1/5
Pho
A vietnami gasztrokultúra alapja. Ha úgy vesszük, az ő 'Újházijuk', a húsleves, amiről legalább olyan romantikával tudnak beszélni, mint mi az említettről. 'Rice is the dutiful wife you can rely on, we say. Pho is the flirty mistress you slip away to visit.' – tartja a mondás, ami nagyjából arra utal, hogy a rizs a megbízható feleség, aki a mindennapok támasza, míg a pho a csábító, aki nem mindennap, de mikor jön, akkor nagyon szórakoztató. Vietnam hiába 3500 éves, ez a leves aránylag új, hiszen a 20. században Hanoi környékén bukkant fel az étel. Nagyon gazdag ízű marha alaplé (csontból) , rizstészta, marhahús, friss zöldek jellemzik. Olyanok, mint a thai bazsalikom, a koriander, a friss zöld hagyma és a szójacsíra. Ha bírjuk a csípőset, a Sriracha szószt se feledjük.
Ahol érdemes kipróbálni:
2/5
Ramen
A ramen japán fogás, és egy európainak ugyan levesként aposztrofált, de ők elsősorban a 'sűrűjét' fogyasztják és csak utána szürcsölik magát a levet. Szintén nem egy 'régi' étel, 1900-ra tehető az első, melyet akkor még shina soba néven emlegettek, ami kínai soba-t tesz, és a Japánban élő kínaiak terjesztették el. Ahány tartomány, annyiféle ramen, egy biztos, 1958 a japán gasztronómia fontos dátuma, ugyanis Momofuku Ando feltalálta az instant tésztát és a ramen otthon is elérhető fogás lett. A leves hagyományosan csirkéből vagy sertésből készül és szójaszószos, sós, misós, sertéscsontos, currry-s verziókkal találkozhatunk leggyakrabban.
Ahol érdemes kipróbálni:
3/5
Tom Kha Gai / Tom Yam
A thai és laos-i konyha fontos levesei, melyek karakterét a kaffir lime és a citromfű adja. Míg a tom kha gai a világos, kókusztejes verzió, mely gombával és csirkével ismertebb (van természetesen tenger gyümölcseivel tálalt verzió is), addig a tom yam eleve halszószos alapra támaszkodik és fűszeresebb, csípősebb leves. Mindkettőben megjelenik a gomba, és selymessége, valamint nagyon intenzív thai aromái miatt kedveltek.
Ahol érdemes kipróbálni:
4/5
Miso
A tradicionális japán alapleves, mely olyan fontos nemzeti étel, hogy a japánok 75%-a mindennap fogyaszt legalább napi egyszer belőle. Már időszámításunk előttről vannak források, melyek emlegetik a misót kínai földről, tehát nem a modern kor vívmánya. Egy pasztából készítik, mely szójababból, árpából, rizsből készül és bizonyos fajtáit akár évekig is hordókban erjeszthetik. A paszta sok étel alapja, de a miso levest számos verzióban el lehet készíteni, akár ötletszerű hozzávalókkal is.
Ahol érdemes kipróbálni:
