Annak ellenére, hogy imádjuk Budapestet, normális, ha az ember azt érzi, el kell hagynia a várost egy kicsit, ha nem akarja, hogy idegei szörnyethaljanak. Velünk is megtörtént ez, és kitaláltuk, hogy egy olyan programot szeretnénk összerakni a hétvégére, amelybe belefér egy kirándulás, némi sport, egy ütős panoráma, egy gasztrokalandozás és talán egy kocsmázás is. Szerencsére egyórás sugarú körön belül megtaláltuk a tökéletes úti célt: Zebegényt, ahol egész hétvégére sikerült ott ragadni.

1/10

„See beginnt”

„See beginnt”, vagyis kezdődik a tenger: ezt kiáltották az egykor Zebegénybe érkező németek a legenda szerint, mikor megpillantották a hegyeknek nekirontó Dunát, amely a folyóról nézve valóban úgy néz ki, mintha ezen a ponton véget érne. Szerencsére erről szó sincs, kedvenc folyónk csak egy hatalmas kanyart vesz az ország ezen részén, amelynek látványa az egyik legjobb kirándulóhellyé teszi a környéket (az ingatlanárak pedig szintén csillagászatiak). A környékben a legjobb, hogy Budapesttől alig egyórányi vonatútra találjuk, a Duna bal partján, Pest megye északi részén.

2/10

Édeske

Reggel 8 körül érkeztünk meg Nagymaros-Visegrád állomásra, ahol vendéglátónk, Hodik Adrienn fogadott minket, és azonnal elvitt a központban található termelői piacra, ahol éppen az ebédhez keresett alapanyagokat. Itt különböző szörpöket, sajtokat, pékárut, húsokat, zöldségeket és gyümölcsöket vehetünk, attól pedig nem kell félnünk, hogy bármi GMO-s vagy adalékanyagokkal van felütve, hiszen minden családi gazdálkodásokból származik. A piacot egyébként a Szimpla-birodalom atyja, Bertényi Gábor az ország első termelői piacaként alapította, és azóta is várja az érdeklődőket minden szombaton reggel 7 és 12 óra között.

A sok jóság látványától persze sikerült azonnal megéheznünk, így beugrottunk a közelben található Édeske nevű helyre, amely elvileg egy cukrászda, gyakorlatilag viszont egy Pest belvárosát is megszégyenítő romkocsmaterasszal kiegészült grillétterem. Mivel már délelőtt neki akartunk vágni az erdőnek, ezért valami kiadósra vágytunk reggeli gyanánt. Így egy Édeske reggeli tál és egy zöldséges batyu lett a dologból, meg persze kávé, mert még mindig csak fél 9 volt.

3/10

Kéktúra

Az utolsó falatot gyakorlatilag még rágtuk, amikor már hátizsákkal sétáltunk a nagymarosi kéktúra kiindulópontjához, ahol azt terveztük, hogy átvágunk az erdőn, felmegyünk a Julianus-kilátóig, majd onnan a sárgával jelölt ösvényen leereszkedünk Zebegénybe, ahol épp javában tombolt a Gőzgombóc Fesztivál. Kicsit naivan 2, fél literes vízzel indultunk neki az egyszerűnek beharangozott túrának. Megsúgjuk: több kell, és az sem árt, ha az ember előtte nem eszi tele magát.

Induláskor minden egyszerűnek tűnt. A helyzet akkor változott meg, amikor elhagytuk az utolsó lakóházat, megsimogattuk az utolsó kóbor macskát, és bementünk a sűrűbe. Persze ez nem a Himalája, az ösvény jól ki van taposva, és a fákon mindenhol látjuk, hogy merre kell mennünk, de mi persze többször is eltévedtünk (valószínűleg az erdő teljes vadállománya rajtunk röhögött).

Az út állítólag másfél órát kellene, hogy igénybe vegyen. Nekünk majdnem 4 volt: a terep a középső szakasz vége felé szerintünk nem könnyű, itt ugyanis a hegyoldalban kell stabil talajt találni, és ez nem mindig könnyű. A Julianus-kilátó amúgy kárpótolt a megpróbáltatásokért: innen fentről belátható az egész Dunakanyar. Az erdőnek ez a része egyébként a nyugalom szigete: olvasásra, randira, elvonulásra tökéletes.

4/10

A bázis: Natura Hill

Zebegénybe leérve már csak a fröccs járt az eszünkben; ezt meg is kaptuk a Kulacs nevű, jó hírű ivóban, ahová ismét Adrienn jött értünk, majd szállított át minket a hétvégi szálláshelyünkre, a Natura Hill névre keresztelt vendégházba. Ez a legújabb szálloda a településen, 2014 novemberében nyitották meg családi vállalkozásként azért, hogy a klasszikus panziózás helyett egy olyan helyet csináljanak, ahol igazán jót lehet aludni és/vagy enni, Amikor rátaláltunk, nem is volt kérdés, hogy felkeressük ezt a mindentől félreeső birtokot, ahol a kilátás, a családias környezet, a profi vendéglátás és a csúcsgasztró keveredik össze úgy, hogy az ember a végén fontolóra veszi az ideköltözést. Extra szolgáltatásként pedig az állomásról egy régi GAZ69-cel is felkapják azokat, akik nem kocsival érkeznek Zebegénybe.

Érkezésünkkor megismerkedtünk a kétéves Dorottyával is (alias Pötyi), aki szüleivel lakik itt, és fogadja a folyamatosan érkező vendégeket. Ő szinte a hely arca, és állítólag minden párt gyerekvállalásra ösztönöz.

5/10

Csúcsgasztró a hegyoldalban

Egy adott ponton elérkezett a várva várt ebéd. A menü hideg uborkakrémleves volt, majd marhapofa vagy vega burrito. Elmondták, hogy minden igényt megpróbálnak kielégíteni, a menük egyébként sincsenek előre meghatározva, mindig attól függ, hogy mit raknak az asztalra, hogy éppen mi volt aznap a piacon, mit vágtak a környéken, mi terem éppen a konyhakertben. Az ételekhez amúgy igyekeznek csak helyben beszerezhető, szezonális alapanyagokat felhasználni, a környék adottságai, a Duna, a Börzsöny és az Ipoly völgyének gazdagsága miatt pedig a felhozatal igencsak változatos.

Mostanában különösen megéri ide eljönni, hiszen az éppen zárva tartó Olimpia Étterem séfje és csapata tölti itt jól megérdemelt nyaralását, és ha már itt vannak, akkor augusztus végéig a főzést is bevállalták. A kezeik közül olyan ételek kerülnek ki, mint a Kacsacomb karamellizált hagymákkal, marinált tökkel, kacsamájpástétom karamellizált barackkal, mogyoróval, fejtett bableves gyömbérrel és thai bazsalikommal vagy kókuszos tejberizs fügével.

6/10

Rusztikus fenntarthatóság, családias hangulat

Az épület természetes anyagokból épült, a fűtést és a klimatizálást pedig egy geotermikus hőszivattyús rendszer végzi. Itt még a csaptelepek is úgy vannak megtervezve, hogy a lehető legkevesebb vizet használják, a szennyvíz pedig biológiai tisztításon megy keresztül, mielőtt mezőgazdasági célokra használják fel. A rendszer valószínűleg a Greenpeace delegációját is simán meggyőzné.

Minden szoba más és más, egyedi belsőépítészeti ötletekkel, tulajdonképpen egy 3D-s lakáskultúra-magazin. Mi a kétágyas Kadarka szobát kaptuk meg, amely két ágyból, egy külön fürdőszobából és egy kanapéból állt. Ezt a szobát ajánljuk egyébként gyerekes családoknak, mert a kanapé kihúzható, így kényelmesen elfér rajta két gyerek. A vendégház is tartogat egyébként izgalmakat: van panorámás fürdőkád, szauna, levendulaültetvény, kert, csirkeól, hatalmas könyvespolc és társasjátékok. Ha az ember itt unatkozik, akkor azt biztosan önszántából teszi. Nekünk egyébként az tetszett a legjobban, hogy annak ellenére, hogy most voltunk először, egy percre sem éreztük magunkat úgy, mintha vendégek lennénk: úgy éreztük, hogy minden és mindenki egy nagy baráti társaságnak a része, ami akkor is rendelkezésünkre áll, ha csak be szeretnénk ugrani egy ebédre, vagy egy pohár borra. A hangulatot az is jól tükrözi,, hogy a világ összes vendégházával ellentétben ide magunkkal hozhatjuk a háziállatunkat is.

7/10

A Sauska család nyári lakja

Aki itt száll meg, és benevez a vendégház gourmet csomagjára, az előtt bónuszként megnyílik a Dőry-kastély medencéje, ahol egy egész napot is el lehet úszkálni, Sauska rozézni és napozni. Ez azért is jó, mert az eklektikus stílusban épült kastély amúgy nem lenne látogatható, így viszont akár teniszezhetünk is a kertjében. Mi a láblógatást és a napozást választottuk, amiben nagy segítségünkre volt Brúnó, aki történetesen egy golden retriver, plusz a kastély helytartója.

8/10

Éjszakai élet

Mókus. Ez a neve a település leghíresebb ivójának,, amely legalább annyira fontos turisztikai élmény, mint a Szőnyi István Emlékmúzeum. A régóta működő hely egy igazi kocsma, nem is akar más lenni, árait tekintve viszont egy kicsit sem hasonlítható Budapesthez. 3000 Ft-nál többet még akkor is nehéz elkölteni, ha nagyon megszalad a rendelésünk. Egyébként nagyon úgy tűnik, hogy ezzel mindenki tisztában van. Rengeteg budapestivel is találkoztunk, akik csak egy estére jöttek, hogy itt lazulhassanak.

9/10

Kajaktúrák és a Kerékbár

Ha erre járunk mindenféleképpen érdemes beneveznünk egy kajaktúrára. Az erre legalkalmasabb hely a Kerékbár, amely a bicikliseknek, túrázóknak, kalandoroknak tervezett betérő: itt lehet enni, inni, le lehet verni a sátrakat, de a legjobb kenutúrák is innen indulnak. A hely arca Wetzl Péter, aki télen 8000 méter magas helyeket mászik meg síléccel a hátán, nyárra viszont ideköltözik, hogy felvihessen autóval az Ipolyhoz, és ott kitegyen embereket egy hajóval meg egy evezővel.

Nekünk sajnos egy rövidebb túrára volt időnk: az evezést Szobon kezdtük és Zebegényig mentünk, ami körülbelül 2 órát vett igénybe. Az élmény szuper, és megtanulni sem túl nehéz – néhány szabályt azonban be kell tartani: 1. nem megyünk a Duna közepén, hanem próbálunk a szélén maradni; 2. a hullámokra merőlegesen megyünk rá, hogy ne boruljunk be a folyóba. Természetesen, ha kérjük, akkor Péter is velünk tart. Mi kértük, amit azért ajánlunk mindenkinek, mert egy tapasztalt kalandor sok olyan történetet tud mesélni, ami miatt rákap az ember a hasonló szabadtéri programokra. Mi például biztosan jövünk még egy hosszabb útra is.