Mit mondott a rektor?A második, protokollmentes, felszabadult megnyitón jártunk, amit az építőknek és a segítőknek rendeztek. Az építést levezénylő, hivatalából a kormánybiztosságba távozó zenetörténész végzettségű rektor azt mondta, hogy a Zeneakadémia olyan lett, mint volt, de a mai kor színvonalán. Leginkább a légkondicionálást emelte ki, ami a nyári koncertrendezést is lehetővé teszi. A renoválás az eredeti színekhez és díszítéshez tért vissza, amely sötétebb és sokkal díszesebb, mint amit az utóbbi 50 évben megszokhattunk.
Akik dolgoztak az épületenTöbb mint 1100 ember dolgozott a tíz éve elhatározott, kicsit több mint két éven át tartó renováláson. Ebből a rektor több mint száz személynek név szerint köszönetet mondott, mindegyiknek oklevelet és emléktárgyat nyújtott át, mégpedig a nevezetes ónix golyóbis másolatát (ahogy mondta, abban van a „Zeneakadémia szelleme”). Csak három tucat embert hívott valójában fel a színpadra, a többi csak meghajlással mutatkozott be a közönségnek – mert túl messze ültek. Például a projekt legidősebb résztvevője, aki meg is szólalt, és elmondta, hogy ő már az ötven évvel ezelőtti részleges felújításon is részt vett.
A nagy ötletA legnagyobb tapsot az építész tervezők, Pazár Béla, Magyari Éva és Potzner Ferenc kapták. Legnagyobb ötletük volt, ahogy az ünnepen is elhangzott, hogy az új gépészetet az épület teljes szélességében, a koncerttermek fölött átívelő, 26 tonnás gépészeti hídon helyezték el, azok felett 40 centiméterrel. Óránként 56 ezer köbméter levegőt kell megmozgatni, minden hang és rezgés nélkül.
Ami valaha volt, megint vanAz első emeleti Kisterem megint alkalmas lett operajátszásra (most már nem hallatszik be semmi zaj.) Nyugodtabb, emelkedett lett a hangulat, mert a Wesselényi utcai Ligeti épületbe kerültek a gyakorló zongorák. Annak idején nem vettek fel olyan diákot, akinek nem volt otthon zongorája, így ebbe az épületbe az eredeti tervezők, Korb Flóris és Giergl Kálmán nem terveztek gyakorlótermeket.
A hívogató, kinyitott pénztárAz előcsarnokra alig lehet ráismerni, olyan tágas lett. Az erődszerű, sorbanállós pénztár eltűnt, helyette az eredeti terveknek megfelelő felül nyitott falat húzták fel újra.
Ami volt, de már nincsNincs már víz a földszinti előcsarnok medencéjében, ezentúl nem fog elázni a szórakozott zenészek frakkszárnya. (Bár akármikor feltölthető...) És nincs meg a földszinti oszlopokban az 1907-ben igen korszerűnek számító központi porszívó csonkja. Ebből kettő is volt egykor az előcsarnokban. (Az alább képen a porszívócsonk hűlt helye.)Sehol egy hanglemezárusSenki sem hiányolja, hogy már nincs büfé a bejárattól jobbra és nincs nagy helyet elfoglaló hanglemezárus. (Az annál szomorúbb, hogy lassan egyáltalán nincs hanglemez.) Nincs az első emeleten ruhatár – ettől a tér valóságos táncteremnek hat.Ahonnét nem tűnt el a vízLetisztították Kőrösfői Kriesch Aladár „A művészet forrása” című festményét, a magyar szecesszió egyik főművét. Tőle balra van továbbra is az átjáró a kisterembe. A bal oldali udvart lefedték, alul a könyvtár, felül egy két emelet magas rendezvényterem kapott helyet.
Ami nem volt, de most lettA legnagyobb újdonság, hogy a Király utcai oldalon a régi udvar helyén több emelet magas, elegáns büfé létesült, amelynek látványvilága élesen elüt az eredeti tervektől. Ugyancsak lett elég női vécé, igaz, a plusz nyolc kabinért az alagsorba kell menni – most már akár lifttel is. Ezekből több is épült.
A régi és az új összhatásaAz amsterdami Concertgebouw elé modern szárnyat építettek, hogy a közönséget méltó módon tudják fogadni. Egy ilyen megoldást a budapestiek sohase fogadtak volna el. A megnyitón a Nagyteremtől élesen elütő modern lámpák s az egyszerű téglafal is tetszést arattak.
Modern dolgokKét olyan dolgot is találtunk, amelyek 1907-ben fel se voltak találva. De a modernizáció diszkrétebb nem is lehetne. A felújítás tudós művészettörténész munkatársa azt mesélte lelkesen, hogy összesen 421 kilométer (!) könnyűáramú vezetéket rejtettek el észrevétlenül… Különösen a klimatizálás láthatatlansága meglepő.
A megnyitó koncertA megnyitó műsora folyamatos örömünnep volt. Azt volt hivatott bizonyítani, hogy minden hangszer, beleértve az emberi hangot is, ragyogóan szól ebben a régi-új teremben. Mint az egyik első emeleti oldalerkély bal oldali nézői, úgy éreztük, a terem fényesen kiállta a próbát. Jól szólt a fanfár, a fiatal népdalénekes szólója, a zongorahang, a szimfonikus zenekar, a gyerekkórus, a szóló cselló, a zongoraötös és a fő műsorszám, a hatalmas kórust, szólistákat és szimfonikus zenekart igénylő Beethoven op. 80 Karfantázia.
Ez már egy fizetős koncertA megnyitó utáni napon már 5400 forintért ültünk a Ránki család háromzongorás koncertjén. De nem kell megijedni, vannak jóval olcsóbb jegyek is. A második emeletre a zeneakadémisták továbbra is ingyen ülhetnek be. És újdonság, hogy ugyanitt olcsó állóhelyek is lesznek. Ha jegyet akarsz venni vagy bármit meg akarsz tudni a megnyitóról, az épületről, vagy az új, most kinevezett rektorról (az első nő e funkcióban!), akkor keresd fel az ugyancsak megújult honlapot!
