A kiállítás egy – a konfliktusokra – elhárító mechanizmusokkal reagáló fiktív ember pszichodinamikai terébe enged betekintést. A képek vizuálisan összegyűjteni kívánják az énvédő viselkedésmotívumoknak egy részét, amelyek árnyképként a háttérből a valóság érzékelést torzíthatják.
A munkák a tárgyalt mechanizmusokkal nemcsak a klasszikus vadászjelenetekkel állít fel analógiákat, és épít motívumkészletet, hanem felelevenítődnek különböző korok különböző szereplői is. Így mintha más-más idősíkokból szemlélnénk a jelen időben ezen jelenségeket.
Mindez egy viszonylag tükörszimmetrikus kiállítási formában, egymással szembeni képpárokban valósul meg. A kettősség, a bizonytalanság egy egyensúly keresésbe is rendeződik. A belső térben szénrajzok jelenítik meg az árnyképeket, míg a szerpentin szalagokkal készült munkák egy külső világot, amely mintegy be és kivezetik a nézőt a kinti térből a belső térbe.
