A Fran Palermo zenéje, olyan, mint egy színes kaleidoszkóp: folyamatosan formálódik, változik, mégis minden elemében egy izgalmas és látványos kerek egésszé válik. Vagabond rock 'n' rollként címkézett stílusukat egyszer indie, sivatagi rock, folk vagy éppen mediterrán hangulatok inspirálják, melyekben leginkább a gitár, a dobok, a fúvós hangszerek és a billentyű dominál. Ezt a fajta sokszínűség a debütalbum legfőbb sajátossága is: hol az afropopos hatások kerülnek előtérbe (Engrossing), hol az akusztikusabb, egy tengerparti reggelt idéző finomabb megoldások (Am I Right Boy) vagy az Elvis-féle Blue Hawaii hangulata (Marc O'Polo).
A változatosság persze rosszul is elsülhetne, de szerencsére a lemez tizenhárom számát összefogja egyfajta jellegzetesen Fran Palermos-hangulat, ráadásul mindegyikből süt a napfény és egyfajta könnyedség, ami miatt tökéletesen alkalmasak rá, hogy egy tengerparti nyaralás vagy egy Balatonra tartó hosszú autóút ideális aláfestő zenéje legyenek. A zenekar tökéletesen időzítette az album megjelenését: az első már-már nyári napok beköszöntéhez jobban nem is passzolhatna.
We Love Budapest: Honnan jött a Fran Palermo név?
Henri González: Van egy olasz film, az a címe, hogy Malèna és abban van egy pillanat, amikor a főszereplő lány egy vonatállomáson áll, ahol van egy tábla és az van ráírva, hogy „fraz.palermo” és az irányt mutatja. A fraz a frazione szó rövidítése, tehát kb. annyit jelent a felirat, hogy abba az irányba, mint az angolban a towards szó. Éppen nevet kerestünk és megtetszett, meg a gitárosunknak is, viszont a z-t lecseréltük n-re, a pontot pedig töröltük és így lett Fran Palermo.
Tavaly szeptemberben az A38 blogjának adott interjútokban még nagyon óvatosan fogalmaztatok azzal kapcsolatban, hogy lesznek-e új számok. Azóta novemberben kijött egy EP, most májusban pedig az első, cím nélküli nagylemezetek.
Az alatt a másfél-két év alatt, amíg Londonban éltem, egy csomó szám gyülemlett fel a fejemben, amit nagyon szerettem volna felvenni és előadni. Közben úgy alakultak a dolgok, hogy Budapesten is lehetett volna sok minden, novemberben haza is jöttem és akkor volt időnk, fel is vettünk öt dalt, körülbelül egy-két hét alatt. Vagyis inkább egy-két nap alatt, de egy-két hét volt a teljes leforgása a melónak. Aztán előadtuk őket a srácokkal és nagy sikere volt. Utána úgy döntöttünk, hogy mivel az ő fejükben is volt még rengeteg dal, azokat is felvesszük és csinálunk belőle egy lemezt. Abszolút spontán történések voltak igazából.
Túl vagytok már pár koncerten azóta, hogy újra összeálltatok, mik az eddigi tapasztalatok?
Viszonylag meglepőek. Nagyon sok zenekarral azt tapasztaltam, hogy ha eltűnnek egy kis időre, nehéz visszatérniük a köztudatba – mondjuk mi nem is voltunk olyan ismertek szerintem, és nem is tűntünk el olyan hosszú időre. Volt pár nagyon jó bulink, például az Akváriumban egy teltházas, a nagyszínpadon, ezek pedig feldobják az embert és lelkesítik.
A Fran Palermo tagjai közül sokan játszanak szólóban vagy épp egy másik bandában – mennyire nehéz így csinálni a zenekart?
Nem sokkal nehezebb mint bármelyik más nyolc- vagy kilenctagú zenekart összefogni, de azért mi már régóta barátok vagyunk, van, akivel elsős korunk óta napi kapcsolatban vagyunk, így azért nem is annyira nehéz.
A lemezbemutatón lesznek vendégek is.
Igen, a vendégünk lesz Ágoston Béla, aki steel drumon és szaxofonon fog segíteni pár számban és akivel a Petőfi Akusztikban is játszottunk együtt. Legalább ezen is játszik.
Milyen irányba indultatok el az új lemezen? Változtak az inspirációk, a hatások?
Persze, ezek nálunk folyamatosan változnak és az inspirátorok is olyan zenekarok főleg, akik lemezenként mindig tudnak vagy akarnak változni, változtatni, mint például a Primal Scream. A lemez egy része most kicsit ilyen dzsungel-rockos ügy, ilyen nyári, a másik fele meg ilyen melankólikusabb számokból áll, de azoknak is ilyen nyárias hangszerelése van. Ilyen tropical, afro-rock.
Melyik személy szerint a kedvenc számod az új albumról?
Most nincs igazából. Nem tudom. Mert szerencsére nem volt szükség töltelékszámra, én az összeset szeretem. Szinte az összes szám volt már a kedvencem, ha csak egy időre is.
Meséljetek a Balaton Methodos (a filmről mi itt írtunk) klipetekről, hogy állt össze, mennyire volt nehéz felvenni?
Szerencsére egyáltalán nem, mert a Szimler Bálint, a film egyik rendezője megkeresett tavaly ilyenkor és elmondta, hogy csinálják ezt a filmet és velünk kapcsolatban arra gondoltak, hogy semmi túlgondolt klip nem lenne – ha láttad a filmet, gondolom sejted, hogy van, akiknél százszor is újra kellett venni ugyanazt a pár percet, ellenben nekünk csak be kellett sétálni és eljátszani a dalt. A leutazás sem volt bonyolult, csak az egyik tagunkat a Sziget fesztiválról össze kellett szedni, mert épp a sárban fetrengett – de megtörtént, egy két óra késéssel meg is érkeztünk.
Tervek, álmok, rémálmok?
Ami biztos, hogy a nyáron sok fesztiválon ott leszünk, próbáljuk folyamatosan szűrni a visszajelzéseket, hogy mennyire van ránk igény, arra, amit csinálunk.
Mik az eddigi tapasztalatok?
Egyelőre elég pozitívak. Most először bekerültünk az MR2 Top 30-ba is (a Mustangs című dallal), Akusztikra is elhívtak minket, régen nem volt ilyen egyáltalán, csak reméltük, aztán a közönségünk is gyarapszik, így amíg ez fejlődő tendenciát mutat, addig csináljuk szerintem.
A Fran Palermo teljes egészében meghallgatható a HVG-n. A lemezbemutató koncert az A38 Hajón lesz, május huszonkettedikén, a Passed és Musica Moralica társaságában.
