A Dobozy Rózsa, Kertész Jennifer és Lőrincz Attila vezette több állomásos belvárosi túra start mezője a Szent István téren lett kijelölve. Nem véletlenül: a hely kommunikációs szempontból fontos stratégiai pontként működik. Itt épült fel 2014-ben a világ legmagasabb legótornya és szintén a előtt tartották hazánk egyik első flashmobját. Utóbbi közösségi esemény honnan máshonnan, mint az Egyesült Államokból ered, ahol debütálásként egy vérfagyasztóan izgalmas, közös perzsaszőnyegnézés szerepelt a programban. Nálunk anno szerencsére megcsapolták a kreatív vénájukat a szervezők: a magyar vívószövetség jóvoltából 400-an népszerűsítették a sportágat.
Michael Jackson háromszor járt hazánkban, ilyenkor minden egyes alkalommal a foglalták le neki a királyi lakosztályt, melynek ablaka az játszótérre néz. Rendre errefelé táboroztak le Jacko rajongói, hogy legalább egy integetést elcsípjenek a szupersztártól. Az ún. illegális gerillakertészkedés (mely a környezettudatosságra nevel) példájaként itt álló bizonyos fa tele van aggatva a 7 esztendeje elhunyt énekes fotóival. Jackson halálának évfordulója (június 25.) alkalmával évente egyszer benépesül a környék a rá emlékezőkkel – derült ki a második állomáson.
Reklámszempontból a közeli Váci utca – meglepő módon – rengeteg érdekességet rejt. 1986 óta Budapest első hivatalos sétálóutcája a múlt század elején-közepén a mainál jóval több reklámtáblával volt felcicomázva, hiszen a digitális térhódításig kevesebb megjelenési lehetőség jutott egy-egy üzletnek, terméknek vagy szolgáltatásnak.
Aligha lett volna erre szüksége a néhány méterrel odébb, a Régi posta utcában berendezett első magyarországi McDonald’s-nak. 1988-ban az új szelek Budapestig is elfújták a dupla hamburger illatát, mely akkoriban 43 forintért lakatta jól azt a 10 ezer (!) magyar állampolgárt, akik a 14 órás (!) első napi nyitvatartáskor "Egy Big Mac-et kérek"-kel válaszoltak az eladók "Segíthetek?" kérdésére. A sajtburger ennél kicsivel kevesebb forintot kóstált.
A kissé másfajta gasztrovonalon elindult szomszédos Százéves Étterem (ami egyébként már 185. születésnapját ünnepli, szóval érik az átnevezés) a Zwack Unicumnak hála, egy, lényegében a korát megelőző reklámmal tömte be a piaci rést. Történt, hogy a barokk stílusú, első budapesti étterem pincérei a rendeléskor használt kis jegyzetük hátuljára – mely ugye végig a vendég szeme előtt lebegett – a keserű ital emblémáját mázolták fel, hogy annak eszébe ne jusson más kísérőt rendelnie.
Ha már a hosszú esztendőknél tartunk, a Kossuth Lajos utcában található divatáru üzlet, az Aranypók évtizedek óta változatlan színnel, dizájnnal és logóval működik. A főként az idősebb korosztály körében kedvelt márka remek példa arra, hogy ha egy szolgáltatás ismeri és megtalálja a célcsoportját, nem feltétlenül kell a megjelenésen változtatnia.
A Tisza cipő sem sokat variált a rendszerváltás előtt, hiszen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának fénykorában a "környék" leghíresebb márkáinak egyike volt. 1989 után, a sorompó felengedését követően az országba beáramló külföldi márkák miatt aztán szép fokozatosan háttérbe szorult, mígnem 2003-ban egy magyar vállalkozó gerillamarketingjének köszönhetően újra visszatért a piacra: ismert és népszerű emberek hordták a termékeiket, amelyek így hamar eljutottak a rajongókhoz. A cég egyik reklámarca Szabó Kimmel Tamás, akibe a túra sokadik állomásán – véletlen vagy szándékos dramaturgiai fordulatként – éppen belebotlottunk a Belvárosi Színház előtt.
A sétálgatva két érdekes helyen is megálltunk. A 21-es szám alatt, a a világháború utáni időszak neonfényes Budapestjének mementóit láthattuk. Abban az időben ezek a vöröses fényű neonreklámok uralták az utcaképet, melyek napjainkra kissé elavultak lettek, így megmaradtak múzeumi látványosságnak.
Biztosan kevesen tudják, hogy a Kazinczy utca felőli végénél lévő egyik ház miféle titkot rejt. Eláruljuk: egy pesti kártyafestő mester, bizonyos Schneider József készítette itt a híres és közkedvelt magyar kártyákat. 1973-ig abban a tudatban játszottak vele világszerte, hogy a bécsi Ferdinand Piatnik nevű céghez köthető a gyártási folyamat, ám akkor kiderült, hogy valójában Schneider már megelőzte őket. Munkásságának emlékét az épület falán márványtábla őrzi. Az utolsó etap végállomása a Nagysándor József utca2-ben volt, pontosabban előtte: hazánk első reklámügynökségének, a Triumph Reclame Sociétének néhai irodájánál. Azt pontosan nem tudjuk, milyen ügyfelek keresték meg őket, és milyen kampányokat vittek, de annyi ismeretes, hogy reklámszöveges megrendeléseket egészen biztosan kaptak.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
