Pont nem arra gondolnánk, hogy világbajnok gyrost mérnek egy impozáns, de kissé lepukkant épület aljában egy olyan belső térben, amiről elsőre nem lehet eldönteni, hogy karibi, vagy valamilyen dél-európai hangulatot akar kelteni.
Pedig már a Disney-mesék is tudják, hogy a látszat néha csal, így a szörnyetegnél is kiderül milyen érző szív dobog a szőrmók külső mögött, sőt az Oroszlánkirály büdös Pumbája is a film legjobb feje a miniatűr termetét feltűnési viszketegséggel álcázó Timon mellett. A pult mögött dolgozó Eli és Dimi (a teljes nevüket valószínűleg kizárólag Akhilleusz leszármazottai tudják kimondani és/vagy leírni) fogad mindenkit görögös lazasággal, ékes magyarsággal és kedvesen piszkálódó humorral. A visszajáró vendégeket arcról már annyira ismerik, hogy fejből tudják, ki mit kér/nem kér a tányérjára.
Március elején lesz két éves a hely, és nem kizárt, hogy a szülinapon a tavalyi sikert is felülmúlják, amikor egy nap alatt több mint 400 gyrost adtak el. Naponta így is bőven elfogy két-három nyársnyi gyros-hús. Mivel teljesen nyersen teszik fel sülni, ezért legalább 30-45 perc kell ahhoz, hogy elkészüljön, de az első vágásból enni igazi kiváltság, mert ilyenkor dolgoznak legjobban a felhasznált fűszerek.
A Kerkyrában van egy fontos szabály: az először betérő vendégnek kóstolnia kell, mielőtt bármit kérne. Még ha csak egy sima mezei gyrosra (750 Ft) vadászik, akkor is, mert a megszokott „gyros pitában” itt olyan extrákat kap, amin még egy átlag görög is meglepődve ráncolja a homlokát. A „minden mehet bele?”-kérdés ugyan elhangzik, de körülbelül annyi köze van a megszokott hagyma-csípős kombóhoz, mint Jordan Belfortnak a szamaritánus jócselekedetekhez.
Itt a "minden" alatt elsősorban az erős paprikával megdobott fetasajtra, az igazi görög tzatzikire és a füstölt sajtos répasalátára vonatkozik a kérdés, és ezek után következik - igény szerint - a paradicsom, uborka és lilahagyma triója. A végén már csak a sült krumplit és a hentesnél vásárolt, majd saját maguk által fűszerezett és a nyársra felhúzott csirkehúst csavarják be (nem tuszkolva) a Görögországból importált, a megszokottnál jóval vastagabb és ízletesebb pitába.
Az eredmény olyan ízorgia, ami körülbelül akkora ugrást jelent a fapados gyrosokhoz képest, mint amikor egy koccintós vörösboros kóla után kikérünk egy caipirinhát. A hús fűszerezése szinkronban van a jól működő kesernyés-erős fetával és a lágy tzatziki ízével, amit csak tovább erősít, hogy a pita nem akar minden második másodpercben összeesni, mint a Neptun a vizsgajelentkezés csúcsidőszakában.
Ha emeljük a tétet, a gyros tál (1490 Ft) mind tudja a fentieket, csak nagyobb adagban, mint egy sima gyros. De ha a görög gasztronómia iránt érdeklődünk, érdemes a saslik-utánérzéssel dolgozó szuvlakinak (1490 Ft) és biftekire keresztelt, paradicsommal és fetával töltött fasírtnak (1490 Ft) is adni egy esélyt.
A hely specialitását, a Kerkyra tálat (2750 Ft) csak a Fald fel Görögországot!-versenyre edző önjelölt kamikaze pilótáinak ajánljuk: eddig csak négy embernek sikerült egyedül magába tömni a sertés szuvlaki nyársat, csirke szuvlaki nyársat, gyros húst, zöldséget, salátát, tzatzikit, pitát, hasábburgonyát és grillsajtot ajánló spártai katona reggelije-tálat.
Szerencsére most semmi nem utal arra, hogy Eliék hirtelen lehúznák a rolót, de mi inkább abban bízunk, hogy idővel akár tovább is terjeszkednek a fővárosi gyros-térképen.
Ha megismerkednél más kiváló, de a központtól kicsit távolabbi gyros-csodával, mindegyik Gyradiko kötelező állomás.
