Amikor a Son Lux először lépett fel nálunk, a régi Dürer Kert középső termében, kimondottan szellős közönség előtt, még alig ismerte őket valaki. Aztán a következő alkalommal (immár világhírű zenekarként) megtöltötték a nagytermet, arra a legelső koncertre pedig csak kevesen emlékeztek. Ilyen és ehhez hasonló első (és gyakran egyetlen) fellépéseket gyűjtöttünk össze a közeli és a távoli múltból.

Jimmy Cliff

1968 nyarán, egészen pontosan július 6-án különös dolog történt Budapesten, amire előtte nem nagyon volt példa, és utána is csak jóval később: reggae-rocksteady koncert volt a Kisstadionban. Hogy a bulit szervező Országos Rendező Iroda (ORI) miért látta jónak, hogy az akkor elsősorban a beatzenére gerjedő szocialista fiatalok egy akkor még nem különösebben ismert és sikeres (maximum felfutóban lévő) jamaicai zenészre bulizzanak, az rejtély.

Traffic

Egy nappal a reggae-előadó Jimmy Cliff után, ugyancsak a Kisstadionban fellépett egy angol banda is, a Steve Winwood vezette Traffic, amelyiknek ekkor még csak egyetlen lemeze volt, és még nem dőlt el, hogy eltűnnek a süllyesztőben, vagy híresek lesznek. Végül utóbbi történt, de nem hinnénk, hogy az ORI emberei ennyire jó szimattal bírtak, inkább a Traffic fellépése ekkor még nem kerülhetett sokba. Állítólag a zenekar a gázsit forintban kapta, és mivel nem tudták átváltani fontra vagy bármilyen más ropogós nyugati valutára, ezért itt töltöttek egy teljes hetet, amíg sikerült elverni a pénzt.

Tina Turner

A tavaly elhunyt amerikai énekesnő többször is járt Magyarországon a karrierje során, de első ízben még a szólópályája legelső fázisában, 1979 augusztusában. Az Ike & Tina duó tagjaként ugyan szerzett nevet magának, de ebben a súlyosan bántalmazó kapcsolatban nem tudott kiteljesedni. A férje elnyomta és folyamatosan megalázta, ő pedig nehezen lépett ki a házasságból. Így egyáltalán nem volt borítékolható, hogy szólóban is sikeres lesz, ám végül bejött neki. Hozzánk még a szólókarrier felépítésének, megalapozásának idején, három lemez után jött el, egyenesen a Kisstadion színpadára.

Talking Heads

A David Byrne vezette amerikai new wave rockzenekar, a New York-i zenei közeg egyik legfontosabb bandája 1982-ben járt nálunk, és ekkor már pár erős lemez mögöttük volt. Ennek ellenére nálunk még csak egy szűk réteg ismerte őket. A Talking Heads a Budapest Sportcsarnokban lépett fel, első nagy slágerükkel, a Psycho Killerrel kezdtek, és bár bőven nem volt telt ház, akkora volt a fellépés sikere, hogy két ráadásra is visszahívták őket. Többet azonban nem jöttek hozzánk, sőt, 9 évvel később, a csúcson be is dobták a törülközőt. Öröm az ürömben, hogy a megszűnés után egy évvel, 1992-ben David Byrne a Pecsa szabadtéri színpadán adott tökéletes és emlékezetes szólókoncertet, itt persze már óriási tömeg előtt.

Die Toten Hosen

A német punkzene populárisabb kiadásának két nagy neve (a másik a Die Ärzte) közül a Die Toten Hosen 1982-ben alakult meg, és egy évvel később már fel is léptek nálunk, méghozzá a Közgázon április 2-án. Az eseményről a zenekar is megemlékezik a hivatalos oldalán, mely szerint Münchenből érkeztek Budapestre, majd Bécsbe távoztak. Hogy milyen volt a koncert maga, arról viszont semmit nem írnak, de más azért beszámolt róla. Mint az később kiderült állambiztonsági iratokból, egy bizonyos „Krisztina” fedőnevű ügynök is részt vett az eseményen, bár ő elsősorban nem a színpadot nézte, hanem a közönséget pásztázta.

Test Department

Az ún. ipari zene egyik legismertebb zenekara az 1981-ben alakult brit Test Dept, akik ugyan bevallottan erősen baloldali érzelműek, első budapesti koncertjükön mégis részt vett a már említett, „Krisztina” fedőnevű ügynök is. Persze fura dolog lehetett akkoriban egy olyan zenekar, amelyik szintetizátorokat és dobokat használt, meg hatalmas kalapácsokat, óriási üllőket és vashordókat, ráadásul a tagok úgy néztek ki, hogy akár még egy neonáci bandába is befértek volna. Budapesten a Pecsa volt a fellépésük helyszíne, ám vidékre is mentek, koncerteztek Szegeden és Miskolcon is.

Depeche Mode

1985-ben a nemrég sokadszorra Budapesten járt brit zenekar még csak a mindent átütő nemzetközi siker kapujában állt, és már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy azon belül legyen. Ekkor persze még rajtuk volt a szintipopos tinizenekar bélyeg, de már határozottan azon voltak, hogy eltüntessék azt magukról. Akkor még azt sem sejtették, hogy ebben az országban formálódik az egyik legfanatikusabb rajongótáboruk. Első magyarországi koncertjükre a Volán-pályán került sor, természetesen hatalmas sikerrel, és onnantól kezdve járt az ország egyharmada magas nyakú, fekete, cipzáras pulóverben, a diszkókban pedig úgy táncolt, hogy körbe-körbe pörgött a tengelye körül.

Nirvana

Fura belegondolni, hogy Kurt Cobain rövid élete során egyszer járt Magyarországon is, méghozzá 1989 novemberében. Úgy került ide a Nirvanával, hogy egy másik grunge-banda, a TAD előzenekara voltak, és velük turnéztak. Mindössze 100-150 ember volt kíváncsi rájuk a Pecsában megtartott koncerten. Persze akkor még csak két éve léteztek, és pár hónappal korábban, júniusban jelent meg az első nagylemezük, a Bleach, amely nem ütött akkorát. 5 évvel később viszont már nem volt ember, aki ne ismerte volna a zenekar nevét, pedig akkor már nem is létezett – Kurt Cobain öngyilkossága miatt. Úgyhogy aki ott volt a 100-150 ember között, később igazán szerencsésnek érezhette magát.

Moby

A Mute Records egy legendás brit független lemezkiadó, náluk van/volt többek között a Depeche Mode és az Erasure is. 1994-ben abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a British Council segítségével a Pecsában rendeztek egy fesztivált, ami a kiadó nevét viselte, és a művészei közül páran felléptek az eseményen. Az akkor már nagyon menő és a Madchester mozgalmat képviselő Inspiral Carpets meg a dark rockos és szintén menő Miranda Sex Garden mellett fellépett egy kopasz, törékeny arc, bizonyos Moby, akinek akkor még csak egy valamirevaló száma volt, a Twin Peaks főcíméből mintázó Go, amit viszont mindenki ismert. De azt akkor még senki nem sejtette, hogy később micsoda zenei tényező válik a figurából. A fesztivál programját egyébként ő zárta, mégpedig azzal, hogy a Thousand című száma végén szétverte a szintijét.

Björk és Goldie

Az izlandi alternatív rockbanda, a Sugarcubes énekesnőjeként ismertük meg Björköt, és amikor a zenekar feloszlott, nem sokat teketóriázott, hanem Londonba költözött, szólópályára lépett, és a korábbiaktól eltérő zenével állt elő, underground tánczenével. Szólókarrierje elején, a második nagylemeze megjelenésekor eljött Budapestre is, a Pecsába, ahova elhozta magával előzenekarként akkori pasiját, a jungle- és drum′n′bass-közegben mozgó és akkor még jórészt ismeretlen Goldie-t. Azon az estén tehát két legyet lehetett ütni egy csapásra, pláne hogy az azután nagyon befutó Björk többet nem jött hozzánk, a szintén világhírűvé vált Goldie viszont igen, bár olyan pazar zenekaros koncertet, mint az 1995-ös, többet nem adott nálunk.

Les Rythmes Digitales

Ha a zenekarnak tűnő szólóprojekt neve semmit nem mond, az azért van, mert azok ismerhetik őt, akik jól ismerik az elektronikus zene underground világát. De ha azt mondjuk, hogy a franciás elnevezés mögött Stuart Price áll, úgy már talán más a helyzet. Napjaink egyik legkeresettebb dalszerző-producere (és a Zoot Woman zenekar tagja) ő, aki Madonna mellett vált valakivé (American Life, Confessions on a Dance Floor), de dolgozott együtt másokkal is, többek között Seallel, Kylie Minogue-gal, a The Killersszel, Dua Lipával és a Pet Shop Boysszal. Vicces egyébként, hogy a szemérmetlen popzenésszé vált Price-t annak idején, 1998-ban a Tilos Rádió hozta el nekünk egyik bulijára a Pecsába.

Dropkick Murphys

Az amerikai zenekar az ír kocsmazenét ereszti össze a street punkkal, és 2001-ben, amikor először nálunk jártak, mindössze 5 évesek voltak. Akkoriban épp komoly átalakuláson ment át a zenekar, ami az ígéretes kezdetek után kicsit lefagyasztotta őket, pontosabban nem várt akadályokat gördített az elsöprő világhírnév útjába. Harmadik albumukkal érkeztek hozzánk, a Mega Pubba, ami Zuglóban volt, és már rég nem létezik. A Dropkick Murphys ellenben a mai napig jól muzsikál, és ha eljön hozzánk, nem kell kimenni értük a külvárosba.

(Borítókép: Rolfo Eclaire - Getty Images)

Címkék