A turistacsapdákkal tűzdelt, örökké nyüzsgő Váci utcától mindössze egy saroknyira már egészen máshogy zajlik az élet, és a bábeli hangzavarba egyre több magyar hang is keveredik. A belváros amúgy is elképesztő lokációjában ráadásul a nemrég újjászületett Szervita tér igazi gyöngyszemként ragyog, ezért is vártuk különös izgalommal, vajon milyen étteremmel bővül a környék helyenként igazán impozáns kínálata. A nyitás után végül mindössze két napot voltunk képesek várni a teszteléssel.
Belépéskor kedves mosolyok és letisztult, szándékosan visszafogott elegancia fogad minket, és a hatalmas belmagasságú belső tér a Szervita térre nyíló nagy, babérmeggyekkel szegélyezett teraszának lágy, mediterrán hangulata után kifejezetten kellemes, kozmopolita érzetet kelt bennünk. A színek, a bútorok, a kialakítás otthonos, miközben ontja magából a nyugalmat. Üdítő megtapasztalni, ha valami már megjelenésében sem skatulyázza be – ezzel akár megosztóvá téve – magát. Itt nem az a koncepció, hogy irányokat kövessenek, mindössze az a céljuk, hogy a vendégek remek hangulatban jókat egyenek, majd jöjjenek vissza minél többször. Milyen egyszerűnek is tűnik ilyenkor a vendéglátás...
Agnecz Gergő séf jóvoltából egy abszolút modern, nemzetközi bisztrókonyhával van dolgunk, ahol szerencsére nincsen sokféle étel, és nem tartanak külön gyerekmenüt sem, mivel a gyereknek is kikérhetünk ezekből az ételekből bátran. Érdemes minél korábban elkezdeni a gasztronómiai edukációt, és erre a – más helyeken általában kapható – „dínós rántott hús” amúgy sem alkalmas, ezek a mindössze 4-5 alkotóelemből álló, mégis karakteres és komplex fogások azonban tökéletesen megfelelnek erre a célra is!
Mi egy kacsamelles, krémes patisszonveloutével (2480 Ft), egy klasszikus francia marhatatárral (3880 Ft), majd egy korianderes, édesköményes barackgazpachóval (2480 Ft) kezdtünk, és már ekkor robbantak az ízek. Semmi túlspilázás, minden elemből pont annyi van, amennyi kell, és úgy maradnak a fókuszban az alapanyagok ízei, hogy közben a kombinációk is mind ülnek.
Ilyen nyitás után még nagyobb izgalommal vártuk a főételeket, és nem is kellett csalódnunk, sőt! A rizottó, tengeri sügér, cukkini, kapor (4880 Ft) négyese egyenesen varázslatos volt, és alátámasztotta régi beidegződésünket, miszerint ahogy a húsok között a leginkább túlértékelt rész szerintünk a bélszín, úgy tölti be ezt a nem túl dicsőséges szerepet a halak között a zsíros és unalomig ismert lazac. A branzinóval ráadásul még árban is jobban járunk! A másik főételnek választott borjúpörkölt krumplinudlival, uborkával és tejföllel (4880 Ft) pedig olyan ízvilágú volt, ahogy a nagymamánk készítette nekünk gyerekkorunkban.
Zárásul kíváncsiak voltunk, hogy – sok más helyhez hasonlóan – a Steamben is a crème brűlée (2280 Ft) gejllé tételének hibájába esnek-e, és amikor megtapasztaltuk, hogy itt végre tényleg szuperül készítik el, akkor kikértünk egy házi krémest (2280 Ft) is, mert éreztük, hogy simán megugorják azt a még magasabb lécet is. Fölötte voltak jó fél méterrel... Az egyik legjobb krémesélményünk volt az utóbbi időben.
Nagyon vágytunk már egy olyan helyre, mint a Steam Budapest, ahol ilyen magas minőségben is sokkal többet kapunk a pénzünkért, mint amit korábban elképzeltünk volna, és ahol végre őszintén elengedhetjük magunkat. Itt ugyanis nem kell megpróbálni valahogy értelmezni a valódi identitás nélküli éttermekre jellemző, erőltetett és önmagukat keretek közé szorító (pre)koncepciókat. Végre egy étterem, ahova egyszerűen azért járunk, hogy jókat együnk remek hangulatban és barátságos környezetben.
