A művészekkel együtt a látogató is sötétben tapogatózik, az elsötétített kiállítótérben így találhat rá a művekre. A bizonytalan keresgélés és a ’megvilágosodás’ a tudományos kísérletek és művészi alkotófolyamatok, de bármely tudásszerzés alapvető elemei.
A sötét és a fény ütköztetése a valóság megismeréséhet vezethet; ezt teszi a fotográfia is, a festészetben a chiaroscuro fogalma is ezen alapul, de akár a platóni barlanghasonlat is fény segítségével mutatja be az ember számára az ideák mását. Ebből szorosan következik, hogy a sötéttel és fénnyel való játék mindig csak a valóság reprezentációját képes elénk vetíteni, de ezáltal tudást ad, megértéshez vezet.
Martinkó Márk, Nagy Tibor, Rajnai Ákos és Szendrő Veronika munkáiban azonban a sötét és fény együtthatásán túl a mozgás is központi szerephez jut. A sötétből és a fényből mozgáson keresztül sejlik fel a mű tárgya. A mozdulat, mint katalizátor, életre hívja a jelentést, amely a mozdulatlan fényforrás és sötétség egyvelegében még nem válna láthatóvá.
A kiállítás művei a fény, a sötét és a mozgás eszközeivel láthatóvá teszi, ami másképp észrevétlen marad. Mindezt úgy, hogy közben a megismerés, a tudásra vágyás, keresgélés és elveszettség pszichológiai folyamatainak láttatására, megtapasztaltatására is nagy hangsúlyt fektet.
