Hadd kezdjem egy személyes történettel. 1980-ban születtem, így igencsak elkaptam a kimúlófélben lévő szocializmus – akkor még nem sejthetően – közelgő végét, amikor azért még a mi családunkban is élénken élt a disszidálás erőteljes gondolata. Végül azonban – ahogy mondani szokták – kalandvágyból itthon maradtunk. De be kell vallanom, gyerekként átélve igazán szuperek voltak a 80-as évek. A SZOT-üdülők és a balatoni gyerektáborok nyüzsgő világa, a Leo jégkrém, a kakasos nyalóka, a piros műbőr fotelek, a grundokon zajló focimeccsek és az olykor mindenféle kifinomult ízlést nélkülöző szocialista kockaépületek aljában lévő menzaéttermek önfeledt hangulata, ahol az asztalok közepén rendre ott gyöngyözött egy nagy kancsó hideg csapvíz.
SZOT-üdültetés
1949-ben megszűnt a magántulajdon, a gyárak, a cégek, a szállodák mind állami tulajdonba kerültek. A munkavállalókkal kapcsolatos ügyeket pedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) vette át, amely a közepesen vagy rosszul kereső emberek üdülési gondjait is hivatott volt megoldani. Az üdülőkben rendszerezett, de lüktető élet folyt, az étkezés is turnusokban zajlott: reggeli fél nyolckor, ebéd délben, vacsora este fél hétkor, majd televíziónézés és társasozás a társalgóban. A szocialista ember – ugye – társasági ember, ezért meg kellett adni a családoknak az együtt pihenés időszakos lehetőségét.
Ezeken a nosztalgikus emlékfoszlányokon töprengve jutott eszünkbe a szép emlékű budai Pajtás étterem, ami az 1969-es nyitásától egészen az 5 éve történt bezárásáig, talán utolsó mohikánként, őrizte a velünk élő szocializmus időkapszulájaként sokunk gyermekkorának önfeledt világát. A mostani fiatalok valószínűleg nem értik ezt a korszakot, a jóval idősebbeknek pedig talán máshogy fakulnak az emlékeik. Régen minden jobb volt – szól ugyanis a generációról generációra visszatérő, közhelyszerű szülői megállapítás.
Az évtizedeken át működő önkiszolgáló étteremben megfordult idősebbek némelyike 30-40 éven át mindennap a Gyorskocsi utcában fogyasztotta el ebédjét. A rendszeres vendégek olyannyira ragaszkodtak a megszokott arcokhoz, hogy a személyzet 10-15 esztendeje itt dolgozó tagjaival szinte baráti viszonyt ápoltak, lényegében hozzánőttek a Pajtáshoz.
A retró egy ideje kifejezetten menőnek számít Budapesten, de a mai húszas-harmincas korosztály inkább a régi berendezések és az egyéb tárgyak nosztalgikus hangulatát tölti meg modern tartalommal, mintegy átértelmezve a múltat. Az ilyen, régi vágású és igazi klasszikus retró éttermek pedig, mint a Gyorskocsi utcában 2017-ig üzemelt Pajtás, egy az egyben újraéleti velünk azt. Vagyis újraélette. Régen minden jobb volt? Most már úgy tűnik, véglegesen új szelek fújnak.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
