Budapest kevésbé ismert, de annál izgalmasabb házai: a franciaudvaros bérházak

Az a jó Budapestben és az építészetben, hogy a városban kalandozva mindig rábukkanunk valamilyen izgalmas vagy kevésbé ismert témára, aminek rejtelmeibe imádjuk beleásni magunkat – alkotóként, újságíróként, olvasóként egyaránt. A fővárost ma is meghatározó arculat a kiegyezés utáni időszak építési hullámában és a millenniumra való lázas készülődés időszakában jött létre, és nem tagadjuk, hogy kedvenc épületeink nagy része is ebből a korszakból való. A historikus paloták, bérházak és szecessziós épületek iránti csodálatunkat már több cikkben is kifejtettük, és ebbe a sorba illeszkednek a nemrég felfedezett franciaudvaros bérházak is.

A XIX. század második felének nyüzsgésében Budapest a világvárosok rangjára emelkedett, és ebből a pezsgő hangulatból mindenki ki akarta venni a részét. Nem meglepő, hogy egyre többen indultak el a fővárosba szerencsét próbálni, ám ez Budapestet kihívások elé állította: ami a lakhatást illeti, ekkor még bőven voltak hiányosságai.

Az urbanizáció hatására indult be a bérházépítési dömping, bár ezekben eleinte a jól fizető középosztály talált magának lakásokat, mert a magántőke ezeket a lakóházakat ekkor még profit érdekében építtette. Az ingatlanspekuláció már akkor is létező fogalom volt, ezért elég szigorú kötöttségek szerint kellett tervezni ezeket a házakat, vagyis minél több bérbe adható lakásállománnyal kellett rendelkezniük, hogy elérjék a maximális profitot.

Egyre több 4-5 emeletes bérház jelent meg városszerte, és a jellegzetes zárt sorú beépítés mellett egy idő után változatosabb alaprajzú és beépítésű épületek jelentek meg, ezek közül az egyik a franciaudvaros bérházak kiépülése. Rengetegszer sétáltunk már el egy-egy ilyen épület előtt, de valahogy sosem gondoltuk, hogy ezek a hátrahúzott homlokzatú épületek elég komoly rokonságban vannak a francia kastélyokkal, legalábbis ami azok díszudvarát illeti.

Ezek megismerésében pedig sokat segített Mártonffy Melinda Franciaudvaros bérházak Budapesten című könyve. Ebben a 430 oldalnyi csupa szín és olvasmányos bérháztörténetben nemcsak a Budapestet behálózó franciaudvaros bérházak kialakulását és háttértörténetét, de azokat az építészeket is megismerjük, akik előszeretettel tervezték ezt a jellegzetes típust. 

Lipótvárosban gyakran szegélyezik utunkat ezek az épületek, ahogy a Bartók Béla és a Budafoki úton is sokszor elhaladunk egy-egy ilyen bérház mellett. Sőt, a Vörösmarty tér felé sétálva, a Deák Ferenc utcában – vagy ma már talán ismertebb nevén Fashion Street – is áll egy franciaudvaros épület, de mivel az udvart csak a 3. szinten alakították ki a tervezők, ezért a járókelőknek nem tűnik fel.

A franciaudvaros megoldások a XIX. század második felében jelentek meg az építészetben, és a reneszánsz és a barokk kastélyok formáját idézik. Ezeknél a bérházaknál a „homlokzat egy része (a közepe) az utcavonaltól visszahúzódik (vagyis egy kifelé fordított U alakú beépítést hoz létre), ezzel kis teret alkotva az utca felé” – olvasható Mártonffy Melinda könyvében. A szecessziótól az art decón át a modernig szinte minden stílust felölelnek ezek az épületek, de felfedezőutunk során feltűnt, hogy ezek mindegyike burjánzik a díszekben – már amennyire az adott stílus megengedte.

Tekergő növényi indák, csavaros oszlopok a Szinyei Merse utcában, habos tortákra hajazó, homorú, pasztell rózsaszín homlokzat a Falk Miksa utcában és virágokban, geometrikus formákban gazdag kovácsoltvas díszek szegélyezték utunkat.

A Falk Miksa utca 4. szám alatti, Lukács Béla és Rácz Manó tervezte késő szecessziós épület az egyik nagy kedvencünk, ami már pasztell rózsaszín árnyalatával levett minket a lábunkról, és az ámulatot csak fokozta a homorú homlokzata. De az is különleges, ahogy keveredik rajta a szecesszió, az art deco, és a díszítettsége egy kicsit még a barokk kastélyokat is magán hordozza.

Aki színes épületekre vágyik, annak javasoljuk, hogy a Futó utca 3-ba is sétáljon el, mert ott találja a két világháború közötti időszakban épült egyik legérdekesebb franciaudvaros bérházat. Cikcakkos homlokzat, rombuszminták és finoman ívelt kovácsoltvas korlátok teszik különlegessé ezt az art deco épületet.

A Budafoki úton sétálva, a BME könyvtárával szemben is van egy egészen különleges bérház, a Mérnökök háza, ami a minőségi lakhatás egyik mintájaként valósult meg, és ahol már nem a minél több bezsúfolt lakás, hanem a jó alaprajzi elrendezés volt a lényeg. Fischer József kifejezetten figyelt az élhető környezet megteremtésére, így nem véletlen a komponált udvaros beépítés sem. A Mérnökök háza elnevezést pedig egészen egyszerűen a Műegyetem közelsége miatt kapta, de lakói között is sok neves mérnököt tartanak számon.

A tematika láttán senki ne ijedjen meg, mert a franciaudvaros bérházak legyenek bármennyire ismeretlenek a nagyközönség előtt, a könyv pontosan nekik szól. Olvasmányosan, archív fotókkal, tervrajzokkal és külföldi példákkal vezeti be az építészet kedvelőit a város eddig még fel nem fedezett háztípusának történetébe. Ha valaki egészen új tematikára felfűzött sétára vágyik, akkor érdemes Mártonffy Melinda Franciaudvaros bérházak Budapesten című könyvéből szemezgetni, mert rengeteg új ismerettel és gyönyörű épületekkel leszünk gazdagabbak.