We Love Budapest: Honnan a neved?
Sztyopa bácsi: Egyetlen István voltam az osztályban, mégis szükségét érezték a becenévnek. A Sztyopa az István orosz megfelelője. Egyébként voltam én már minden, még Nixon is, de a vendéglátás már Sztyopaként ismert meg.
WLB: Mit szeretsz leginkább és mi a legfárasztóbb a vendéglátós munkában?
Sztyopa bácsi: Imádom ezt az egész légkört, ha fél évig nem csinálom, akkor már hiányzik. Leginkább azért, mert nagyon sokszínű, teljesen különböző emberek jönnek össze a jó kocsmákban. Mondok egy példát, ami jól illusztrálja a helyzetet: Petri György, a János kórház igazgatója meg egy kukás ember egy biliárdasztal körül.
Plusz minden, amit tanultam azt a kocsmákban tanultam, érettségi után nekem a vendéglátás volt a tanítómesterem.
WLB:
Mi a kikapcsolódás ez után a munka után?
Sztyopa bácsi: A zene, imádom a zenét, a koncerteket, a jazz-t és munka közben is zenét hallgatok egyfolytában. Nem bánja senki, hogy próbálom túlhangosítani a klub zenéjét az én kis területemen, azt mondják jó ízlésem van.
WLB:
Otthon főzöl?
Sztyopa bácsi: Inkább az asszony, nem viszem haza a munkát. Elég ez, egyébként bent sem nagyon eszem belőle. Az illatokkal jól szoktam lakni, de szoktam speckó kajákat is csinálni, azokat mindig megkóstolom. A pacal pörköltet például imádják a törzsvendégeim.
WLB:
Szerinted miért lettél népszerű?
Sztyopa bácsi: Azért, mert megtalálom mindenkivel a közös hangot; a két diplomás fizika tanárral és a gumicsizmás palival is. Az öreg Zwack-kal is nagyon szerettem beszélgetni: a rock and rolltól a futballon keresztül a városi történésekig mindenről el tudtunk beszélgetni.
Amúgy meg nem tudom elviselni, ha valakit megbántok, esetleg rossz szájízzel megy el tőlem. Úgyis mondhatnám, hogy minél tovább vendéglátózok, annál nagyobb állatbarát leszek. Mondta egy buddhista barátom is, hogy azért vagyok jó vendéglátó, mert szeretem az embereket. Ezt most nagyon nehéz, de tényleg így van.
Meg szeretem, ha engem is szeretnek, ez csúnya dolog?
WLB: Hány embert ismersz olyan szinten, hogy tudsz hozzájuk sztorit is kapcsolni?
Sztyopa bácsi: Száz vendégemet biztosan, akiket nagyon szeretek. Egyébként meg rengeteget, az arcmemóriám szuper, de a nevekkel nem ez a helyzet. Felismernek itt-ott, még a horvátországi nyaralásomon is megtalálnak.
WLB:
Hol van a városban a legjobb sör?
Sztyopa bácsi: Ahol Budweiser van, vagy Pilsner.
WLB:
Mi hiányzik neked a városból?
Sztyopa bácsi: A lassúzás a szórakozóhelyekről mindenképpen. Másrészt, az igazán jó magyaros éttermek is hiányoznak. A miénk az egyik legösszetettebb konyha a világon, amire a töröktől az olasz konyháig nagyon sokféle íz világ hatott.
A Bock jó, de én annál is sokkal magyarosabbat szeretnék. Annyira magyaros belem van, hogy az egyik kedvencem: az Erzsébet királyné útján található kifőzde, ahol kb. ötven éve nem mosta ki a lábost az öreg. Bár a rántott borjúláb a kedvenc ételem, de a sonkás tészta és a menzás tarhonyás hús legalább ugyanennyire levesznek a lábamról. Lehet, hogy csak azért, mert a fiatalságomat idézik vissza. Just koleszterin.
WLB:
A turistáknak mit ajánlasz Budapestből?
Sztyopa bácsi: Boom & Brass, Kyoto, Tom George, rengeteg színvonalas, jó étterem van. Tényleg csak a nagyon magyaros dolgot hiányolom.
WLB:
Kedvenc helyed?
Sztyopa bácsi: A Várkerület, ott nőttem fel és harminc évig ki sem mozdultam onnan. Nekem annál szebb rész nincsen. Általában azok a kedvenc részeim, ahol a barátaim vannak, ők pedig eléggé szétszóródtak.
WLB:
Hogy és hol kapcsolódsz ki általában?
Sztyopa bácsi: Az éjszakázást elég rosszul osztottam be alkohol ügyben...Kiéltem magam rendesen fiatal koromban, úgyhogy ma már inkább elmegyek egy jó jazz koncertre. Egyébként hiányoznak azok a helyek nekem, ahová mi régen, mintha csak hazamentünk volna.
WLB:
Mivel foglalkoznál, ha nem ezt csinálnád?
Sztyopa bácsi: Három szerelmem van: főzés, zene, vendéglátás. Kettő a munkám, a zenével még komolyabban is el tudnám képzelni a kapcsolatomat. Hátha egyszer még lesz időm megtanulni valami hangszeren játszani.
