
Az 1905-1906 között elkészült épületet 2016-ban csodálatosan felújították kívül-belül. Az utcáról is bármikor megcsodálható Vajda Zsigmond festőművész által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett mozaikdíszítésen a hagyományosan lányosnak vagy fiúnak tartott elfoglaltságok, és érdeklődési körök – éneklés, virágkötés, hímzés, illetve katonás játékok, földgömb, vonalzó – figyelhetők meg.
Lechner kortársaként és tanítványaként erős hatással volt rá a magyaros motívumokat felvonultató szecessziós irányzat, ami ezen az épületén különösen visszaköszön.
Az első tanév – ami 650 diákkal már az épület fala között ért véget – 1909-ben volt. Az első világháború alatt ebben az iskolában is, hasonlóan oly sok másikhoz, hadikórházat alakítottak ki, a diákok csak 1919-ben költözhettek vissza. Az épületet a 90-es évek elején kívül-belül elég szépen felújították.
Zrumeczky Dezső, fiatalon elhunyt építész tervezte épület küllemében erősen elüt az előző kettőtől, ám szellemi gyökerei még szorosan kapcsolódnak a hazai szecesszióhoz. Zrumeczky még egyetemista korában csatlakozott az úgynevezett Fiatalok Köréhez, aminek még olyan építészek voltak a tagjai, mint Kozma Lajos, Mende Lajos és persze Kós Károly. A céljuk az volt, hogy az akkor már nagyon divatosnak számító közép-európai szecessziós és a hazai „tulipános” magyar stílustörekvéseket mellőzve visszanyúljanak a valódi magyar népi építőhagyományhoz, ami az épületek formáiban, anyagaiban is megjelenik, és ebből hozzák létre a korszerű építészet magyar stílusváltozatát.
Ezek a törekvések itt is csodásan megfigyelhetőek, Zrumeczky iskolaépületén a népi építészet tömegképzése és szerkezeti kialakítása felismerhető, nem a korábban népszerű díszítőelemek a hangsúlyosak, hanem az épület arányai, a nyílászárók, a tető ritmusa és a valódi szerkezet láthatóvá tétele. A funkcionális kialakítás is hasonlóan haladó szellemben történt a legkorszerűbb pedagógiai elvekkel karöltve megfelelő padok, lehúzható falitábla mellett tornaterem, játszóudvar is helyett kapott az iskolában.
Tervezője Medgyaszay István, akire szintén nagy hatással volt – nem csak a hazai szecesszió, de – a népi építészet is, ennek elemei munkáiban rendre visszaköszönnek. Zseniális módon ötvözte a modern vasbeton szerkezeteket a népi formanyelvvel és építészeti elemekkel.
A Lorántffy Zsuzsanna utca 3. alatt álló épületen homlokzati díszítést csak pár kiemelt ponton találunk, de ezeket érdemes alaposan megnéznünk. A bejáratok és a belső homlokzat keleties hatású díszei mellett kiemelkedő alkotás a Márton Ferenc készítette több sgrafittó, szintén a belső kiugratott homlokzaton. A végigfutó felirat (Az igazi nő történelmünknek jó szelleme, őrzi a múlt emlékeit, ihleti jövőnket, hősies munka és édes vígasz, legyen áldott, legyen áldás) alatt a különböző női (történeti) szerepeket középpontba állító jelenetek láthatóak.
Az iskola építésének tervei – bár az épület végső átadása 1931-ben volt – sokkal korábbra nyúlnak vissza. 1887-ben hozták létre az alapítványt, az első osztályok az akkor még a Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziuma néven ismert Cházár András utcai épületben 1923-ban indultak el, a csatlakozó zsinagógát 1927-ben adták át.
A téglahomlokzatú art decó beütésű épület Lajta 1920-as halála után jelentős áttervezésen esett át, mivel ekkor döntöttek úgy, hogy az eredetileg csupán fiúgimnázium helyett a lányoké is költözzön ide.
A falak ornamentikus díszítése is Hegedűs ötlete volt, a kívülről is jól látható, a főbejárat boltívei között futó menórák, illetve az udvarra néző lépcsőház homlokzata az épület legdíszesebb részei.