Kofák; portékák: újra rulez! „A piac fogalmán tágabb értelemben minden olyan helyet értünk, ahol egy vagy több jószág és a pénz cseréje zajlik. A csere lebonyolításához eladókra és vevőkre van szükség. Hagyományos értelemben a piacok vagy konkrét helyek, amelyek bizonyos árukkal való rendszeres kereskedést szolgálják.” Na, eddig a pontos, ám száraz definíció, amely alapján vélhetően senkit nem kap el a láz, hogy piacoljon egy jót. Pedig érdemes, mert sokszor olyan, mintha egy új bolygóra csöppennénk!
1/7
-
Lehet kapálózni az ellen, hogy a szüleink, sőt nagyszüleink sokszor ránk akarnak tukmálni olyan dolgokat, amik szerintük jók. Amik az elmondásuk szerint meghatározták a felnőtté válásukat. De az a helyzet, hogy a hagyomány, mint olyan, tényleg nem hülyeség. A hagyomány leginkább olyan kapaszkodó lehet, amire a legnagyobb felfordulásban is biztos pontként tekinthetünk. Nem kell mindenáron élnünk vele, de ott lesz nekünk és nagy valószínűséggel nem fog cserbenhagyni.
A piac, a piacra járás is ilyen hagyomány – össznépi sport, amit mindenki ért. Ravaszak voltak ezek az ókori görögök, hogy az agorával mindezt felvezették az emberiségnek. Ravaszak, és milyen jól tették! Kijelöltek egy teret, ami a későbbi városok társadalmi és kereskedelmi központja lett. Röviden: találkozóhely! Ma már talán meg sem fordul a fejünkben, hogy voltaképpen ilyen egyszerű céllal jött létre. Pedig de! És talán ezért is jó, ha elkezdjük magunknak újra felfedezni a mostani piacokat – ha eddig még nem tettük volna. Mert a piac csupa izgalom tud lenni. Igazi adrenalin löket az érzékszerveinknek – jó, jó, amikor sokan vannak, akkor azért a türelmünket is próbára teszi, de hát ez máshol is előfordul, nem igaz?
A piac kicsit olyan, mintha külföldre utazna az ember. Először csak bámészkodik, próbálja befogadni a sok új ingert és információt. Aztán kezdi egyre közelebbről szemügyre venni, kontaktust teremteni. Végül pedig már képes akár úgy is tekinteni rá, mintha mindig is ott élt volna. Mert a piac az egy ilyen befogadó közeg. Leginkább talán azért, mert annyiféle ember dolgozik és fordul meg benne, hogy óhatatlanul is azt érezzük: attól a pillanattól fogva, hogy belépünk a kapun, egy gigantikus kaleidoszkóp részesei lettünk. Szóval piacra járni cool és izgalmas! Meg is néztük, Budapesten melyik piac mitől más, mint a többi, miért érdemes felkerekedni és különben is: milyen vonzerejük van. Szelektáltunk, de szívesen várjuk a Ti észrevételeiteket, kedvenc piaci élményeiteket, esetleg titkos, felfedezésre ajánlott piacolós helyeiteket.
2/7
Nagycsarnok, Vámház tér
Budapest legnagyobb vásárcsarnoka, a „klasszik” kategória abszolút csúcstartója. Klasszik abban az értelemben, hogy évtizedek óta állandó és jó minőségű áruval várnak minket a kofák és klasszik abban az értelemben is, hogy kitörölhetetlenül ott van a főváros TOP 5 turistanevezetessége között. Ez pedig jó nekünk – kicsit olyan, mint Londonnak a Borough Market. A Nagycsarnoknak vannak ikonikus üzletei, alakjai. Józsi, a hentes például, vagy éppen a japán turisták által folyamatosan megrohamozott népművészeti boltok. A Nagycsarnok képes megidézni azt a kort, hozni azt a hangulatot, amire rendszerint azt mondjuk, „békebeli”, valójában azonban inkább valami olyasmit jelöl, ami igazi, amiben jóval több a tartalom, mint a művi.
3/7
Fény utcai piac
Amióta átépítették, gyakorlatilag újjászületett és folyamatosan pezseg. A budai oldal legkedveltebb piacává vált – amiben nem kis szerepe van annak, hogy a mindenkori Moszkva tér közvetlen közelében helyezkedik el. Hogy mi a titka? Stílusban talán az a könnyedség, ami mondjuk leginkább a franciákra jellemző – amikor jó passzban vannak és nem az arrogáns arcukat mutatják. A stílus mellett azonban legalább ilyen fontos – ha nem hangsúlyosabb –, hogy Budapesten talán itt a legnagyobb a felhozatal organikus, bio és eredetvédett portékából. Ez pedig amellett, hogy trendi, egy olyan minőségi színvonalat is megteremt, amit érdemes követni. A Nagycsarnokhoz hasonlóan itt is akadnak emblematikus figurák: például a Sonkás – így nagybetűvel. Az emeleti üzlet tulajdonosa szívügyének tekinti, hogy megismertessen minket a jó és finom sonkák kultúrájával, ezért például szombatonként rendszeresen tart kóstolókat – ami látványnak sem utolsó.
4/7
Lehel piac
A megosztó. Ha a Fény utcai piacot azonnal elfogadta és megszerette mindenki, a Lehel a mai napig képes indulatokat kiváltani – de legalábbis jóval nehezebben értelmezhető. Pedig az épület formáját tekintve csak egy kofahajó, ami egykor a dunai áruszállítás meghatározó eszköze volt. Avantgárd, ezt is mondhatjuk rá. Igen ám, de ez a fajta művésziesség odabent már nem igazán érhető tetten. Hogy a praktikum fontosabb szempont? Meglehet, különösen, ha a piac eredeti funkcióját vesszük alapul: nevezetesen, hogy mindent és viszonylag gyorsan beszerezhessünk itt. Kakukktojás kicsit a Lehel, súlyos érzelmi kérdés: ha valakit egyszer megfogott, azt nem ereszti. Aki viszont már elsőre is hezitál, az vélhetően sosem fogja a szívébe zárni. De ettől még lehet jó, hiszen nem hagyja, hogy érzéketlenek maradjunk vele szemben.
5/7
Hunyadi tér
A legenda – ez is klasszikus, de más értelemben, mint a Nagycsarnok. Szabadtéri és kipakolós! Romantikusan lepattant és talán a legkisebb a fővárosi felhozatalban. Amolyan dédelgetnivaló kincs. Itt még működik az eredeti szellem, amikor árus – igazi, hamisítatlan őstermelők – és vevő között valódi kontaktus alakul ki. Itt ismeretségek, barátságok alakulhatnak ki a két fél között és nem azért, mert mindketten rá vannak utalva a másikra – az egyik a portéka, a másik az ellenérték okán. Van ebben a helyben valami romlatlan, valami ősi, ami időről-időre megmutatja magát, hogy amikor éppen nincs, hiányérzetünk legyen és vágyjunk rá. Képes ugyanazt kiváltani, mint amikor sokáig vagyunk távol az otthonunktól: honvágyat gerjeszt. Megmagyarázhatatlanul, érthetetlenül. Illetve, egy fenéket: pont azért érezhetünk ilyesmit, mert őszintén megérint minket. És ez jó!
