A historizáló lakóház 1899 és 1903 között épült fel Gaál Bertalan tervei alapján. A korszak ismert műépítésze számos házat építtetett fel a Nagykörúton – ezek közül a leghíresebb az 1908-ban épült Royal Orfeum volt a mai Madách Színház helyén.
Belépve a kapualj antikizáló reliefdíszítései tűnnek fel elsőként. A kapu felett az EDIFICAVIT GAÁL BERTALAN („Építette Gaál Bertalan”), az átjáró felett pedig – a római számot a négy C miatt nem nem egészen szabályosan leírva – az MDCCCCIII (vagyis 1903) feliratot láthatjuk.
Az előtér falait szecessziós madárfigurák és növényi ornamentika díszíti.
A főlépcsőházban jobb kéz felől egy beépített fapadot láthatunk, rajta a Salve (vagyis „Légy üdvözölve!”) latin felirat olvasható. A lépcső mellett indás motívumokkal díszített, kovácsoltvas rács vezeti fel tekintetünket az emeletre. A főlépcsőház mennyezetén reliefeket és egy latin feliratot (Nulla dies sine linea, vagyis „Ne múljon el nap vonás nélkül”) figyelhetünk meg. Utóbbi valószínűleg az építész ars poeticája lehetett.
A címerpajzs alakú mezőkben az iparos- és az építészcéhek szimbólumai, a lépcsők alatti részen pedig kígyófigurák láthatóak.
A Szent István körút és a Balassi Bálint utca, illetve a Jászai Mari tér sarkán található ház hatalmas homlokzatának majd minden ablakából a Duna-partra, a Margit hídra és a Rózsadombra is ráláthatnak az ott lakók. A ház nem csupán emiatt irigylésre méltó, történetét két lakó, a Fehérváry házaspár feldolgozta, így sok történetet és adalékot ismerünk a ház múltjából.
Ebből a munkából tudjuk, hogy a ház a legkülönfélébb neves intézménynek adott otthont. Itt kezdte meg működését 1903-ban a Vígszínház színésziskolája, melynek számos híres tanítványa közül is kiemelkedik az 1922-ben végzett Jávor Pál.
A ház első emeletén működött az 1911-ben alapított Lipótvárosi Társaskör is, amely a korszak legjelentősebb polgári egyletévé vált. A régi tagok között a régi és az akkor kiépülő új Lipótváros polgársága mellett sok képzőművészt, építészt, közéleti szereplőt találunk.
Az irodalomtörténetben is nyomot hagyott a ház emlékezete, hiszen – rövid fennállása ellenére – jelentős nyomot hagyott a hazai literatúrában a Renaissance címen megjelenő folyóirat, melynek szerkesztése szintén e házban folyt. A lap munkatársai között sokan a Nyugat írói közül kerültek ki.
Szintén irodalomtörténeti vonatkozása van az 1934-ben megnyílt Kis-Ilkovics kávézó és cukrászdának: a sarkon helyet kapó üzlet egyik törzsvendége Radnóti Miklós volt, aki szinte „munkahelyének” tekintette ezt a helyet.
Itt működött Magaziner Lajos híres ablakredőny gyára, valamint itt volt irodája Schmidt Miksa bútorgyáros-műgyűjtőnek, aki nélkül valószínűleg nem létezne mai formájában a mai Kiscelli Múzeum sem.
Érdemes lesz tehát ezen a hétvégén, vagyis 2016. április 17-én, vasárnap 14 és 16 óra között ide is benézni. A házról és a programokról további információkat szerezhetünk a Budapest100 oldalán.
A cikk megírásához köszönjük a ház emlékeit írásba foglaló Fehérváry házaspár, illetve a további kutatást végző Tóth Anna és Hajós-Dauner Zsófia önkéntesek segítségét.
