Tegyük fel, kitalálsz egy új sportágat. A premiert követően Nigériától kezdve Dél-Koreán át Ausztráliáig naponta kapsz megkereséseket, az angol labdarúgó-bajnokságban szereplő Southampton csapata pedig konkrétan meghív az edzőközpontjába, hogy ott tarts bemutatót az utánpótlás korosztálynak és a felnőtteknek. Szép álom, ugye? Nos, Borsányi Gábor és Huszár Viktor életében megtörtént események ezek. Ők találták ki a Teqballt, amely ha így halad, akár hónapokon belül világhírű lehet.

Mi az a Teqball? Hétköznapi nyelven fogalmazva: lábteniszpingpongasztalon. Tudományosabb megközelítés szerint egy futballalapú új sporteszköz és egy új sport is egyben, amely mind a profi focisták, mind az amatőr sportbarátok számára kiválóan alkalmas a technikai tudásuk, a koncentrációs készségük és az állóképességük fejlesztésére. Ketten és négyen lehet játszani. A labdarúgás legtisztább válfajának tartják, mivel a játékosok között nincs fizikai kontaktus és ki hinné, hogy a szerencsefaktor teljes egészében kizárható: itt esély sincs mákkal nyerni, csakis a jobb játékos győzhet.

Magát az asztalt Teqboardnak hívják és a vége hajlított, direkt úgy tervezték, hogy a labda minden esetben a játékosok felé pattanjon. Ami a legfontosabb szabályokat illeti, egy játékos maximum háromszor érhet hozzá a lasztihoz a labdamenetek során, de egy testrészével csak egyszer. Egy játszma 12 szerzett pontig tart, fejenként négy szervával. Rengeteget fejlődhet az ember technikailag akár egy meccs után is, mert a szabály tiltja, hogy az egész mérkőzést mondjuk kizárólag a jobb lábát használva játssza le, kénytelen fejjel vagy a gyengébbik lábával is hozzáérni.

„Újpesten nőttem fel, gyerekként rengeteget fociztunk a környéken. Néha használtuk a betonból készült pingpongasztalt is, tehát mondhatni innen jött az ötlet. Később a Balatonon láttam hasonló körülmények között NB I-ben futballozó játékosokat az asztalon játszani, az egyiküket egyszer szoros meccsen megvertem. Ekkor esett le, hogy ez mennyire szórakoztató játék, viszont arra is rájöttem, hogy a hagyományos pingpongasztal alkalmatlan erre és sokat elvesz az élvezeti értékből” – kezdi a visszaemlékezést a korábbi NB II-es futballista, az egyik ötletgazda, Borsányi Gábor.Épp akkor indulunk kipróbálni a játékot, amikor megérkezik a helyszínre a magyar férfi vízilabda-válogatott. A pólósok ismerősként üdvözlik Gáborékat, amiből könnyen ki lehet találni, hogy az ország kedvencei is tesztelték már a Teqballt. „Így van, nagyon tetszett nekik” – kapjuk rögtön a visszaigazolást.

„A VOLT Fesztiválon és a Balaton Soundon jelentünk meg először hivatalosan, mindkét eseményen nagyon sokan próbálták ki. Remek visszaigazolást jelentett nekünk, hogy működőképes a találmányunk és az is bebizonyosodott, hogy a Teqball tömegsport. Célunk, hogy külföldön is minél előbb befussunk, ehhez a legnagyobb segítség két világsztár futballista lenne, akik ha odaállnának az asztal mellé, másnap már 50 millióan tudnának róla. Egyelőre a megfelelő társat keressük, aki úgymond meggyorsítja a marketing-kommunikációt. Az álmunk és a végső célunk az, hogy évek múlva olimpiai sportág legyen a Teqball” – veszi át közben napjainkra terelve a szót a páros „technikus” tagja, Huszár Viktor, akinek egyébként semmi köze nem volt a focihoz, ma mégis bármelyik, magasabb szinten játszó labdarúgót megveri Teqballban.

Az első labdamenetek tapasztalatai alapján nagy előnyben van a szervát adó játékos, mert ahogy fogadnánk az adogatást, az asztalon megpattanó és ezáltal felgyorsuló labdát lekezelni sem könnyű és hirtelen nem fut át az ember agyán, hogy ha már egyszer hozzáért jobb lábbal, másodjára már nem teheti meg, vagyis igen, de maximum térddel. A Gáborral vívandó debütáló mérkőzés célját (minimum egy pont) sikerül teljesíteni és aztán a konzekvenciát levonni: nehéz, de élvezetes játék ez. Leginkább a folyamatos koncentráció szívja el az energia nagy részét, hiszen figyelni kell arra, hogyan fogadjuk a labdát, és a másodperc tört része alatt muszáj eldöntenünk, hogyan érünk hozzá második alkalommal – kivéve egy rosszul sikerült labdakezelés után, mert akkor az egész tervnek konyec.

Amíg játszunk, a feltalálók telefonja gyakorlatilag ötpercenként csörög – nem hiába, beindult az üzlet. Az egyik ilyen kényszerszünet alkalmával Gábor megismerteti a Teqball „spinoffjait”, a Teqdodge-ot (afféle kidobós szivacslabdával) és a Teqteniszt (szintén szivacslabdával játszandó), előbbit inkább gyerekeknek szánják. Az első meccsünk után, látva, hogy akadtak jó pillanataim, ad egy feladatot. Csináljam meg azt, amit a hazai első osztályban futballozó játékosok némelyike öt kísérletből sem tudott, nevezetesen: úgy adjam vissza szabályosan a labdát, hogy előbb jobbal, aztán fejjel, végül bal lábbal érintsem. Mindenki megrökönyödésére, harmadik próbálkozásra sikerül. Irány az NB I?!

Jelenleg 15-16 promóciós Teqboard van legyártva, amelyek a világot járva turnéznak, kereskedelmi forgalomba várhatóan az év végén kerülnek. Nagyjából egy jó minőségű kültéri pingpongasztalt „kóstáló” áron, azaz 6-800 euró közti összegért lehet majd megvásárolni a sporteszközt.

Szeptemberben a budapesti Akváriumban tartják az első bajnokság döntőjét, amelyre az idei fesztiválokon lezajlott versenyek első két helyezettjei kvalifikálják magukat. Ha megjött a kedved, legközelebb a Sziget és a Strand fesztiválokon próbálhatod ki a Teqballt.