A hely tulajdonosai Tóth Mónika és Dobos Béla, bár egyikük sem vendéglátós háttérből érkezik, Olaszországot mindketten ismerik és szeretik, ezt pedig elég nehéz lenne elképzelni a helyi ételek iránti rajongás nélkül. Béla óriási Trieszt-fan, Mónika pedig olasz–magyar családjával tíz évet élt Rómában, ahol az ételek mellett a divat és a dizájn legfontosabb képviselőivel is megismerkedett. Jelenleg az 1992 óta működő Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara tanácsosa, és a Magyarországi Olasz Vállalkozók Szövetségének női tagozatát is vezeti, ami az olasz kisvállalkozók legmeghatározóbb érdekképviseletének, a mintegy 90 ezer kis, helyi céget tömörítő ConfimpreseItaliának a magyarországi szervezete. Nem kell tehát meglepődnünk azon, hogy a gasztronómia terén is a legizgalmasabb kis cégek, családi vállalkozások kerülnek Mónika látókörébe.
Ennek ellenére ne öltönyös vállalkozókat képzeljünk el. Érkezésünk napján Béla – aki egyébként pénzügyi szakember – már reggel 6-kor nekilátott a pakolásnak, Mónika pedig a rendezkedés után, egy kicsit kicsinosítva magát, izgatottan várta a törzsvásárlókat. A helynek Szabadfi Szabolcs szállítja a pékárut, szombatonként, a Hunyadi téri piac kitelepülésén a Dolce Buratá-sok külön standjánál is vehetünk Gundel-kenyeret, bagettet és péksütit. A boltban is zajlik az élet, tematikus gasztronómiai programok keretében is kipróbálhatjuk a hely finomságait, volt már boros est, olvasónk a Di Martino tésztákat csodás fogásokká változtató pastabárra hívta fel a figyelmünket, a teraszon pedig különleges proseccókkal gyöngyözhet a dolce vita.
Az üde zöld, Hunyadi térre néző terasz is csábító, de még ennél is menőbb az üzlet középpontjában elhelyezkedő, finomságokkal roskadásig pakolt asztal, ami családias közeget teremt. Én például teljesen elfeledkeztem magamról, és majdnem rányúltam a cannolira, olyan étvágygerjesztő volt, az első, fotózásra készült focacciánkat pedig annyira megkívánta egy kisfiú, hogy végül átadtuk neki a kóstolás lehetőségét, megvártuk, amíg készül egy új számunkra is.
Nagyon nehéz egyébként kiemelni valamit a finomságok közül, a termelői bazsalikomból a 3 Michelin-csillagos olasz séf, Massimo Bottura receptje alapján készülő pestótól a paradicsomszószon, a burratán át az olívaolajig mindennek külön története van. A bergamottolajos Italicus likőrt spritznek is kóstolhatjuk, a hűtőben egy 12 kilós mortadella várja, hogy a gyönyörű Berkel szeletelőn papírvékonyra vágják. A kávék persze sötétebb pörkölésűek, a Zagara márkánál például egy cseppet érezhetünk a névadó, különleges szicíliai narancsfajta virágának ízéből.
A deli gerincét két igazi olasz finomság adja.
A deli gerincét két igazi olasz finomság adja.
Az egyik a prosecco, amelyből a kínálatban csak a legkülönlegesebb darabok szerepelnek. Mónika még az Olaszországban töltött évek alatt ismerkedett meg Anna Fendivel. Anna egyike az öt Fendi nővérnek, akik a családi céggel forradalmasították az olasz divatot. A prosecco Anna Fendi saját válogatásából származik, és Valdobbiadenéből, az ital gyártásának egyik központjából érkezik. Anna Fendi idén éppen 90 éves, de rendkívül aktív és vidám, titka saját bevallása szerint a „disciplina”, vagyis a fegyelem. Az üzletben egyébként érződik ez a típusú női energia. A logóban is látható Francesca az a modern olasz nő, aki egyénisége sokarcúságának éli meg a ráháruló ezerféle szerepet, amelyek között jókedvűen, de fegyelmezetten egyensúlyoz.
A proseccónál már csak a tészta bír különlegesebb történettel. A Dolce Burata ugyanis a Pastificio Di Martino hazai nagykövete. Az 1912 óta három generáció tudását ötvöző tésztagyár a Nápolyhoz közeli Gragnanóban olasz gabonából, helyi forrásvízből készíti jelölt eredetű, bronzon húzott durumtésztáit (a bronzon húzott a tésztagép nyomóformájára utal, az így készülő tészta rusztikusabb felülete miatt több szószt tud felvenni). A tészták Dolce & Gabbana csomagolásban érkeznek, így a divat itt is visszaköszön, a Barbie-lázra való tekintettel pedig
most külön Barbie-boxban is megkóstolhatjuk ezt a finomságot.
most külön Barbie-boxban is megkóstolhatjuk ezt a finomságot.
Helyben focacciát kóstoltunk. Ugyan van menü, de ez inkább csak inspiráció, a családias hangulatban szívesen személyre szabják a választásunkat. Mi a Francesca kedvencét próbáltuk (kb. 2750 Ft ). A szendvicsalap Szabadfi Szabitól származik, a paradicsom a piacról, helyi termelőktől érkezett, ezenkívül vékonyra szeletelt prosciutto, mozzarella, aszalt paradicsom és a már említett házi pesto, illetve egy fantasztikus olívaolaj került rá, szóval kimaxoltuk az olasz életérzést. Csak azért nem írunk erről többet, mert szerintünk el lehet képzelni, milyen jó az ízeknek és az állagoknak ez a sokfélesége, a kenyeret lassan átjáró olívaolaj, a krémes sajt... Ráadásul mindezt Anna Fendi proseccójával öblítettük le a teraszon (12 900 Ft / üveg). Aztán, a látogatás hivatalos része után, csak úgy, a magunk örömére egy cannoli (690 Ft), cappuccino (690 Ft) kombó is lecsúszott.
Látogatásunk közben egyébként folyamatosan érkeztek a törzsvendégek, egy kis olívabogyó, egy kis olaj, egy kis pesto tűnt el a szatyrokban. Ki tudna ellenállni mindennek? Mi persze meg sem próbáltunk...
