A szocializmus kezdeti időszakában a női szépségideál inkább a munkásosztályhoz kötődött. Egyszerűbb, praktikus megjelenést preferáltak, amely összhangban volt a politikai propagandával. Az 1960-as évektől azonban fokozatosan megjelentek a nyugati divat- és szépségtrendek, és a kozmetikai szolgáltatások is fejlődésnek indultak. A női lapokban és reklámokban egyre több szépségápolási tanács és kozmetikai termék jelent meg, amelyek formálták a korszak nőideálját.
A kozmetikai ipar gazdasági és társadalmi háttere is változott: az 1950-es évektől az állami vállalatok domináltak, de az 1980-as években megjelentek a magánkozmetikák is, amelyek új lehetőségeket kínáltak a szépségápolásban. A kozmetikusszakma népszerűsége nőtt, bár szakemberhiány is jellemezte a korszakot. A kozmetikai eljárások között megjelentek a korszerű gépi kezelések, mint az arcgőzölő (vapofor), a nagyfrekvenciás elektrokozmetikai gépek (Vió), a kvarclámpa, a szolárium, az iontoforézis és az infraszauna, amelyek a professzionális kozmetikumokkal együtt korszerűsítették a szépségápolást.
A falusi fonók modern megfelelői
A Kádár-kori fodrászatok és kozmetikák nemcsak szépségápolási helyszínek voltak, hanem fontos közösségi terek is – a régi falusi fonók modern megfelelői. A nyugati gyakorlattal ellentétben, ahol időpontra mentek a nők, Magyarországon a vendégek csak úgy „beestek” az utcáról, és miközben a sorukra vártak, beszélgettek, cigarettáztak, kávéztak, és olykor még a bevásárlást is elintézték. A kozmetikusok párhuzamosan több vendégen is dolgoztak, gyakran egyszerre folyt az arcpakolás, a szempillafestés és a gyantázás.
A pörgős állami üzletekbe futószalagon érkeztek a vendégek.
A kozmetikák jellegzetes egyveleggel – a gőzölgő kamilla és a különféle arcpakolások illatával – csábították be vendégeiket az utcáról, és előfordult, hogy az asszonyok munkaidőben loptak maguknak egy kis időt az arckezelésre. A szilveszterek még zsúfoltabbak voltak:
Aki délutános volt, az szilveszterkor este 9-ig dolgozott. Szilveszterkor mindenkit sminkeltünk. Akkor jöttek be divatba a műszempillák. Az állami vállalatnak volt saját műszempillagyártó részlege, csak maga a ragasztó volt iszonyatos, mert annyira csípett, hogy a pillák felhelyezése után a vendég 5 percig nem nyithatta ki a szemét, mert a ragasztó gőze annyira irritálta, hogy könnyezett a szeme
– nyilatkozta Gallai Zsuzsa mesterkozmetikus.
A fővárosi nagyüzemi szalonokban – például a Király utcában – két műszakban, akár hajnali hatos kezdéssel is dolgoztak a kozmetikusok, hogy a vendégek munka előtt megszépülhessenek.
A kor kozmetikusai szerint a szocialista nők rendszeresen jártak szépítkezni, talán sűrűbben is, mint ma – részben azért, mert ez volt az egyik kevés társadalmilag elfogadott „énidős” tevékenységük, még ha épp a munkaidő rovására is ment. A szépségápolási tanácsadás és a kozmetikai termékek fogyasztása a női magazinokban és napilapokban rendszeresen megjelent, és ezek a tanácsok a nők otthoni gyakorlatában is visszaköszöntek.
De milyen eljárásokat alkalmaztak a kor kozmetikáiban?
Vapofor arcgőzölő
Azok a nők, akik professzionális kozmetikai szolgáltatást vettek igénybe, jellemzően havonta jártak a szalonokba. Az igényekhez igazodva kétféle kezelés létezett: a kisebb és a nagykezelés. Az utóbbi menete a következő lépésekből állt:
bőrtisztítás, radírozás, gőzölés, kézi tisztítás (mitesszerek és pattanások eltávolítása), fertőtlenítés, pórusösszehúzó pakolás, arcmasszázs, újabb pakolás, végül pedig a zárókrém felvitele.
A sminkeltávolítás után egy 15-20 perces gőzölés következett, amely során a vendég egy széken ülve fejét az arcgőzölő búrájába helyezte, amit törölközővel fedtek le. Egy kozmetikus így emlékezett vissza:
Volt egy néni, aki sosem járt még kozmetikában, és amikor leültettem a gőzölőhöz, háttal fordult neki.
Idővel megjelentek a búra nélküli gőzölők is, amelyek szabadon áramoltatták a kamillateás gőzt az arcra, hogy megpuhítsák a bőrt és megnyissák a pórusokat. A gőzölést követően a vendég átfeküdt a kezelőágyra, ahol géz- vagy pelenkaanyagból készült kendővel tisztították ki az arcbőrét.
Az arcgőzölő korábban vapofor néven volt ismert, és több fejlődési szakaszon ment keresztül: a tál fölé hajolástól egészen a búrás gépekig. Az 1960-as évektől ezek a búrás vapozonok uralták a kozmetikai ipart.
Még most is emlékszem az illatára. Egy kis fémtartály lógott benne, abba tettük a kamillát, majd vízzel öntöttük fel. Előfordult, hogy rajtamaradt, és csak akkor vettük észre, amikor már erősen illatozott
– mesélte Sz. Ili. A gőzölés alatt a vendégnek nem volt menekvés:
Nagyon szerettem, mert míg ő puhult a gőz alatt, addig beugrott egy kis bajusz vagy szemöldök is
– osztotta meg velünk egy másik kozmetikus.
Az 1980-as években megjelentek a búra nélküli modellek is, de sok vendég a régi gépeket kedvelte annak ellenére, hogy piros volt a fejük, mire végre kibújhattak a búra alól.
Nagyfrekvencián működő elektrokozmetikai gép, avagy a Vió
A Vió feltalálása 1896-ra datálódik, s mint a legtöbb kozmetikai készülék, eredetileg ez is gyógyászati célból készült, és csak az 1920-as évektől került a kozmetikai intézetek készülékei közé. Magyarországon az 1930-as évektől lett honos a kozmetikákban és fogorvosi rendelőkben egyaránt.
A nagyfrekvenciájú készülék váltakozó árammal működött, és elektromos kisüléseket produkált, aminek következtében ózon keletkezett, amely fertőtlenítette a bőrt és összehúzta a pórusokat, valamint stimulálta az anyagcserét. Szeborreás és aknés bőrnél volt a leginkább eredményes, mert redukálta a faggyúmirigyek túlfokozott termelődését. A vendégek „lila szikrának” nevezték, és nem nagyon kedvelték, mert sokszor csípő érzést okozott a bőrön.
Használata nem kizárólag az arcápolás területén volt jellemző, hajkezeléseknél is alkalmazták – korpásodás és hajhullás ellen.
Kvarclámpa és szolárium
Kvarclámpás kezeléseket is alkalmaztak már a háború előtti időkben. Mivel akkoriban a fehér bőr volt a divat, kizárólag pattanásos bőr kezelésére alkalmazták. A Kádár-korban már éltek a lámpa barnító következményével is. Bár a korabeli árlistában 15 perces kvarckezelés is szerepelt, egy hozzáértő kozmetikus vélhetőleg nem alkalmazta a gyakorlatban, hiszen veszélyes égési sérüléseket okozott volna a vendég arcán. A kvarclámpa – mint a helyi ultraibolya kezelés eszköze – a szolárium és a Bioptron lámpa elődjének volt tekinthető. Égője kvarcüvegből készült, ami áteresztette az ultraibolya sugarakat.
A védőszemüveg használata elengedhetetlen és szigorúan betartandó volt, olyannyira, hogy 1979-ben rendeleti úton szabályozták.
A kvarclámpa a korszak legkedveltebb barnító eszköze volt; baktériumölő hatásánál fogva a zsíros, pattanásos bőr kezelésére és sömör gyógyítására is alkalmazták. Kiváló D-vitamin-pótló hatása miatt gyerekeknél is használták egészségügyi céllal.
A szoláriumok a nyolcvanas évektől jelentek meg Magyarországon. Ausztriában 1975-től már gyártottak pénzérmével működő készülékeket. 1981-től Magyarországon precedensértékűvé vált egy-két kozmetikában szoláriumot üzemeltetni, és azon kozmetikák, amelyek rendelkeztek gépekkel, presztízsnövekedést érhettek el. A szoláriumot a kvarclámpa „szelídített változatának” is nevezték, amely sokkal egyenletesebben volt képes barnítani a bőrt. Eleinte az asztali változataiban használták,
a korszak vége felé jelentek meg a fekvő szoláriumok.
A korszakban a szolárium UV-hatásának csak a pozitív vetületeiről lehetett hallani, a veszélyeiről és a használat előtti óvintézkedésekről egyáltalán nem. Egyes szakértők olyannyira biztonságosnak gondolták, hogy már első alkalommal félórás kezelést ajánlottak.
Szépülj hordóban!
Ma sem ismeretlen a mélyebb bőrrétegek felmelegítésére, a méregtelenítés elősegítésére és a bőr rugalmasságának elérésére használt infraszauna, azonban a Kádár-korszakban mai szemmel igazán komikus módon alkalmazták. Az „ördögnős masinának” is nevezett eszköz 1968-ban jelent meg a Budapesti Állami Fodrászatokban, és csak nők részére volt elérhető. A berendezés voltaképpen egy hordó volt, amelybe infralámpákat építettek, amelyek maximum 50 Celsius-fokig melegedtek fel – ezáltal úgy izzasztották a testet, hogy nem viselte meg annyira a szervezetet, mint a finn szauna. A kezelési procedúra elég hosszadalmasnak számított, mert a szaunát egy 15 perces hatóidejű testpakolás követte, valamint a bőr visszahidratálását eredményező vapozonos kezelés.
A kamillás gőz, a gyanta illata és a kvarclámpa bizsergése nem csak a szépséget szolgálta – közös élménnyé formálta a női hétköznapokat. A szocialista kozmetikák világa egyszerre volt praktikus, korszerű és bensőséges: ott, a törölköző alá rejtett arcok mögött, egy pillanatra minden nő önmaga lehetett.
Forrás:
- Kovácsné Magyari Hajnalka: Trendi nő a szocializmusban – Szépségideálok és szépségápolási szokások a Kádár-korszakban, doktori disszertáció
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
