1/5
A Gellért-hegyi boszorkánytanya
A Duna fölé magasodó sziklás tömböt ma már inkább csak kifulladó turisták másszák meg a csodás kilátás kedvéért, és a látványt az elhagyatott, üresen álló, komor Citadella és a Szabadság szobor sziluettje uralja. A huszadik század történelmi viharai elmosták a hegy történethez kapcsolódó régebbi szokásokat és legendákat, pedig a nép babonás gondolatvilágában csodálatos módon igen sokat szerepelt a Gellért-hegy. Valaha seprűn lovagló, ördögökkel cimboráló boszorkányok kedvelt találkahelye volt, ahol földi halandók számára nem volt tanácsos éjjelente egyedül bóklászni.
A 17. századból több olyan perirat is előkerült, amelyben nőket boszorkánysággal vádolnak, és a vallomások során a Gellért-hegyet jelölik meg, mint szeánszaik színhelyét. 1700. november 7-én Kis Istvánnét vádolták meg azzal, hogy “bűvösbájos, ódó-kötő, varázsló, Szent Gellért hegyére járó, ördögökkel cimboráló boszorkányos személy s egyszersmind k... . is”. Ebből is látszik, hogy a boszorkányság kapcsolatban volt a szexualitással is, és a Tabán szegényes, a hegy lábához tapadó környéke ismert volt olcsó prostituáltjairól is.
Hogy pontosan honnan ered a babona, nem tudható, de feltehetően egy mulatság emléke alakult át, amelyet Szent Gellért halálának emlékére pogány módon tartottak és ez keveredett a német lakosság letelepedésekor a nyugat-európai néphit elemeivel, amely a barlangos-zegzugos hegyeket nem egyszer nevezte boszorkánytanyának.
Krúdy Gyula, aki talán a legtöbb bizarr kísértethistóriát ismerte a városban, így ír a középkori utcák éjszakai életéről:
“Rezeda úr Budán lakott, a várban, és éjszakánkint, midőn hazafelé járt, gyakran találkozott régi királyokkal, amint a kőfalból kiléptek. Rezeda illedelmesen megemelte a kalapját a deákköpenyes Mátyás vagy a zordon, fekete szakállas Zsigmond előtt, és mindaddig meghajtott fővel állott a bástya mellett, amíg a régi királyok szellemalakja, őszi éj ködéből, sápadt hold ezüstjéből és ódon tornyok tompán visszhangzó harangütéséből szőtt árnya ismét eltűnt valamerre a várfal mentén.”
Az utcákon kóborló egykori uralkodók mellett a várhegy gyomrába befalazott, elfeledetten mulatozó katonákat, és éjjelente lovagjaikat kereső, aranycipellős hölgyeket is gyakran láthatott és hallhatott erre az, akinek kicsit is élénkebb volt a fantáziája, hiszen a befalazott gótikus vakablakok és üres ülőfülkék, sötét kapualjak, évszázados falak megannyi titkot rejthetnek. Ám az ártatlan, főként képzelet szülötte kísértetmesék mellett valódi, véres gyilkosságok is történtek nem egyszer a környéken.
A mai Dísz tér környékén állt a középkori kivégzőhely, itt vesztette életét Hunyadi László is. Arany János a tizenkilencedik század derekán énekelte meg a rossz lelkiismeretű V. László királyt gyötrő kísérteteket egyik balladájában.
Szintén a Dísz téren, a képen látható háromemeletes Batthyány-palotában történt a modern metropolisszá váló Budapest első igazán nagy port kavart gyilkossági ügye. 1883. március 30-án reggel saját hálószobájában holtan találták Mailáth György országbírót: miután megverték és megfojtották, széfjét is kifosztották. „Nincs toll, mely a budai rémtett hatását híven rajzolhatná. Nincs szó, mely a borzasztó gyilkosság által okozott szenzációt kifejezhetné”, harsogja a Pesti Hírlap. A szolgáival híresen rosszul bánó nemes gyilkosai után az egész birodalomban hajtóvadászat indult, a sajtó minden apró mozzanatról és brutális részletről aprólékos tájékoztatást adott, ügyét a mai napig emlegetik. Nem lenne meglepő, ha a zászlós úr éjjelente hálósipkásan, mogorván még mindig ott kerengene a ma óvodaként működő lakása környékén.
3/5
A Margit híd öngyilkosai
Az 1876-ban megnyitott híd baljós, túlvilági avatásról Arany János írt hátborzongató balladát, Híd-avatás címen. Egy késő éjjelen előmásznak a Duna kísértetei, mindazok a szerencsétlen sorsú szerelmesek, megtört aggok, vagyonukat vesztett családapák, sanyarú sorsú inasok, akik a korláton átvetődve kerestek végső megnyugvást a folyam habjaiban.
A vershez Zichy Mihály készített látványos illusztrációkat, amelyeken megelevenednek az öngyilkosok figurái, mindazok, akiket a Duna nyelt el.
Az ország legnagyobb, 17 ezer lakásos Pozsonyi utcai lakótelepe helyén is egykor sírkert állt, amelyet felszámoltak és a holttesteket áthelyezték innen, mégis a frissen beköltöző lakók között sokáig tartotta magát a hit, hogy a megbolygatott halottak visszajárnak kísérteni a környékre. Maguktól bekapcsolódó televíziók, hirtelen kiégő villanykörték, gyanúsan recsegő bútorok és éjjel ismeretlen cipők kopogása szerepelt a szellemek "bűnlajstromán".
Amúgy nem ez az egyetlen, temetőre épült városrész. A valaha külvárosnak számító területeken is voltak sírok, amit a város bekebelezett, vagy a valaha önálló települések kisebb temetőit is felszámolták az építkezések során. A Károlyi kert alól is kerültek elő emberi maradványok, de a BAH-csomópont helyén vagy Váci út mentén is nyugodtak halottak.
“A házat nemrégen lebontották, és a lakás falában egy emberi holttest maradványait találták. A holttest ülő állapotban volt befalazva, mintha valaki karonfogva vezette volna a fülkéig, és ott hellyel megkínálta. A néma kőmíves rakni kezdte a téglákat. Már derékig ért a fal, a kezek még kinyúlhattak, hogy megfogják a kőmíves kezét. – Megállj, még élek, hadd gyönyörködöm a szép világban… – De a kőmíves kérlelhetetlenül emelte a falat, hiába panaszkodott, könyörgött odabent a holttest. Végül csak a homlokából maradt valami. Miskolcziné közelebb húzta a karosszékét, hogy a befalazott hallja az álmokat, amelyeket látogatói elmondanak. És a legenda szerint a falba épített halott felelgetett az álmok rejtélyes kérdéseire, ő szolgált a megfejtésekkel, mert odaát volt a másvilágon, és már mindent tudott – életet, álmot, halált. “ Pest régi belvárosát 1900-ban bontották el, amikor az Erzsébet híd építkezései elindultak, és a mai sugárutak és a bérpaloták egy szempillantás alatt átvették a kis utcácskák, alacsony házak helyét. A régi kísértetlegendák és babonák is ekkor merülhettek feledésbe, hogy átadják helyüket az örökké neonfényes, modern, rohanó nagyvárosnak. A Gellért-hegy boszorkányai és a vár ősi kísértetei feltehetően nyugalmasabb tájékra költöztek, az új Budapesten számukra már nem volt hely.
És hogy ki lehetett a befalazott nő? "Asszony volt, és ezért nagyon kíváncsi volt. Kíváncsi volt hűtlen kedvese álmára, amelyet az álomfejtő asszonynak elmondand. Ezért falaztatta magát az álomfejtő asszony házába. Ma már csak a keresztnevét tudjuk: Florentinnak hívták, mint azon fehér, áttetsző szövetet, amelyben a majálisokon táncolnak a lányok. Florentin-ruhában mentek a gellérthegyi búcsúra a boszorkányok, amíg fiatalok voltak."