We Love Budapest: Hogy kerültél bele az éjszakai életbe?
Nádas Patrik: Egy barátommal kezdtük el a FogasHázat, akkor még egy kulturális befogadótér koncepciójával kerestünk ingatlanokat. Végül az Akácfa utca 52-höz jutottunk hozzá, és elkezdtük a legjobb tudásunk szerint alakítani az ingatlan különböző egységeit. Volt egy vendéglátó része, egy programszerkezet, és amikor nem működött vendéglátás, akkor próbáltuk különböző kulturális programra odaadni a helyet. A cél az volt, hogy minél többet kihozzunk a dologból, és a lehető legtöbb embernek megmutassuk, hogy mit csinálunk.
WLB:
Ha valaki ezzel foglalkozik, akkor van még igénye rá, hogy elmenjen bulizni?
N. P:
Az a helyzet, hogy nagyon ritkán vagyok más helyeken. Ha úgy adódik, hogy bulizom, akkor szeretem ezt “házon belül” tenni.
WLB:
És olyankor el tudsz vonatkoztatni a munkától?
N. P:
Nem igazán, nagyon fel tud bosszantani, ha azt látom, hogy valami nem úgy működik, ahogy kellene, zavar, ha műanyag poharat látok a földön, ha belevilágít a szemembe a lámpa, vagy halkabb a zene a kelleténél. Ilyenkor is azon stresszelek, hogy jó legyen minden. Persze van egy másik oldala: nagyon szeretem azt látni, hogy az emberek jól érzik magukat egy helyen, amit mi találtunk ki.
WLB:
Van olyan emlékezetes történeted, amit szívesen elmesélnél?
N. P:
Itt nagyon sok ember megfordul, ezért elég sok furcsa történet van. Volt például olyan bizarr eset, amikor az egyik fellépő majdnem elvérzett az aranyerével, mert szégyellt szólni, hogy rosszul van. Aztán olyan is volt, hogy azt az információt kaptam, hogy valakit megerőszakolnak a függöny mögött, de kiderült, hogy egyáltalán nincs a hölgy ellenére a dolog. De persze mesélhetnénk a mosdóban alvó német srácról, meg részeg emberekről is rengeteget.
WLB:
Szerinted mitől lesz egy buli jó?
N. P:
Mivel ezzel foglalkozom, ezért én személy szerint nagyon szeretem a véletlenszerű dolgokat, mert mindig azokból lesznek a legemlékezetesebb esték. Attól függetlenül, hogy ez a munkám, már jóval kevesebbet bulizom, mint régen.
WLB:
És mitől lesz jó egy hely?
N. P:
Nekem mindig azok a szimpatikusak, amik kicsik és családiasak, szeretem, ha egy hely őszinte, mert azt megérzi a vendég is. Szerintem ez a legfontosabb összetevő. Egyébként bármennyire is furcsa, egyáltalán nem arról van szó, hogy az emberi kinyitja a az ajtót, és jönnek az emberek. Sok meló van a dolog mögött.
WLB:
Mit gondolsz a budapesti éjszakai élet mai állásáról?
N. P:
Nagyon érdekes, ahogy a dolgok alakulnak a fővárosi éjszakában. Amikor az egészet elkezdtük, akkor mindenki hülyének nézett minket, hogy az Akácfa utcában akarunk nyitni valamit, az egyik ismerősöm például azt mondta, hogy “örülj, ha pofon nélkül kijössz onnan”. Most meg rengeteg ember jár ide, amiből pedig jól látszik, hogy a nyíló helyeknek pozitív hatása is van a városra. Arról meg nem beszélve, hogy ez az iparág nagyon sok embernek ad munkát, és sok családot tart el. Az életkor terén is furcsa dolgok figyelhetők meg, például az, hogy mivel a családalapítások és házasságok jóval későbbi évekre tolódtak, ezért a 30 körüli emberek nagyon aktívak. Ennek nyilván az egyik oka az, hogy nekik van keresetük, amiből bátrabban költenek.
WLB:
És miben lehet még fejlődni a város egészét tekintve?
N. P:
Én azt érzem, hogy mindig lehet fejlődni, és soha nem vagyok elégedett, például úgy érzem, hogy szolgáltatások terén az egész városra ráférne a fejlesztés. De pont ezért dolgozunk, és most is rengeteg tervünk van: nyílik például egy Pont nevű hely, amit főként egyetemistáknak és fiataloknak terveztünk. Emellett azon is dolgozunk, hogy a korábbi órákat is megtöltsük vendégekkel, mert különös módon a szórakozni vágyók nagy része éjjel 1 óra után mozog a legaktívabban, és akkor van a legnagyobb buli. Talán ezen tudunk majd változtatni.
