A
Mélycsarnok
különleges, interaktív
fényinstallációi
a magyar fényművészet elmúlt 90 évébe nyújtanak – szó szerint – betekintést. A megjelenített „emlékezések” tükörfelületeken helyezkednek el a sötét térben, amelyeket a nézők elemlámpa segítségével vetíthetnek a falakra. A munkák időrendben sorakoznak, így minél beljebb halad a látogató, annál korábbi fényművészeti alkotásokkal találkozhat.
Szvet Tamás
kifejezetten a Mélycsarnokba készített anyagtalan művei (fény-, digitális vagy virtuális munkák) technikai hordozó nélkül nem láthatók, nem érzékelhetők, elemlámpa nélkül láthatatlanok m
aradnának. A művek – fizikai értelemben – nem léteznek. A fény jegyében történő alkotói válogatás ‒ a történeti és kortárs alkotók munkáinak megidézésével ‒ most a magyar művészet egy talán kevésbé látható vonulatát állítja középpontba, amely a művészet és tudomány egymást kölcsönösen inspiráló határvidékéről származik.
