Dunapesti álmok című előadásában Vámos Miklós azokat a bizonyos régi, a ráérős történetmesélés hagyományaira épülő, szerethető műsorait idézi meg, amelyeket egykor megszokhattunk tőle a televízióban.

„Sokat üldögélek egy kávéházban a Szent István parkban, és egy stégen a túlparton, Pünkösdfürdő tájékán. A Duna a számomra legfontosabb földrajzi elem. Fejemben József Attila vonatkozó verseinek sorai zenélnek, fülemben a víz százféle csobaja muzsikál. Dunának, Oltnak egy a hangja, írta ő, pedig nem egészen. A Dunáé egészen különleges. Igyekszem nem azokra a borzalmakra gondolni, amelyek ezeken a rakpartokon történtek. Mint a Dunapest bizonyítja, nem mindig sikerül.”