Bár az idei Esterházy-díjra jelölt Schwéger Zsófia mostani kiállítása legtöbbünk közös élményéből, a 2020-21-es hosszas bezártság tapasztalatából táplálkozik, az otthon, a belső terek témája távolról sem új művészetében. Csakhogy míg a korábbi munkák esetében a lakóik nélküli szobák, enteriőrök döntően az emlékezet, a hiány által megmutatott, valamikori beéltség helyei, a most bemutatott, legújabb munkákban a kényszerű helyhez kötöttségből, a napi cselekvések állandó ismétlődéséből és a látvány változatlanságából fakadó unalom fordul át az azt elűző, feloldó játékba.
