Bruno Bourel francia fényképész Párizsban született 1957-ben. Zenei és fotós tanulmányai után Polaroid SX 70-es fényképezőgéppel kezdett el a 70-es évek végén fényképezni. 1993 óta él és dolgozik Budapesten. A városról készített fekete-fehér fénykép-képeslapjait sokan ismerik, akárcsak a Parti Nagy Lajossal közösen jegyzett "Fényírók Budapest" könyvet. Arról, hogy miért fotózza lassan 24 éve folyamatosan a Jégbüfét, a következőképp nyilatkozott:
„Amikor az első fotóimat készítettem Budapesten, a Jégbüfé rögtön felkeltette az érdeklődésem, nem tudom, miért. Később megértettem, hogy ez egy stratégiai pont: innen lehet Pestről Budára jutni, vagy épp megérkezni Budáról Pestre. Egyszerre eleje és vége a bevásárló utcáknak, közel van az egyetemekhez, sok buszállomás, és ezer meg ezer ember találkahelye.
Megértettem, mi az ami lenyűgöz: a Jégbüfé pultja olyan, mint egy színház, ahol minden érzelem megjelenik: öröm, bánat, mélabú, szeretet, szerelem, elmélkedés… Gyerekek, felnőttek, fiatalok, öregek, gazdagok és szegények, a társadalom egésze látogatja a Jégbüfét. Budapesten mindenkinek vannak emlékei, történetei, melyek kapcsolódnak a helyhez. A „Jégbüfé” francia fordítása szójáték, hiszen a „glace” tükröt és fagylaltot is jelent egyszerre. A ‘Buffet à Glace’ egy tükörbüfé, az „üvegtükrön” keresztül készített fotók kiállítótere.”
A sorozaton meglátszik, hogy egyes képek már több, mint húsz éve készültek - letűnt rendszerek emlékei, cirill betűs kirakatok, egy másik kor divatja és életérzése -, mégis átjárja az a fajta sajátos időtlenség-érzés, amely azoknak a helyeknek a sajátja, amelyekről nem tudjuk elképzelni, hogy valaha nem léteztek. Mintha mindig is a város részét alkották volna, kéz a kézben jár Budapest és a Jégbüfé cukrászda és mint a tenyerekben a barázdák - vagy mint egy puzzle -, összeillenek.
Egyszerre vannak mozgásban a dolgok, mintha egy-egy hosszabb cselekvés kiragadott kockáját látnánk csak, és tűnnek az időtlenségbe és a melankóliába merevedettnek. A fotók - akárcsak a Fényírók Budapestnél - itt sincsenek keletkezés szerinti sorrendben, hiszen: "a terek, a tárgyak és az emberek egy, és ugyanazon történelmi sorson osztoznak, az, ami régen volt, az van ma is".
A kiállítás február 28-ig látogatható CEU Kulturális és Művészeti Központjában.
