Szűcs Attila
az 1990-es évek elején induló festő generáció kiemelkedő, egyik legizgalmasabb alakja. Festészetének kiindulópontja általában egy már létező
kép, fotó, képeslap
, internetről letöltött fotó. Kép-választásai az ismerősség érzetét keltik, mintha a kollektív emlékezet bugyrából venné őket elő. Ezeket a képeket azonban kiragadja eredeti kontextusukból, és történetei különös, vákuumszerű festői terekbe kerülnek. Legújabb,
A Gravitáció Vége
című kiállításáról Szűcs így beszél: "A Gravitáció Vége tulajdonképpen képi és gondolati áthallásoktól sem mentes metafora. A gravitáció megszűnése két különböző módon is létrejöhet. A szabadesésben tapasztalt súlytalanság során a dolgok válnak súlytalanná, amiként egy következmények nélküli eseménysorban maguk a cselekedetek. Szintén a gravitáció megszűnéséről beszélhetünk a gravitációs fekete lyuk esetében. Ilyenkor a kalkulálhatatlan végtelen megjelenése teszi értelmetlenné a fogalom használatát."
