Élmény

Budapest építészei – Finta Sándor

Budapest építészei - Finta Sándor

Új sorozatunkban Budapest építészei mondják el, hogy mit gondolnak a városról, az épített örökségről és a városi pezsgésről. A sorban az első Finta Sándor főépítész, aki új lendületet vitt a Városházára. Irodája nemcsak az új metróvonalra tervezett állomást, hanem provokatív terveik valóban nemzetközileg is elismertek. Emellett a Kortárs Építészeti Központban rengeteg alulról jövő kezdeményezést fognak össze, amelyeknek eredménye napjainkra kezd beérni.

Másfél éve vagy főépítész. Mit gondolsz, változtál másfél év alatt? Például bringával jársz még?
Persze, ezek a dolgok nem változnak. Bár a Városházáig általában metróval jövök, mert addig is tudok dolgozni, de bent a városban szinte csak bringával közlekedem. Van kocsim is, de évek óta a tesóm használja. Egyébként nem, nem változtam, viszont sok dolgot jobban megértek. Látom, hogy mik alakítják az adott terveket, hol vannak a szakmai és a politikai döntések határvonalai vagy hogy hol lehet beavatkozni a városalakító folyamatokba.
Fotó: Balkányi László - WLB
Fekete ing van rajtad. Véletlen?
Most véletlen, hogy éppen ez van rajtam, de értem, mire gondolsz (nevet)… Általában az építészekre, de egy építész-generációra mindenképp jellemző, hogy feketét hordanak feketével. Az egyetemen én is a lázadók között voltam, szándékosan színes cuccokat vettünk fel, ami túl az ellenkezésen határozott állásfoglalás is volt, akárcsak az az építészet, amit csináltunk. Így van ez ma is, a fekete ruhához simán fölveszek egy zöld cipőt.
Egy építésznél a céltalan séta, a vázlatkészítés, a rajzolás az alkotófolyamat része. Jut még időd ilyesmire?
Igen, az ihlető séta abszolút fontos, például gyakran sétálok haza a Városligeten keresztül. Az alkotási vágy mindig bennem volt, de igyekeztünk nemcsak a tervezőasztalnak dolgozni, hanem a megvalósulásra is koncentrálni, akár olyan áron, hogy mi megépítettük. Rajzolni most sajnos nincs időm és nem is tervezhetek, ezért másban élem ki a kreativitást. A városházi munkám inkább egyfajta menedzseri hozzáállást követel, hiszen bonyolult és sokszereplős folyamatot kell irányítani – a részleteket nem én tervezem.
A vizuális környezet meghatározhatja azt is, hogy hogyan dolgozunk. A fejedben rend van. Az asztalodon?
Olyan, mint itt: nincs semmi az asztalon, csak a laptopom. A városházán azzal kezdtem, hogy kihajítottam az irodából a szalagos videómagnót, a régi tévét, az ezeréves iratokat, a pálmafát a sarokból, a száz éve nem mozgatott tárgyakat. Ha tiszta a környezet, akkor tiszta a fejed is. Ez egyébként igaz a városra is.
Fotó: sporaarchitects
Oké, a kazettás magnótól és társaitól elbúcsúztunk, de a „szoftveren” is sok múlik. Hogy érzed, kreatív műhely lett a városháza? Be tudtál vonni fiatalokat?
Igen, van egy jó gárda és sok fiatal is csatlakozott a munkánkhoz. Összességében a közigazgatás és a hivatal persze nehezen változó struktúra, ahol még ki kell alakulnia a szemléletváltásnak, hogy professzionális városi szolgáltatóvá tudjon válni. Ez akkor a leglátványosabb, amikor a politika és a szakma jól tud együttműködni, amire a Rögtön jövök! sikere nagyon jó példa.

Fontos a dinamika: ne az legyen, hogy adott egy városi probléma, beindulnak a mechanizmusok, és mire lendületbe jön a gépezet, már nem is az a probléma. Persze kellenek a nagy koncepciók is, de az óriási stratégiák mellett a kisebb beavatkozásokkal is nagy társadalmi hasznot lehet elérni.

Fontosak a kirakatprojektek, csak máshogy: a kis lépések – mint például a üzletportálok emberibbé tétele – tehát sokkal többet számíthatnak, mint a „mindent megoldó” megaberuházások. Ez egy nagyon szimpatikus nézet, ehhez kapcsolódik például a kompakt város fogalma is? Ez mit jelent?
Egy város akkor működik hatékonyan, ha a lakóhelyek, a munkahelyek, az oktatási- és egészségügyi intézmények – röviden az élet terei – gyorsan elérhetőek. Budapest a lakóhelyeket tekintve nagyon szétterült, a magas minőségű intézményhálózat viszont a legbelsőbb városközpontban található, így ha bármit el akarsz intézni, jobb iskolát, jobb szolgáltatást akarsz, rengeteget kell utazni a külső kerületekből, hát még az agglomerációból. Arra, hogy Budapest a „rövid utak városa” legyen, azért még várni kell, ez egyelőre csak a belvárosban teljesül, aminek az előnyeit szerencsére egyre többen fedezik fel. Én például ki nem költöznék…
A városban egyszerre él a csillogó építészeti múlt és van jelen a sufnitunning, és a gagyi. Hogy áll most a vizuális kultúránk? Eltűntek a gipszoroszlánok Budapestről?
Soha. Nem is értem: egy életen keresztül építjük, na jó, ezeket a gipszoroszlános külvárosi villákat pont nem egy életen keresztül (nevet)…

Ebben a gipszstukkós-műanyagoroszlános dologban én még jót nem láttam. Nekem ez az abszolút gagyi. Mondjuk inkább szórakoztat mint felháborít, de tény, hogy a vizuális kultúrában lenne hová fejlődni és ebben az építészek szerepe elemi.

Ugyanakkor van egy másik vonal, ami mindig is nagyon bejött, pedig ugyanúgy nem sok építészt láttak azok a házak sem. Az a víkendház-építészet, a DIY, a talált tárgyakból építkezés vagy inkább nevezzük tákolásnak, az építészek nélküli építészet, amire szintén szép példák vannak Budapesten, és manapság már építészeti biennále-k témája ez a fajta esztétika. A Rómain ez a hekkes világ nekem inkább az oroszlánokhoz húz, de a Fellini egyszerűségét szeretem.

A hetedik kerület közepén találkoztunk, ami a jelenlegi városmarketing legkurrensebb cucca. Ha már itt tartunk, hogyan lehet fenntartható a jelenlegi elsőszámú brandünk és legpezsgőbb negyedünk? Hogyan ne döntsük romba a romkocsmát?
Éppen egy olyan épületben ülünk, amelyet nemrég még le akartak bontani, amire mi azt tanácsoltuk, hogy nem kéne… A lényeg, hogy az épített örökség egy erőforrás, kihasználandó lehetőség.

Másrészt Budapestet megfelelően kell pozicionálni a városok versenyében, ebben van szerepe a városmarketingnek is, magyarán annak, hogy a város nagyon menő, de élhető és megfizethető is legyen. Budapestben ma az a vonzó, hogy egy hihetetlenül gyönyörű épített környezetben, európai szinten is magas minőségű szolgáltatásokat, helyi szinten is még elérhető áron kapsz meg. Erre az érzékeny egyensúlyra vigyázni kell, nem szabad elkövetnünk más városok hibáit, vagyis meg kell akadályozni – mondjuk az elhibázott léptékű presztízsberuházások miatt – az árak drasztikus emelkedését.

Budapest szinte „fölrobban”: zavarba ejtően sok olyan hírt kapunk, hogy különböző listák élmezőnyében végzünk, az egész város pezseg, új helyek sora nyílik. Beérett valami? Ráuntak a menő városokra?
Igen, de én úgy látom, hogy nálunk ez inkább spontán folyamat. Az őszi és tavaszi fesztiválokkal kezdődött, a Szigettel robbant be, és ma a design- és divatrendezvényekkel folyatódik. Jól állnak Budapestnek a fesztiválok, egyre jobb minőségűek a grafikai arculatok is, erre jó példa a Design Hét. Aztán ott voltak a Szépművészeti blockbuster kiállításai, vagy a rengeteg aktív múzeum és színház, és úgy általában a folyamatosan bővülő hivatalos és nem hivatalos kulturális helyszínek, amelyek egyre több nemzetközi figyelmet kaptak. A gasztronómia és a helyek design-ja is nagyot fejlődött, a romkocsmák nagyon ismertek, szóval a hype soktényezős.
Hogy állunk most ebben a globális versenyben? Melyik város inspirál? Milyen hibákat kell elkerülni?
Hamburg például klassz város, a kikötőben egy fantasztikus új hangversenyteremmel, már tíz éve kitalálták, hogy a város brandje a ”kreatív város” legyen. A kikötői HafenCity projektben, a filharmónia mellett, még számos ikonikus megjelenésű, magas minőségű épületet terveznek megvalósítani, egyre elszálló költségvetéssel, de nemrégiben pont a helyi kreatív réteg mondta azt, hogy ezt már ne, mert a beruházások annyira eldrágítják a városi életet, hogy egyszerűen nem tudják megfizetni.

Pozsony belvárosa és Prága is szép, benne van a történelem, az egész fel van újítva, szépen, mézeskalácsszerűen ki van világítva, de nem érezni a város lüktetését. Szeretem, ha egy város sokszínű, ahol van egyfajta berlini típusú élet, de nem bánom, ha van olyan tiszta, kimunkált rész is, mint a bécsi Museum Quartier. Koppenhágát is nagyon szeretem, mert laza és van benne spontaneitás, de én most Budapestet bírom a legjobban.

Globális verseny van, így arra kell tudatosan törekednünk, hogy aki egyszer eljött ide romkocsmázni vagy egy konferenciára, az szeresse meg a várost és később telepítse ide mondjuk a cégközpontját is.

Fotó: sporaarchitects
Visszatérve a fenntarthatóságra: vannak építészek, akik szívesen dózerolnának. Te hol nyúlnál hozzá bátrabban a városszövethez?
Az óvatos bontás a városfejlesztésnek ugyanolyan eszköze lehet, mint az építés. Az előrejelzések szerint a régióban egyedül Prága és Budapest fog – demográfiai értelemben – növekedni, de minimális mértékben. Ez azt jelenti, hogy középtávon lényegesen nem fog nőni a város sem. De nem is növekedni kell elsősorban, hiszen a válság megmutatta, hogy az építőiparban is túltermelés volt, rengeteg új épület áll ma kihasználatlanul vagy befejezetlenül.

Sok helyen elég lenne, ha tisztítanánk a városon, például az egykori ipari területeken sok lehetőség van, és akár csak ideiglenesen, mondjuk zöldterületeket hoznánk létre az elhasználódott épületek helyén. A Mammut mellett az egykori ipari minisztérium bontása ilyen ötlet, így a Millenáris kijöhetne a körútig. A másik nagy lehetőség az átmeneti hasznosítások támogatása lenne, mint a Nyugati mellett az üres vasúti területek és épületek ideiglenes megnyitása, szabadidős, sport és szórakozási céllal.

Jövőre tucatnyi tér újul meg. Mit vársz a legjobban? Hogy látod Budapest jövőjét?
Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz a két metróállomás, amikor megtelik élettel. Egyébként másfél év csupán egy villanás a város életében, de vannak eredmények, elkészült egy Budapest-koncepció és működnek az alulról jövő dolgok is. A TÉR-KÖZ pályázat abszolút ilyen: azt mondtuk, hogy most ne csak a házakra, hanem a közterületekre is lehessen költeni, ráadásul ösztönözve a helyi közösségek bevonását a folyamatokba.

Rengeteg jó dolog indult el, meglátjuk mi lesz, de a terek közül legjobban talán a Bálna és a Petőfi híd közti Nehru-part megújulását várom és jövőre remélem lesz még egy-két hely a Duna mellett, ahová szintén lehet életet terelni.

Fotó: Balkányi László - WLB
Tervezel még az ötös metrón is állomást?
Hát (nevet)…
Fotó: We Love Budapest