Az amerikai stílusú kávézók nem a szalvéta szélére író költőkről, hanem inkább az ismert logókról, nagy bögrés tejeskávékról, rengeteg idejáró külföldiről és a laptopon pötyögő egyetemistákról szólnak. Bár ezek a helyek látszólag mind egyformák, ha az ember közelebbről megnézi őket, akkor felfedezi az apró különbségeket és trükköket, amik meghatározzák a köztük lévő szüntelen versenyt. Leteszteltük őket, és szigorúak voltunk.
1/5
Tesztünk első alanya a Kálvin téren található California Coffee Company, mely több egyetemi kampusztól is alig egy ugrásnyira található, nem csoda, hogy nyitástól zárásig egyetemista fiatalokkal van tele. A kávézó azonban nem okoz csalódást, képes kiszolgálni a törzsközönség sajátos igényeit: bár állandó a tömeg, mivel a helyiség tágas és sok asztal közül válogathatunk, nagyon ritkán kell felszabaduló helyre várnunk. Mi több, a galérián a vezetőség komplett tanulósarkot alakított ki a tudásra és kávéra egyaránt szomjas egyetemistáknak. Ezeken a helyeken laptoppal és jó adag koffeinnel felszerelkezve kényelmesen tudjuk akár az egész napot is tanulással tölteni. A wifi ugyanakkor nem a leggyorsabb, a kódot pedig fogyasztás ellenében árulják el a pultnál, amivel másfél órányi internet-hozzáférésre vagyunk jogosultak.
Ám hogy a lényegről is szó essen: az eszpresszó tisztességesen hozta a várt szintet, erős, aromás kávét kapunk a kicsiny csészében. Ha valaki a habos élvezeteknekhódolna, jó hír, hogy mindig van szezonális ajánlat, a rossz, hogy 600 forint felett kezdődnek és a kizárólag szirupos ízesítéssel dolgozó koncepciók ízükben mind nagyon hasonlóak egymáshoz. A tejhab kemény, bár elmarad az ideális hőfoktól, kérésre viszont aki igényli, ingyen kaphat szójatejet. Ha ennénk is a kávénk mellé valamit, érdemes a szendvicsekkel próbálkozni, 6-800 forintért válogathatunk a tisztességes méretű, határozottan frissnek és kívánatosnak tűnő ciabatták, bagelek, esetleg tonhalas vagy vega szendvicsek között. A muffinok hatalmasakés émelyítően édesek – Milka csokis és Nutellás verzió könnyen kifoghat az emberen –, a sajttorta viszont, bár állagában nem a legtökéletesebb, tény, hogy sokkal jobban csúszik és éppen megfelelő adagot kapunk a pénzünkért.
WLB értékelés: 8/10
2/5
Hatalmas üvegfelületek és a Körút forgalma jellemzi a Nyugati pályaudvar tőszomszédságában található Costa Coffee-t. Bár a hely viszonylag nagy és általában el lehet férni, ide az ember inkább csak beugrik egy gyors kávéra, majd továbbáll, a körúti pörgés és a kávé itt nem hagyja, hogy csökkentsük a fordulatszámot. A képzett baristák ugyanakkor nem rohannak, láthatóan odafigyelnek arra, amit csinálnak, így az ő szakértelmüknek és a szigorú minőségi előírásoknak köszönhetően a központosított rendszerben Londonból érkező kávé is viszonylag friss tud maradni, hiszen a kávészemeket már helyben őrlik és minden megbontott zacskó tartalmát 24 órán belül felhasználják. Szép réteg cremával a tetején érkezik az illatos, kissé könnyedebb eszpresszó (490 Ft), a tejszínhab pedig meglepően jó – olyannyira, hogy kijelenthetjük, franchise-ok viszonylatában messze itt találkoztunk a legfinomabb tejszínhabbal és a legkrémesebb tejhabbal.
Az árak a Costában minden szempontból a magasabb kategóriába esnek, ami különösen akkor érinti rosszul a pénztárcánkat, ha egy nagy adag tejeskávéra kívántunk rá. Ezek a kiadós élvezetek 700 forinttól akár 1300 forintig is terjedhetnek – igaz, hogy a legdrágábbak már olyan hatalmas adagban érkeznek, amit szinte lehetetlen egyszerre legyűrni! A sajttorta itt egészen kicsi, viszont meg kell hagyni, állagra sűrű és anyagerős, egy kisebbnek számító, 3 decis coffee lattéhoz éppen ideális. Ha kísérőt keresünk a kávénkhoz, a Costában érdemes a háziként aposztrofált süteményeket és a kimondottan frissnek és kívánatosnak tűnő szendvicseket előnyben részesítenünk. Aki nem csak beugrik és felmarkolja az italát, hanem időzne is itt egy keveset, az számíthat rá, hogy stabil és viszonylag gyors internethez juthat a jelszóval védett wifin keresztül.
WLB értékelés: 7/10
3/5
A teszt során az örök kedvencnek számító láncolat belvárosi egységébe tértünk be, mely központi elhelyezkedésénél és rendkívül borsos árainál fogva leginkább turistákkal van zsúfolásig tele. Aki meghitt kávézásra vágyik, az messze kerülje a színes és soknyelvű kavalkádját, itt ugyanis az ember örül, ha egy percre helyet tud találni magának az egyébként nem kimondottan kényelmes székeken és foteleken. A nagy hajtásban, ahol mindenkire nagyjából húsz másodperc jut, éppen csak át tudjuk pillantani a választékot: a szendvicsek ezer forintos átlagáron sorakoznak a vitrinben, a frissességnek sajnos mindenféle látszatát nélkülözve – előrecsomagolt háromszög-szendvicsek és tortillák képviselik itt a tápértéket. A sütemény választék viszont széles és bűnözésre csábító, noha itt is csillagászati árakra kell készülnünk. A sajttorta kétségkívül az összes tesztelt kávézó közül itt a „legamerikaibb”, a ropogós tésztaalapon elképesztően homogén és univerzálisan édes sajtkrémréteg, s felette gyümölcsös topping található.
Egy sima eszpresszóért (úgyis mint „espresso solo”) 490 jó magyar forintot elkérnek, a minősége azonban vitathatatlan: aromás, krémesen sűrű, erősre főzött kávét kapunk, amit élmény elkortyolgatni. A nagy adag, tejszínhabbal és öntetekkelmagukat kellető kávékülönlegességek saját műfajukban csodás esztétikai élményt nyújtanak, azonban émelyítően édesösszhatásra kell számítanunk. Ha nem akarjuk a vércukorszintet az egekbe röpíteni, de mégis vágyunk valami hosszú, édes élvezetre, a White Mocha (990 ft) lehet a barátunk – szigorúan cukor nélkül! A magas árak mellé persze színvonalas szolgáltatás is jár: a wifi gyors, és korlátlanul, nehézségek nélkül használható, a mosdóhasználat azonban kóddal védett, a blokkot tehát ne adjuk ki a kezünkből a világért se!
WLB értékelés: 7/10
4/5
A McDonald’s láncolat még mindig a középiskolás korosztály kedvenc iskolaidő utáni találkahelye. Plusz nehezítő körülmény, hogy a Belváros szívében található gyorséttermet az éhes turisták is rendszeresen célba veszik. Az étterem részen túl ugyanez áll a vele lényegében egy légtérben lévő kávézóra is. A McCafékra ugyanakkor elhelyezkedéstől függetlenül, általában is igaz, hogy gyakorlatilag soha nem lehet helyet találni – esetleg tálcástól-papírpoharastól kell vetődni egy-egy váratlanul felszabaduló helyre. Bár az egész helyet a nagyüzemi jelleg atmoszférája lengi be, ami nem barátja a nyugodt kávézásnak, és a kávé maga is kissé híg, tagadhatatlan, hogy ez tesztünk árak szempontjából legbarátságosabb szereplője. Mellettük szól az is, hogy a wifi ingyenes és korlátlan – éppen csak egy tenyérnyi helyet nehéz találni hozzá, ahová laptopunkat letehetjük.
Elvben a kávé, amit kapunk 100% arabica, a pörkölés azonban nem túl intenzív, és az eszpresszó is bántóan hígra főzött, igaz, hogy „mindössze” 320 forintot kóstál. A tejhab – bár elkészítik szójatejből is, ha kérjük – kritikán aluli minőségű, a közepes méretű coffee latte (510 ft) pedig éppen elég nagy ahhoz, hogy ráunjunk, mire a végére érnénk. A süteményes vitrin kínálata a McCaféban roppant szegény, a bántóan szintetikus ízű, és egyébként is falatnyi méretű sajttortát a műfaj elhivatott rajongóinak egyáltalán nem ajánljuk, szendvicseket pedig abszolút nem lehet kapni – nyilván, hiszen innen csak egy lépést kell tenni a sajtburgerért. Ha mindenféleképpen szeretnénk leküldeni valamit a koffein mellé, a muffin – ha nem is a legjobb – legalább jó nagy adag a pénzünkért.
WLB értékelés: 5/10
5/5
Tesztünk utolsó alanya a oldalába települt Coffeeshop Company, mely több ponton is alkalmazkodott a helyi igényekhez. A kávézó meglepően csendes, kellemes félhomály, nyugodt hangulat, valóban halk zene fogadja a belépőt. Az embernek kedve támad itt elidőzni két előadás között. Jó pont, hogy a Corvinusos diákkedvezmény bármilyen diákigazolvánnyal igénybe vehető, a reggeli és a kora esti órákban pedig happy hours-akciókkal is megörvendeztetik a franchise kávét áhító közönséget. Ha pedig valaki már átlépte a napi koffeinhatárát, annak a kávézó színes, trendi koktélokkal is szolgál. A Coffeeshoppal ugyanakkor nehéz dűlőre jutni. A 430 forintos eszpresszóhoz szervíroznak ugyan vizet – ez sehol máshol nem fordult elő! – a szójatejért viszont felárat kell fizetnünk, s a kávé sem túl jó, kissé híg és ízetlen.
Az ízesített különlegességek között a barista special a saját innovációjuk, a tejes kávéban csokoládékrém, szirup, tejszínhab és csoki- vagy karamellöntet is van – lényegében egy heti kalóriaadagunk, mely 660 forinttól egészen 810 forintig is felkúszhat, attól függően, mekkora bögrényi élvezetre vágyunk. A végeredmény látványos, ízre viszont lehangoló. A valaha látott legszintetikusabb ízű, émelyítően édes tejszínhabbal találkoztunk a barista special tetején, az egész kompozíció mesterséges ízéből pedig a rengeteg cukor édessége sem tudott lefaragni. A süteményekre is jellemző ez a tendencia, a Snickers szeletet például csak a legbátrabbaknak ajánljuk! Az epres, karamellás, illetve málnás verzióban kérhető sajttorta (640 Ft) is erősen feledhető, ami viszont a muffinokat (420 Ft) illeti, ezekből kellemes választék van, a gyümölcsös verziók pedig egészen kellemesek. Legjobban mégis talán akkor járunk, ha a most szezonális ajánlatban kapható gesztenyepürét részesítjük előnyben – és ha jót akarunk magunknak, semmilyen körülmények között ne kérünk rá tejszínhabot.
WLB értékelés: 6/10 Sok diák esküszik, hogy ezeken a helyeken lehet a legjobban felkészülni a vizsgákra, de szerintünk Budapestnek van egy sokkal .
Folytatnád az olvasást? Szeretsz mindig képben lenni, érdekelnek a legújabb budapesti hírek, történetek? Iratkozz fel heti hírlevelünkre, az Insiderre, és legyél te a társaság iránytűje, ha éttermet, kirándulóhelyet vagy programot kerestek!