Élmény

Memento a már nem létező budapesti kulthelyekről (V. rész)

Fotó : Juhász Norbert / We Love Budapest
Memento a már nem létező budapesti kulthelyekről (V. rész)

A ’90-es évek végén és a 2000-es évek első felében fénykorukat élték Budapesten a zenés-táncos szórakozóhelyek. Noha nem maradtak fenn hosszú évekig, de amíg működtek vagy nem mentek ki a divatból, addig bizonyos szubkultúrák gyűjtőhelyének számítottak. Sorozatunkban felelevenedik néhány megszűnt, lerombolt vagy átkeresztelt kultikus hely emléke; az ötödik részben a High Life, a Fortuna, a Home Club és a Merlin történetére tekintünk vissza.

High Life
1991-re datálódik a pár hónap alatt egy gyárépületből Budapest meghatározó szórakozóhelyévé fejlődött High Life diszkóklub alapításának ideje. A rádióban hirdették a péntek és szombat esti fergeteges bulikat, komoly sikerrel: a hatalmas érdeklődés miatt szinte minden nyári hétvégén méteres sorok álltak a Kalap utcában, valamint forgalmi dugók alakultak ki a környéken. Kezdetben zúzósabb muzsikával támadtak a zenefelelősök, aztán fokozatosan enyhültek az ütemek, egészen a tinidiszkók bevezetéséig. Egyes beszámolók szerint több tekintetben igazi úttörőnek számított a hely: a High Life-ban fújtak először sípokat eszeveszettül a megőrülés tetőpontján, illetve az egyik szilveszteri óévbúcsúztató alkalmával itt hangzott el a Himnusz technósított változata – először és utoljára, mert ebben a formájában nyomban be is tiltották.
Fotó: High Life Disco 1991-1999 Facebook-oldal
A lefelé vezető lépcsőt oldalról gigantikus méretű tükör kísérte, hogy a tánctérre lépés előtt még utoljára megvizsgálja oufitjét (általában napszemüveg, rikító póló, farmer, Air Max csuka) az ismerkedésre készülő amorózó. Odabent a Budapest legkomolyabb bakelitállományávál bíró DJ-k a táncparkett feletti pulton cserélgették a lemezeket, egy kisebb teremben pedig előbb igényes house-t, majd funky-t toltak.
Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest
Az évtized vége felé hanyatlásnak indult a III. kerület legfelkapottabb helye: a közönség összetétele megváltozott, nemegyszer balhék, verekedések kísérték az estéket, egészen az ezredfordulón történt bezárásig.
Fortuna
Az irapuatói csapás esztendejében, szinte napra pontosan 30 éve felhúzott és 1994-ig üzemelt hely igényesnek és trendinek számított – az odajárók szerint. Szerdán (!), pénteken és szombaton telt meg a Fortuna szerencsét próbáló hódítókkal, akik rendre az ún. „italodiszkóra” ropták. A „fortunások” a zenével egyetemben öltözködésben (501-es farmer, veszkócsizma), táncban és hajviseletben (hátrazselézett rőzse) is divatot teremtettek, pontosabban követni próbálták az amerikai filmekben látottakat (baseballdzsekik).
Fotó: fortuna.mindenkilapja.hu
Bakai Mátyás neve sokat mond a korszak partiarcainak és azoknak is, akik rendelkeztek televízióval. A kilencvenes évek első felében az ismert DJ-nek saját műsora futott a tévében Bakelit címmel, amelyben riportokkal, beszélgetésekkel és videóklipekkel tett sokat a popkultúráért. Ő számított a Fortuna egyik húzónevének. Már a ’86-os nyitást megelőzően saját törzsközönséggel bírt, és egyike volt a funky itthoni térítőinek – később egyszerűen csak „fortunás zenének” hívták egymást közt az emberek az itt hallható dallamokat, melyek hangzásvilága egy egész partinemzedék ízlésvilágát határozta meg.
Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest
Home Club
Aligha volt olyan budapesti vagy főváros környéki technóarc lakos, aki abban az időben ne csekkolt volna be a III. kerületi Harsány lejtőre. A Home a szcéna egyik legendás helyeként volt ismert, mert egyfajta státuszt jelentett megjelenni az itteni rendezvényeken. “Egy haverommal folyton húztuk egymást, és rángattuk el a másikat kedvenc helyeinkre. Ő a progresszív house-vonalon nyomult, én a technót bírtam – így keveredtem el néhányszor oda. Egyik varázsát az jelentette, hogy igazi közösségi ereje volt, pár buli után ismerős arcoknak köszönhettél, rengeteg barátság született itt. A progresszív house valamennyi nagy neve fellépett, az összes klasszikus DJ tartott bulit a Home-ban” – eleveníti fel emlékeit a 2000-es évek elején magát Óbudán otthon érző András.
A zene mellett egészen más irányú portfólióval is bírt a Home: innen származott hazánk első erotikus partisorozata, a nevéből sokat sejtető 69 Party.  “Elképesztő klubélet zajlott a Home-ban, vagyis volt benne valami nagyon nyugati. Ilyennek képzeltél egy helyet Berlinben, Londonban, vagy Ibizán: szép, de nem hivalkodó belső, brutális hangtechnika. Két terem volt: a lounge-ban már akkor is a downtempo szólt, míg a nagyteremben a sztárfellépők, például az akkoriban menő DJ-k, úgy mint ATB,  vagy Tiesto – a holland lemezlovast még kevesen ismerték akkortájt. Sőt, a bulira szóló jegyeket ingyen, futárral vitték házhoz. Partybuszuk is volt, amivel a város különböző pontjairól mehettünk a külső Bécsi útra. A buszon már ment az alapozás, ki így, ki úgy. Egyszer elkeveredtünk egy 69 nevű bulira, aminek ugyan elég frivol flyere volt, meg lehetett ezt-azt hallani, de úgy voltunk vele, a zene jó lesz, a klubot szeretjük, menjünk csak! A lounge részen ücsörögtünk, majd egyszer csak kiürült a terem…Nem, nem tűzriadó volt, hanem elkezdődött a műsor. Erre azért nem számítottunk: egy baldachinos ágy figyelt a színpadon, ahol váltott állományú fiatalok szórakoztak. Ruha nélkül, mélyen átélve a zenét. Tényleg mélyen. Sokkoló volt a live pornó” – Vivien a mai napig emlegeti a színpadi Home-erotikát.
Fotó: Google Street View
2006. május 19-én egy mindent elsöprő záróbulival fejezte be küldetését az ország legjelentősebb progresszív klubja lakóparképítés miatt.
Merlin
Szintén 1991-ben alakult egy korábbi trafóház art deco épületében. A Merlinben működött Magyarország első angol nyelvű színháza, de az előadások mellett klubjellegű programokkal és annak idején ritkaságnak számító vezeték nélküli internetkapcsolattal várták a művészeket és a vendégeket. Kortárs zenei és kulturális események mellett jazztől az old school house-ig mindenféle stílusú bulik házigazdája volt a nappal kávézóként, este szórakozóhelyként funkcionáló Merlin. Színházi hangulatot árasztó különleges atmoszférája miatt emelkedett ki pályatársai közül, no meg a kultikusnak számító hatalmas lépcsőjével, melyről az évek alatt csodával határos módon senkit nem látott leesni a fentebb megszólaló András.
Fotó: europesgreatest.com
“Csak szuperlatívuszokban tudok a Merlinről mesélni. A kisteremben rejtőzött a bárpult tágas előtérrel, onnan egy kisebb folyosó vezetett a hatalmas belmagasságú színházterembe, ahol a bulik mentek. A falakon vizuálvetítések járultak hozzá az élményhez, ha már a hangosítás annyira nem, mert azt nem igazán tudtam dicsérni. Ennek ellenére fergeteges zakatolások zajlottak odabent. Akkoriban egy időben a minimáltechnó volt divatban, így hát a műfaj valamennyi jelentős DJ-je fellépett a Gerlóczy utcában, de jártam ott például breakbeat-buliban is, no meg a Hypnosis-bulikat se felejtem el. A szívem szakadt, amikor bezárták, szerintem óriás érvágást jelent a budapesti éjszakai életnek a Merlin hiánya.”

Fotó: Juhász Norbert / We Love Budapest
A HVG híréből idézve: 2011 utolsó napján „misztikus területrendezési munkálatok” miatt bezárásra ítéltetett.