is tetszetős és újszerű.
A csapat igencsak kreatív és összeszokott: nemigen tudunk még egy olyan konyhai stábot mondani, akik így, együtt mozognak, karmesterrel együtt. Ázsiai utazásuk sok ötletet adott mind vizuális megjelentés, mind alapanyagok, mind párosítások terén, tehát ezt boldogan mutatják meg. A kis konyha mellett, ahogy az előd Pista bá'-nál is működött, a legtöbb dolog a szem előtt készül, a pultnál üldögélve is figyelhetjük ahogy összeáll a rendelésünk.
Előételek közül a zöld mangó chilis sóval (900 korint) igazi nasi, ha ezt ropogtatva filmeznénk hétvégente, biztos nem szorulna bele egyikőnk sem a fotelba tél végére. Savanyú-édes-sós-csípős és végére egy kis kesernyés is beüt. A papayasaláta (1500 forint) laos-i csemege és magában, de savanyúságnak fogyasztva is kiváló - lehet, hogy eretnek gondolat, de még egy tál klasszikus rizses hús mellé is bevállaltuk volna. Az egyik kedvencünk a vietnami gulyás (1800 forint) lett, ami végre kilép a pho-ramen-bún háromszögből. Szép húsokkal érkezik, sok zölddel, amiből aztán mi is tolhatunk bele még többet – ízes thai bazsalikomból, a szokásos koriander helyett.
Az angus tatár (1500 forint) is elég bitang, a kapri és a menta újraértelmezi a húsételt és kicsit meg is szelídíti azt. A hozzá érkező kenyér pedig abbahagyhatatlan. Húsos- porcos káposztát is kóstoltunk, ami gyakorlatilag a "legmagyarosabb" fogás volt, de az ázsiai vonulat sem maradt el belőle. Bátran rántott húsos szendvicset (1800 forint) is kínálnak, miért ne, úgy is imádják – így lehet egy finom vajas "denevérhússal" bélelt szendvicset is menő szintre emelni. Ez tipikusan az az étel, ami simán "kultfogássá" válhat. A mentás zöldborsófőzelék shitake és portobello gombákkal érkezik (1800 forint) és bebizonyítja, hogy nem kell mindenbe hús, ahhoz, hogy laktató legyen. Az italválaszték erősebb sörvonulattal megy, Rosensteinék Kipa-ja például itt kapható először, de MONYO Flying Rabbitet is tartanak csapon.
A desszert is magáért beszélt, lágy pohárkrém érkezett, fagyival, ropogós kekszes betéttel, egzotikusan – ez Balatoni Brigitta kreációja, aki itt és a Fámában is felel majd az édességekért, ennek pedig mi nagyon örülünk.
Elsőre is meggyőzött minket a Beszálló és reméljük sokan teszik le a voksukat az efféle gasztronómia mellett: lazán, finoman, élményszerűen.
UPDATE: Bezárt
